Éjszaka zavaros álmomban a miniszterelnök-jelöltek Sztahanovval vitáztak a Web 2.0-ról. (Talán leírnom is felesleges, hogy Sztahanov mindenkit leiskolázott.)

Az előzmények megértéséhez tudni kell, hogy tegnap részt vettem a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület  a  Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács és a  Neumann János Számítógép-tudományi Társaság szervezte „Technológiai távlatok” konferencián, pontosabban résztvevője voltam az egyik panel-beszélgetésnek.

Ha valaki az olvasásban idáig jutva  - joggal -  megkérdezi, hogyan kerülök én a technológiai távlatokba, akkor csak azt válaszolhatom, hogy pontosan úgy, mint Sztahanov a miniszterelnökök tévévitájába (= rossz álom)

A mi panelünk címe: Web2.0: A blogoktól a wikikig és tovább volt, programban olvasható figyelemfelkeltő szöveg pedig szigorúan ezt kérdezte:  Csendes forradalom, vagy újabb dotkom lufi? Hova vezet az internetes tartalom-előállítás radikális megújulása?

Az első, kissé provokatív kérdést elengedem a fülem mellett, a második viszont valóban foglalkoztat. (Ha valakinek esetleg nem tűnt volna még fel, erről szól ez a blog).

A panelt szervező és vezető Pintér Robesz  jó kis asztaltársaságot hozott össze. Vele, az indexes Bodoky Tamással, Schneider Henrikkel, illetve a már emlegetett Sztahanovval jól elbeszélgettünk volna, ha nem feszélyezett volna a teremben ülő közönség.

A beszélgetésben ugyanis  - ahogy erről tartani lehetett – nem sok szó esett a technológiai távlatokról, inkább a tartalom előállításának demokratizálódása, a média szerepének átalakulása és hasonló témák jöttek elő. Az hiszem, nehezen sikerült volna még egy olyan témát találni, amitől ennyire elbágyad az ebéd után egyébként is az emésztésre koncentráló közönség.

Nem akarok én semmi rosszat írni a konferencia házigazdáiról. Ezekben a szervezetekben általában nagy tudású, de általában a szakma csúcsán már túljutott szakemberek dolgoznak, akik aktivitásukat mindenféle távlati tervek, stratégiai anyagok és hasonlók előállításában, illetve ezeknek különböző rendezvényeken való előadásában élik ki. Ezek az emberek – tisztelet a kivételnek – képtelenek felfogni, hogy létezik, folyamatosan alakul, fejlődik valami, aminek a létrehozásáról nem bizottságok, a szakmai szervezetekkel konzultáló főhatóságok döntöttek.

Hát innen a zavaros álmok.