Blama. A Reuters hírügynökségtől származó, hamisított fotó jelent meg a New York Times címlapján. A Bejrút bombázásáról tudósító képen a hatás fokozása érdekében kicsit sűrűbbé tették a füstöt. A manipulációt az a Charles Johnson blogger leplezte le, aki évekkel ezelőtt a Rathergate néven elhíresült hamisítási botrány kirobbantója is volt.

Johnson (a névtelen tippadótól kapott füles alapján) leleplezett, a Reuters visszavonta a képet (és a szabadúszó fotós csaknem ezer korábbi fotóját), „bocs, gyerekek, 2000 kép ment keresztül rajtunk aznap, ráadásul a nyári szabadságolások miatt rossz a junior/senior arány a szerkesztők között”, látszólag minden rendben.

A történetről ugyan részletesebben is beszámolt a Washington Post, Johnson kétszer is szerepelt a CNN műsorában, természetesen írt róla sok blogger is, a Los Angeles Times  szerint a média mégis igen visszafogottan foglalkozott a témával.

Kellemetlen következményekkel járhat ugyanis, ha elkezdjük nagyítóval nézegetni az elmúlt évek sajtófotóit. A durva digitális  (Photoshop) „feljavítások” mellett számos „riportképnél”felmerül a beállítottság, a  hatást fokozó kellékek ( pl. gyerekjáték a romok tetején), vagy  fizetett statiszták alkalmazásának a  gyanúja is. (Természetesen nem csak a háborús tudósításokkal van baj, a teljesen politikamentes természetfotók "élethűbbé tétele" körül is folyamatosak a botrányok).

A lapok és a hírügynökségek sok szabadúszó fotóstól vesznek képeket, most tehát mindent próbálnak rájuk kenni. Nehéz persze elhinni, hogy a vezető lapok képszerkesztői pozíciójában csupa dilettáns hülye ül, akik nem képesek észrevenni azt, amit a korábbi zenész Johnson könnyedén kiszúrt. Inkább arról van szó, hogy a kiélezett hírversenyben nagy menniységben van szükség azokra a hatásos, jó minőségű képekre, amik eladják a lapot. Ezek azonban "természetes körülmények között" nem mindig jönnek össze.
Az "illetékesek" nyilván tisztában vannak vele, hogy a képek egy része manipulált, de úgy gondolják, hogy egy kicsivel több füst, egy kicsit  hatásosabban zokogó gyászoló anya nem változtat a tényeken, viszont eladhatóbbá teszi a lapot. Amikor pedig lebuknak, akkor legfeljebb kirúgnak néhány szabadúszót, bocsánatot kérnek az olvasóktól – aztán minden megy tovább.

Zalán Eszter Bunkerbloggerek című cikkében a Reutersgate mellett arról is ír, hogyan próbálják a harcoló felek az újságírók manipulálásával befolyásolni a róluk a médiában kialakított képet.

Frissítés: