Mark Cuban blogbejegyzéseihez  ezentúl nem lehet hozzászólásokat írni. Nemrég  Seth Godin főmarketinges  zárta ki  a hozzászólókat blogjáról. Feltételezem, hogy ez a hazai felnőtt lakosságot mindez nem zaklatja fel különösebben, Steve Rubel viszont úgy látja, hogy egy új folyamat indult be a blogoszférában.

Cuban azt írja, hogy a hozzászólásokban fellelhető hozzáadott érték nincs arányban a feldolgozásukra fordított idővel. (Magyarul: A legolvasottabb blogokban imádnak hozzászólni olyanok, akiknek semmi mondanivalójuk nincs, de szeretik saját nevüket látni a képernyőn.) Godin inkább arra panaszkodik, hogy a hozzászólókkal folytatott "magánbeszélgetések" eltérítik gondolatait.

Rubel szerint  szerint technikai kérdésről van szó, olyan szövegbányászati eszközökre lenne szükség, amik megkönnyítenék az egy-egy bejegyzéshez írt sok száz (esetenként sok ezer!) hozzászólás feldolgozását.

Clay Shirky Power Laws, Weblogs, and Inequality c. írásában (a blogirodalom egyik legfontosabb darabja)   mindezt már 2003-ban megírta:

Szerinte a legolvasottabb (úgynevezett A-listás) bloggerek csatlakozása a mainstream médiához elkerülhetetlen. „Az átalakulás egyszerű. Ahogy a blogger közönsége nő, idővel több ember olvassa a bejegyzéseit, mint amennyinek a reagálását ő követni tudná. Nem képes már linkelni minden vele foglalkozó bejegyzésre, nem tud válaszolni minden hozzászólásra, a neki küldött levelekre. A rá nehezedő nyomás hatására a hagyományos médiához hasonló információ kibocsátóvá válik, aki terjeszt anyagokat, de nem vesz részt azok vitájában.”