Azt hiszem nehéz helyzetbe kerülnénk, ha el kellene dönteni, hogy a média vagy a pr-szakma társadalmi presztízse-e a rosszabb. Ráadásul nem sokkal jobb a "szakma" saját magáról kialakított képe sem. „A legtöbb péeresnek és újságírónak nem sok köze van az igazmondáshoz, egyszerűen csak az eredeti üzenetet továbbító, vagy azt torzító csatornák” - írja  Neville Hobson .

A blogbejegyzés ürügyéül szolgáló (szabadon elérhető) Ft-cikkeben a szerző John Lloyd egy anekdotát idéz. E szerint a Sunday Time szerkesztője egykoron így okította a fiatal riportert: „Miközben egy politikust interjúvolsz, mindig tedd fel magadban a kérdést: Miért is hazudik nekem ez a pofa?”

A történet régi, ma már szoros szimbiózis alakult ki a sajtó és a politikusok/üzleti főszereplők között. Az újságíró tudja, hogy az interjúalany hazudik, a megkérdezett pedig tudja, hogy az újságíró úgyis eltorzítja majd a mondanivalóját. Az olvasó / néző meg nem hisz a sajtónak és a médiában megjelenő politikusoknak / üzletembereknek...

„Minden intézmény szereti fényezni önmagát. Egyesek hihetetlen energiát fektetnek ebbe, és komoly sikereket érnek el. Talán a katolikus egyház a legjobb ebben, a kormányok is igyekeznek, de nem mindig sikeresek, talán mert nagyobb versennyel kell szembenézniük, mint az egyháznak.” - írja Lloyd.

Egyesek erre azt javasolják, hagyjuk ki a kompromittálódott sajtó-pr párost, a hírforrások teremtsenek közvetlen kapcsolatot a „néppel”. Ismerős? Persze, Zacsek Gyula, a „lánckereskedelem” elleni küzdelem élharcosa, az emdéef piacok (nem, nem a pártról kapta a nevét, a zászlók csak véletlenül lengedeztek amott) atyja ezt már régen kitalálta. Igaz, aki az elmúlt években járt ilyen piacokon, láthatja, miféle „őstermelők” árulják ott a gagyit.

Na, persze, a közvetítők kikapcsolásáról megint Gyurcsány blogja jutott az eszembe. Nála működik. (Persze megmaradtak a blog üzeneteit felerősítő hagyományos szócsövek „kommunikáció csatornák”is.) És a többiek? Maradnak a már jól bevált módszereknél. Sok ismert cég és intézmény számára az egyetlen ismert pr-stratégia „megvenni az újságírókat kilóra”. A probléma nem új. Mostanában inkább az a baj, hogy egyre inkább hiányzik az a szakmai tudás, hozzáértés, stílus, ami elfedné ezt a brutális valóságot.