Vin Crosbie vesszőparipája , hogy csak 20-100 online olvasó képes egy kieső „print” olvasóra eső bevételt pótolni. (Tőle függetlenül Scott Karp, is hasonló eredményre jutott a Publishing 2.0-ben publikált bejegyzésében. 

Crosbie most egy újabb bejegyzésében az ipari forradalom korai szakaszához hasonlítja a média mostani helyzetét: Akkor a sokan azt hitték, hogy csak a gyártási költségek csökkennek, de a profitjuk változatlan marad. Crosbie  Minden Menedzsmenttudományok Atyját, Peter Druckert idézi, aki szerint a gyártási költségek csökkenésével párhuzamosan csökkent az emberek hajlandósága is, hogy többet fizessenek a tömeggyártott termékekért.

Hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy miközben az online újságok előállítási költsége töredéke a hagyományos lapoknak, a médiavezérek többsége abban hisz, hogy idővel ugyanolyan haszonnal működnek majd, mint fénykorába a hagyományos média.
„A hit azonban nem üzleti, hanem vallási kérdés” – írja Crosbie – „A Web 1.0 idején (mármint a dot-com korszakban) túl sok vezető alapozta az üzletét hitre és ígéretekre”.

Itt, a Médiablogon is sokszor volt már szó arról, hogy egyesek itthon is olyan információkat próbálnak pénzért eladni, amik kis erőfeszítéssel ingyen is megszerezhetők. Információbőség van, a nyers információk ára csökken. Egyre inkább az információk szűrése, további feldolgozása révén jön létre pénzé tehető érték.

Arra meg kíváncsi lenné, tanácsadóként Crosbie hogyan vezetheti mindezt elő ügyfeleinek?