Ha van mindenképpen elolvasandó („must read”) cikk, akkor az Economist More media, less news című dolgozata  mindenképpen az.

Tulajdonképpen itt be is fejezhetném, hiszen egy jó cikk minden kihagyott sorért kár, de végül is az angolul nem olvasókra és a lustákra gondolva úgy döntöttem, hogy nagyon röviden összefoglalom a (számomra) legfontosabbakat.

A cikk arról szól, miért vannak szarban bajban a nyomtatott lapok és hol a kiút a jelenlegi válságból.

1. A legtöbb fejlett országban a lapok évtizedeken át monopolhelyzetet voltak, aminek következtében más iparágakban nehezen elérhető vastag profitit értek el és a befektetett tőke magas megtérülését élvezhették. Ebben a helyzetben nem látták szükségesnek, hogy kísérletezgessenek, szinte semmit nem költöttek kutatásra, fejlesztése.
(Még súlyosabb a hazai sajtó helyzete, hiszen a meghatározó lapok több évtizedes „piacon kívüli” működés után az előző sorokban emlegetett, elkényelmesedett, lassú, begyepesedett monopóliumok tulajdonába kerültek.)

2. Nagyjából 2002-ig tartott az a szakasz, amikor a legtöbb lap egyszerűen csak lemásolta a nyomtatott tartalmat az internetre. Ezzel degradálta magát az interneten elérhető a számtalan információforrás egyikévé.

3. A legtöbb lap a legjobb szerzőket a nyomtatott kiadásra tartogatta, az online változathoz az olcsóbb, fiatalabb, tapasztalatlanabb újságírók kerültek. A tapasztalt szerzőkkel együtt a „brandhez” kapcsolódó presztízs is a „régi” lapnál maradt. Mára ugyan legtöbb meghatározó lap kiverekedte magát ebből a helyzetből, de az online brandek hitelét csak néhányuknak sikerült megerősítenie. (Az online lapok között nincs olyan erős brand, mint a Google, az Amazon.com, vagy az eBay.)

4. Az online hirdetési piac ugyan szépen növekszik, mégis a lapok bevételeinek jelentős része a nyomtatott kiadásból származik. Komoly (és veszélyes) ellentmondás, hogy miközben az olvasók fele már az interneten keresztül érhető csak el, onnan csak a bevételek 10 százaléka származik. (Vin Crosbie már korábban levezette, hogy minden elvesztett „print” olvasó csak 20-100 új online olvasóval pótolható Ilyen ütemű forgalombővülésről azonban szó sincsen.) Ha hírek (és reklámok) árusításából nem lehet megélni, akkor a jól felépített közönségre építve mindent árusítani kell, ami eladható. Egyesek iyen vegyeskereskedésekkel kísérleteznek - nem is teljesen sikertelenül.

5. Számos felmérés bizonyítja, hogy a lapkészítők a saját mondandójukat - kül - és belpolitikai elemzések -  próbálják ráerőszakolni az olvasókra, miközben az olvasók  helyi hírekkel, sporttal, szórakozással, időjárással foglalkozó RÖVID cikkeket szeretnének olvasni.

6. Nagyon erős az ingyenes lapok (Metro és versenytársai) előretörése. Ezeknél a lapoknál nagyságrendekkel kevesebb újságíró dolgozik, mint a „fizetős” kiadványoknál. Ez nyilván meghatározza a szerkesztett (nem a hírügynökségektől készen átvett) anyagok színvonalát is.

Az Economist konklúziója szerint a következő években a napilapiparnak döntenie kell: A "minőségi  újságírásról" kialakított korábbi véleményükhöz képest kompromisszumot kötve, innovatívabb, üzletszerűbb irányt vesznek-e, vagy megmaradnak szép múzeumi darabnak.

(A hazai helyzet még bonyolultabb: Mivel a vezető hazai lapok külföldi kézben vannak, ki kell várni, amíg az anyavállalatok mozdulnak. Ugyanakkor a hazai gazdaság helyzete, a piac mérete és más tényezők miatt akkor sem biztos, hogy az "odaát" működő módszerek itthon is életképesek lesznek.)