Hosszabb cikkben foglalkozik egykori kedvencem, a mostanában kevésbé izgalmas OJR a  Guardian „comment is free…” blogportáljával. (Magáról a cuccról már korábban írtam.)

A hosszas történeti bevezetőben és a leírásban sok újdonságot nem találtam, érdekesek viszont az eddig szerzett tapasztalatok. A legfontosabb talán az, hogy hiába szedtek össze több, mint kétszáz kitűnő szerzőt, nem vált valamennyi azonnal profi bloggerré. Leginkább a hivatkozások hiányoznak az egyes írásokból, így az írások inkább elszigeteltek, nem váltak a blogszövevény részévé.

Nem tudom, hogy óvatosságból, vagy csak töketlenségből, de nehézkes a publikálás, illetve a hozzászólásokra való reagálás is. Ezzel a  szerzőket éppen a blogolás egyik legfontosabb részétől, az azonnaliság, a közvetlenség élményétől fosztják meg.

Némi megnyugvással olvastam, hogy a hozzászólások nagyon hamar elszakadnak az eredeti témától és a hozzászólók közötti személyeskedéssé fajul. Önmagában persze nem öröm, de valamennyire megnyugtat, hogy ez nem csak a hazai vitafórumok jellemzője…

(A tévedések elkerülése végett: Hibáival együtt, továbbra is rendkívül izgalmas helynek tartom a comment is free-t.)