Ha nem vetted volna észre: forradalmi változás következett be az európai tartalomszolgáltatásban:
Június 7-én (a brit lapok közül elsőként) a Guardian áttért a „web first” modellre, vagyis a nyomtatott lapot megelőzve teszik ki friss híreiket a webre. A Guardian lépése logikus, hiszen az egykori „helyi lap” éppen az internetnek köszönhetően vált vezető online hírforrássá (A webes kiadás ugyanis folyamatosan frissül, a lap viszont csak naponta egyszer, aztán meg úgy is marad.)
Persze azért egy kiskaput ők is nyitva hagytak: "Bizonyos anyagok" más elbírálás alá kerülnek.

Alig egy héttel a Guardian után most a Times is hasonló lépést jelentett be, azzal az „apró” különbséggel, hogy egyelőre csak a külföldi tudósítók anyagait kezeli így.

A hazai választékból nekem továbbra is a Magyar Hírlap frappáns megoldása tűnik a legeredetibbnek: A „nyomtatott tartalom védelmében” egy napos késéssel rakják ki cikkeiket a webre. Dől is a nép – gondolom.

A „web first” nyilván működőkées az angol nyelvű piacon, ahol a színvonalas Guardian széles közönséget (és jelentős hirdetési bevételt) képes elérni. De megélne-e itthon?  Sajátos, köztes megoldás, amit a HVG (főbérlőm) és az Figyelő alkalmaz: Hetilap mivoltuk ellenére „titokban” hírportált üzemeltetnek. A buli egyáltalán nem olyan logikus, mint amilyennek látszik, hiszen a hetilapos és a folyamtos szerkesztés eltérő igényei és követelményei miatt  itt fel sem merülhet a manapság oly szívesen emlegetett szerkesztőség-konvergancia.