Innen nézve talán nehéz megérteni, de egyre sérülékenyebbnek tűnik az amerikai újságírás alappillére, az objektivitás alapelve.

Az objektív újságírás kialakulásának, megszilárdulásának története elolvasható Doug McGill gyakran idézett esszéjében. A sokáig örök érévnyűnek hitt újságírói megközelítésbe vetett hit a legutóbbi amerikai elnökválasztás, de még inkább a megváltozott hírfogyasztási szokások miatt rendült meg.

Michael Kinsley most a Slate-ben megjelent publicisztikájában  indított rohamot az objektivitás-elv ellen.

Az objektív és a tévedhetetlen sajtó eszméje szorosan összefügg egymással. Kinsley  szerint nem az a  baj, hogy az újságírók képtelenek lennének leplezni politikai elfogultságukat. Nem is az, hogy a tökéletes objektivitás legfeljebb filozófiai eszmeként létezik. Az alapprobléma az, hogy az újságírói objektivitás eszméje eleve zavaros dolog. Azok az újságírók, akik azt állítják, hogy nincs véleményük írásuk, műsoruk tárgyáról vagy hazudnak, vagy alkalmatlanok erre a munkára.

„A véleményen alapuló újságírás (opinion journalism) őszintébb lehet az objektív-stílusú újságírásnál, hiszen nem kell elrejtenie a szerző nézőpontját (…).”Az objektivitás tettetésétől való megszabadulás nem jelenti, hogy az újságíró elhagyná legfontosabb fogadalmát, a tényekhez való pontos ragaszkodás követelményét. Mindez két szóban összegezhető: intellektuális őszinteség. Azt írod, vagy mondod, amit valóban gondolsz?  Figyelembe vetted a rendelkezésedre álló ellenérveket? (…)”

(Ez itt csak néhány kiragadott gondolat a cikkből. A legjobb, ha elolvasod az egészet.)

Adalékok:

Dan Gillmor nagy visszhangot kiváltott „kiáltványa” az objektivitás haláláról
Chris Anderson (Long Tail) válasza
Jay Rosen válasza, rengeteg további hivatkozással
Az objektivitás-doktrína nyomában. Bajomi-Lázár Péter tanulmánya (a hazai helyzet elemzésével)