A Media Monky-ban   a MediaGuardian naplójában olvastam, hogy az Independent on Sunday megtiltotta a szerkesztőségben a Facebook használatát. Ezzel sikerült megfosztani az újságírókat egy olyan eszköztől, amelyen keresztül gyorsan elérhetők a kollégák, megtalálhatók különböző érdeklődési körök alapján szerveződő csoportok. Mellesleg néhány hete épp az Independent on Sunday munkatársai voltak azok, akiknek sikerült kapcsolatba lépni egy bombamerénylet brit áldozatainak barátaival – a Facebook segítségével. (Az Independent on Sunday egyébként korábban már többször is egyértelműen kinyilvánította, hogy nem hisz az egész „internetes hisztériában”.)

Minden jel arra mutat, hogy nem csak a nyári uborkaszezonban előkotort téma a munkahelyeket fenyegető Facebook. A múlt héten a BBC Radio 4 műsorában hallottam egy vitát a Facebook kapcsán arról, hogy kontrollálhatják-e a munkáltatók a munkavállalók minden percét. (A BBC rengeteg podcastja között most sehogy sem találom a linket)  Egyre inkább úgy tűnik, hogy NEM

A műsorban többek közt megszólalt egy vállalati kommunikációs szakértő, aki a megoldást abban látja, hogy építsék ki a vállalatok a maguk közösségi hálóját. Saját dolgozóikon kívül vonják be a korábban kilépetteket, a nyugdíjasokat, a partnerek munkatársait... (Azt hiszem, sok vezető számára egy ilyen hálózathoz képest kifejezetten kívánatosnak tűnhet a Facebook.)

Bennem erős nosztalgiát ébresztett a kiterjesztett vállalati hálózat eszméje. Néhány évvel  ezelőtt lényegében ugyanezt árulták pénzes vállalatoknak, csak akkor corporate portal, vagy collaboration network ... neveken futott a dolog. (Lenykori nevén intranet, extranet...) Vajon a nyilvános közösségi hálózatok sikere most segíteni fogja az effajta vállalati alkalmazások terjedését? (Tippem: Magyarországon nem.)