Olvasom  E&P/Mediaweek Interactive Media konferencia részeként megrendezett  web/print konvergencia beszélgetésről szóló beszámolót

A beszélgetés arról szól, hogyan valósítható meg egy olyan folyamatos szerkesztés, amiből a napilap és a hírportál is ki tudja venni a szükséges anyagokat. Az ma már fel sem merül, hogy a „napilapos” újságírók lenéznék és kerülnék a webet, inkább törik magukat, hogy anyagaik a címlapra (nyitóoldalra) kerüljenek.

Hát igen, itt mi néhány éves lemaradásban vagyunk. Nálunk a legtöbb kiadó számára a nyomtatott lap mellett az internetes kiadás csak afféle szegény rokon, aki meghúzhatja magát a cselédszobában. (Hangoskodni, este 10 után hazamenni, nőt felvinni természetesen nem szabad.)

Sós B. Péter (NOL) a napokban lezajlott web2 szimpóziumon azt mondta, hogy idehaza a nyomtatott és az online lapok előállítása akkor tud közelebb kerülni egymáshoz, ha a mai, jórészt még a hagyományos szerkesztőségi gyakorlaton felnőtt, a számítógépet félve kezelő szerzőgárdát felváltja majd az új, már gyerekkorban „digitalizált” generáció.

Lehet, de azt hiszem, hogy az eleve a picike piac, a még kevés internetező  és a két nagy (hagyományos médiaháttér nélküli) hírportál erős pozíciója miatt még bonyolultabb a helyzet. A nyomtatott lapok példányszáma ugyan  nálunk is gyorsan csökken, uyganakkor az online hírszolgáltatók forgalma ennél lassabb ütemben növekszik. Mi van a kettő között? Fekete lyuk?

Azt hiszem, nálunk egy ideig még nem lesznek integrált szerkesztőségek, viszont érdemes volna „felzárkóztató tanfolyamokat”  tartani gyakorló újságírók számára.