Az iWiW tulajdonosváltásával kapcsolatban sokakban felmerült, hogy „milyen jogon adnak el a tudtomon kívül egy olyan szolgáltatást, ami lényegében rólam, az én kapcsolataimról szól”?

Néhány napja egy szakmai beszélgetésen Bőgel "tanár úr" arra hívta fel a  résztvevők figyelmét, hogy a jelenség nem új, jó ideje már  a cégek értékének jelentős résztét  éppen az ügyfél- és partneri kör adja.  A cégek adás-vételekor természetes, hogy az ügyfélkör is a tranzakció tárgyát képezi. (A napokban erre nagyon is kézzel fogható példát kaptam:  „Bankom”  örömmel értesített, hogy (ismét) felszámolja lakossági üzletágát és engem hitelemmel együtt átpakolnak egy másik bankhoz…)

Az „emberkereskedelem” természetesen közelebbről is érinti a média-bizniszt. Ahogy növekszik a „user generated content” mennyisége és jelentősége a médiában, érlelődik a kérdés: Kinek a tulajdona az online hírszolgáltatónál megjelent „civil” tartalom? Mi történik akkor, ha a egy tulajdonosváltással együtt megváltozik az adott kiadvány jellege, politikai irányvonala is? Mit tehet a „civil újságíró”, ha akaratán kívül olyan cégér alá kerül, ahová egyáltalán nem kívánkozott.?

Sokan csak egy-egy kínos ügy kapcsán döbbennek rá, hogy az internetről tulajdonképpen semmit nem lehet radírozni.

Azt hiszem, nem az iWiW eladásával kezdődtek a gondok.