A kezdő bloggereket hasznos tanácsokkal ellátó okoskodások általában kiemelik a gyakori, rendszeres posztolás (bejegyzés írás) fontosságát. Szerintük ez a kulcsa az érdeklődés fenntartásának, a forgalom gyors növelésének.

Eric Knitz, a HP zászlója alatt hajózó Marketing Excellence  blog szerzője viszont úgy gondolja, hogy éppen a túl gyakori blogolás, a web 1.0.-tól átvett és a web 2.0 korai szakaszában tovűbb erősített „blogolási kényszer” és az ebből eredő nyomás inkább megnehezíti a blogok „felnőtté válását”.

Knitz legfontosabb  érvei a gyakori posztolás erőltetése ellen (+ dőlt betűkel az én megjegyzéseim):

1.Ahogy növekszik a blogok száma, úgy csökken az esélye annak, hogy egy új blog ismertté váljon. Minél gyakrabban írsz, annál intenzívebben járulsz hozzá a blogoszféra átláthatatlanságához. Egy éve még működött a gyakori blogolás stratégiája, ma inkább úgy kerülhetsz a felszínre, ha ismert bloggerkek hivatkoznak rád, vagy bekerülsz kedvenc blogjaik (blogroll) közé.

A magyar nelvű blogok között - a kevesebb blog és post miatt - ugyan kisebbe a káosz, nincsen viszont megfelelő eszközeink a keresésre, turkálásra. A Blogter „serpái” ugyan segítik saját, szerintük kiemelésre érdemes újoncaikat a felszínre jutásra, a Freeblogon is létezi valami ajánló, de továbbra sincs segítséged, ha más az érdeklődésed, ízlésed, mint a válogatóknak. A linkajánlók (Linkter és társaik) a kezdeti nagy habzás ellenére még gyengén muzsikálnak.

2.A blogod sikere nem a forgalomtól függ. Néhány kivételes esettől eltekintve nem az fontos, hányan látogatják a blogodtat, hanem hogy milyen hatékonyan vagy képes elérni a célcsoportodat. Ez a blogod tematikájától (van neki?) függően akár nagyon szűk, célzott is lehet.

Itthon kevés a valóban szűk réteget célzó „tematikus” blog. Részben talán azért is, mert kevés szakember hisz benne, hogy saját célcsoportja a blogokon – vagy akár az inerneten – keresztül elérhető. (A média elég jól behálózott, itt inkább az internethasználattól való ódzkodás zárja ki a célcsoport egy részét.)

3. Lojális, naponta visszatérő olvasók – web 1.0.-ás eszme. A blogoszféra felnőtté válásával csökken az új olvasók és bloggerek száma, a lojális olvasók felértékelődnek. Az RSS ezt a megközelítést értelmezhetetlenné teszi. A lojalitást nem a napi, akár többszöri visszatérés, hanem az RSS értesítőre való feliratkozás jelenti.

A telítődés jelei mintha nálunk is jelentkeznének. (Jó lenne erről valamilyen felmérést is látni.) Ez itt leginkább az (intenzív) internethasználók számából következik. RSS-t nálunk még csak egy nagyon-naygon szűk réteg használ.

4. A túl gyakori posztolásnak akár negatív hatása is lehet  Seth Godin szerint akár el is veszítheted túl gyakori RSS értesítőkkel bombázott olvasóidat.

Engem inkább ámulattal tölt el némelyik profi blogger (például Steve Rubel) termelékenysége. Egyébként ha sok RSS-t figyelsz meg kell tanulnod a több lépcsős szűrést. Nem minden RSS-ben érkezett információ fontos. (A gyors szűrést segítik a rövid, kifejező címek.)

5. A túl gyakori posztolás elriaszthatja az üzleti döntéshozókat a blogoszférától.
(Ez nyilván nem az egobloggerek szempontjából érdekes.
Mi a „túl gyakori”? Remélem nem terhelem meg túlságosan olvasóimat, ha ma még egy posztban folytatom Eric Knitz érveinek ismertetését.