Nem szeretek konferenciákra járni. Ehhez képest a jövő héten kettőre is megyek.

Hétfőn a kissé fellengzős  című Web 2.0. Symposium „A blog hatása az újságírásra” című beszélgetésének egyik részvevője leszek, kedden pedig a III. Elektronikus Kereskedelem Konferencia  „Bizalom és média”címen vitatkozom.

Ami a webkettest illeti, itt a legnagyobb kérdés számomra az, hogy kinek is szól? A  bloggereknek? Nem, köszönik szépen, ők jól elvannak a weben (hiszen az a természetes közegük.). A tájékozatlan (értetlen, bunkós, rosszindulatú) sajtónak – hogy végre megtudják, miről is írogatnak? Esetleg tudományos konferencia? Ahhoz nem elég „tudományos” az előadók névsora. Akkor tehát „szakmai” rendezvény? Milyen szakmának? Webkettes vállalkozásokhoz keresnek befektetőket?  Láthatóan nem, erről van szó.

Mindezek helyett van egy vegyes menü, aminek elfogyasztása után legfeljebb egy émelygéssel vegyes éhségérzet marad. Nem szeretném, ha bárki félreértene: Nem a konferencia lelkes szervezőjét támadom, hanem a magát a műfajt. Csak üzleti vállakozásként értelmezhetőek ugyanis azok a rendezvények, ahol előbb van meg a keret, a szponzorok, aztán próbálják valahogy feltölteni programokkal. (Igen, tudom, én is ilyen vatta vagyok.)

Más kategóriába tartozik az elektronikus kereskedelmi konferencia. Azt ugyanis egy létező, működő, konkrét célkitűzésekkel rendelkező szakmai szervezet rendezi. Világos a cél is: Segíteni a ma még igen zsenge hazai elektronikus kereskedelmet. Miért? Egyrészt, mert jó, másrészt, mert a szövetség tagjai ezzel szeretnének pénzt keresni. Ez nyílt titok, vagyis minden rendben.

Írni azért fogok mindkettőről.