A blogoszféra sokat emlegetett,  jellemző tulajdonsága, hogy néhány nagyon ismert, sokak által olvasott blog mellett számtalan kevesek által látogatott blogból áll össze. Ez ellentétes a hagyományos média struktúrájával, ahol a kevésbé olvasott kiadványok száma sokkal kisebb, azok csak speciális piacokra koncentrálva, általában csak megfelelő támogatásokkal életképesek.

A blogoszféra és még inkább a  „long tail”  az állandó alulinformáltság lehangoló érzésével ajándékozott meg bennünket. Bízunk a blogokban, tudjuk, hogy rengeteg értékes, számunkra fontos információ rejlik a blogoszférában, de esélyünk sincs megtalálni őket.

Az ezredforduló „portál-korszaka” után most a keresők és az információgyűjtők (aggregátorok) korát éljük, ők a long tail egy részét is képesek elérni. Tudatában kell lenni azonban annak, hogy a Google, a Yahoo, az iTunes, vagy a Topics Net  és a többiek nem „látják” a teljes webet, leginkább csak annak felszínét kapirgálják. Szép számmal olyan fontos, az interneten (elvileg) elérhető tartalmak amik nem elég népszerűek ahhoz, hogy bekerüljenek a keresők és információgyűjtők látókörébe.

A Golden Blog zsűritagjaként most több tucat olyan blogot nézek át, amiknek többsége a verseny nélkül soha nem került volna a látókörömbe.  A maga sajátos módján most a GB is mint egyfajta aggregátor működik.

A két legnagyobb hazai blogszolgáltató ilyen-olyan módszerekkel támogatja saját blogjai felszínre kerülését, de ez láthatóan kevés. A szolgáltatófüggetlen linkajánlók  gyengén működnek, kevesen használják őket. (Vajon miért?)

Kíváncsi vagyok, mikor érik meg a hazai helyzet egy a blogszolgáltatóktól független „fordított  médiavállalkozás” megjelenésére, olyanra, amelyik képes a sok apró tartalomszolgáltatókra alapozva pénz termelni. (Vagy még túl korán lenne ehhez?)