Hétfőn még azt írtam, hogy a bloggerek legfeljebb csak kommentálhatják az eseményeket, hiszen (a kiszivárogtatott Gyurcsány-beszéddel kapcsolatban) primer információkhoz nem jutnak hozzá. Azóta az „utcára került a politika”, pontosabban az utcáról próbálnak politikát csinálni.

Pohly Ferenc a T-Online portálon megjelent cikkében foglalta össze  hogyan jelentek meg a blogoszférában az elmúlt napok történései. (Mielőtt elkezdenéd darabjaira szedni a cikket: Igen, nekem is feláll a szőr a hátamon, amikor az „internetes naplókról” és hasonlókról olvasok, de tudomásul kell venni, hogy a T-Online portál olvasóinak többsége valószínűleg nem tartozik a digitális kultúra mélyrétegeinek avatott szakértői közé.) Fontos és jó dolognak tartom, hogy Pohly egy kis ablakot nyit olvasói számára a blogoszféra felé.

A T-Online egyébként  amolyan szórakoztatva informáló portál. Ennek megfelelően  egy Madonna-klip és a heti filmelőzetesek között egy „népszerű” videó linkje: Csata a kőrúton 11 perces, profi felvétel. Döbbenetes. Nem a csőcseléken döbbentem meg - azon már nem tudok - , hanem a sok bámészkodón, azokon a normálisnak tűnő embereken, akik azért el-el dobtak egy üveget, követ. És azok a katasztrófa-túristák is megdöbbentettek, akik a legnagyobb nyugalommal fényképezgetik akár a földön fekvő sebesülteket is.

A haditudósítás az egyik legbonyolultabb újságírói feladat. Nemcsak veszélyessége, hanem a felmerülő számos etikai probléma miatt is. (Ezekkel könyvtárnyi irodalom foglalkozik.) Az éjszakai ütközetekről tudósító újságíró lényegében haditudósító. Beavatkozási,segítségnyújtási kötelezettsége alól (egy szintig) felmenti feladata, a „köz” tájékoztatása. A zavargások körül bóklászó,  szuvenír-képeket készítő amatőrt nem illeti meg ez az erkölcsi felmentés. A zavargásokat sporteseményként néző kukkolók akkor is osztoznak a rendbontás felelősségégben, ha kamera van a kezkben.