Manapság az online marketinf sztárja a SEO (keresőoptimalizálás). Rafinált szakemberek és gyorstalpaló kiképzett kóklerek kínálják szolgáltatásaikat, amiknek segítségével javíthatod weboldalaid helyzetét a keresőkben (különösen a Google-ben).

A New York Times most arról ír, miképp hat a keresők kegyeinek keresése az űjságírásra.

A keresők megkerülhetetlenek. Sok internetes napi- és hetilap forgalmának harmada is a keresőktől származik. Érthető tehát, hogy az online lapoknál is árgus szemmel figyelik, mit „szeretnek” a keresők. Vagy mit nem „értenek”. Például a humort, az iróniát, a kulturális és tartalmi utalásokat. (Vagyis jórészt mindent, ami egy cikket érdekesebbé tesz a száraz tényközlésnél.)

A keresők kiemelt figyelmet szentelnek a fő- és közcímeknek. Sok online lapnál tehát gyorsan elfelejtették a  blikkfangos, összekacsintós címeket, helyettük a lehető legdirektebb, rövid elnevezéseket alkalmaznak. (Mindez persze azt is jelenti, hogy a korábbi, kiemelt szerkesztői döntések helyébe a forgalmi mutatók kerülnek.)

Keresőtudorok szerint a keresőrobotok a címeken kívül a cikkek  szövegének első pár száz szavában kutatnak még kulcsszavak után. Érdemes tehát a cikk elejében elhelyezni a legfontosabb kulcsszavakat. (Mindez persze legfeljebb csak az újságírók számára új. Az üzleti honlapok készítői mér évek óta ismerik és alkalmazzák ezeket a módszereket.)

A NY Times cikke felveti a kérdést, hogy vajon a SEO szempontjai „lejjebb” szivárognak-e majd. A "keresőkre fogalmazás" nem gyakorol-e még nagyobb hatást az újságírásra? Vagy az új újságíró nemzedéknek olyan természetese lesz a „keresőbarát” írás, mint most a „fordított piramis” szerkesztési el alkalmazása?