Ígéretemnek megfelelően folytatom  a gyakori blogolás fontosságát vitató írás  ismertetését  és kommentálását. (Figyelem, ez itt nem fordítás, Eric Knitz szavait elég szabadon interpretálom.):

6.A gyakori posztolás a tartalom rovására történik. A „blogolási kényszer” hatására sokan más blogok tartalmát használják fel, hozzáadott érték nélküli kommentárokat fűznek a hírekhez. Valójában kevés bloggernek van rá ideje, tudása, hogy naponta „vezérblogot” írjon.

Vajon hány hazai blog maradna a weben, ha valaki eltávolítaná a „hozzáadott érték” nélküli blogokat?
 
 Egyes becslések szerint mindössze a blogok 1 százaléka bír csak eredeti, értékes tartalommal.
 
 (Ez nyilván a tematikus blogok halmazán belül értelmezendő.).

7. Az időhiány miatt közzétett téves, pontatlan bejegyzések rongálják az egész blogoszféra hitelét.
A tartalmi „kölcsönzések” miatt a tévedések is lavinaszerűen terjednek. Egyes elméletek szerint a civil tartalom, a „user generated content” altenatíva lehet a részrehajló hagyományos médiával szemben. A gyakorlatban sok blogger éppen ezeket a véleményeket visszhangozza, sokszorozza.

8. A gyakori posztolás a vállalati bloggereket a PR ügynökségek kezei közé juttatja. A „blogolási kényszer” hatására egyes vállalatok kiadják ezt a „munkát” az ügynökségeknek, innen pedig az értelmét veszti az egész, kopik a valódi vállalati blogok hitelessége is

9. A túl gyakori blogolás a bloggerek / blogok kiégéséhez vezethet. A Technortai adatai szerint csak a blogok 55 %-a éri meg a 3 hónapot. (Azt hittem, hogy kevesebb. Vajon nálunk milyen ez az arány?)  Részben ezért is a gyakori blogolás kényszere okozta frusztráció okolható

10. Kár lenne a családodért. Egyesek felvetették, hogy a Névtelen Alkoholisták mintájára létre kellene hozni a túlzott posztolásról leszokni segítő Névtelen Blogger önkéntes önsegítő szervezetet. (Vagy már valahol létezik is?)

Akárhogy is, engem Knitz meggyőzött, ma már nem írok többet (ebbe a blogba).