Néhány napja egy készülő cikk körkérdezettjeként válaszolva töltöttem ki  Myat Kornél (Marketing&Media) „kérdőívét”. A téma: A hazai üzleti és politikai blogolás helyzete

Miután az elmúlt napokban  - a bevett angolszász gyakorlatnak megfelelően  - virtuális „vitapartnereim”, Damjanovich Nebojsa, Berényi Konrád és Szántó Balázs is nyilvánosságra hozták válaszaikat, én is felfedem kártyáimat. (Kornél nem tiltakozott az eljárás miatt, hiszen készülő cikkéhez a mi válaszaink csupán alapanyagul szolgáltak.)

A cikkhez küldött gyors  - többiek ismert gumicsontjait is figyelembe vevő – válaszok a sajátos „műfajból” adódóan  természetesen nem teljesek. Válaszaimat az érhetőség kedvéért kénytelen voltam most, a blogos publikálás kedvéért itt-ott javítgatni, ezeket az utólagos változtatásokat dőlt betűs szedéssel jelölöm. Balázs, Nebojsa és Konrád válaszait már láttam, de még nem olvastam el.

M&M: . A cégvezető személye alapvetően hatással van egy cég arculatára, egy általa vezetett blog milyen mértékben járulhat hozzá egy cég vagy termék pozitív arculatához?
Tudna példákat említeni?

Pécsi Ferenc: (a többi válaszadóhoz hasonlóan ebben a  ebben a szerepkörban én is a "gyári" nevemet használom) A „kifelé” (nem a  cég dolgozói számára) írt vezetői blog nemcsak a cég „emberi arcának”, megteremtésében segít, de a piacról, a versenytársakról írt bejegyzésekkel pozicionálja is a céget, szakértői szerepbe helyezi a blogot író vezetőt. A legtöbb vezető „arctalan”, a blogot író vezetőket viszont „ismerjük”. Fontos a másodlagos hatás is: A vezetői (politikusi) blogokat imádja a sajtó. (Elegendő itt Jonathan Schwartz, a Sun Microsystems vezérigazgatója , vagy Gyurcsány  Ferenc miniszteerlnök blogját említenem.

M&M:  Mit gondol a magyar cégek- cégvezetők, miért nem élnek a blogolásban rejlő pozitív lehetőségekkel?

PF: A hazai vezetők többsége fél a nyilvánosságtól. A befelé fordulás részben a nemzetkarakterológiából, részben pedig a kommunikáció tanítását tökéletesen ehanyagoló képzésből ered. (Tapasztalatomszrint a kommunikációiszony kölönösen érvényes az a műszaki szakemrből lett vezetőkre.)

3. Milyen megcélzott marketing és PR vonatkozású sikereket lehet elérni egy ilyen személyesnek, intimnek, közvetlennek szánt kommunikációval?

PF: Egyszerűbb arra válaszolni, milyet ne. Semmiképen nem próbáljon közvetlenül terméket, szolgáltatást eladni. Mindenképpen érdemes megpróbálni beépülni az internetezők információmegosztó hálózatába. Az üzleti blog az „ajándék-gazdaság” része. Információt adok és kapok. (A kérdésből az „intim” minősítést kihúznám, erre nincs szükség. A személyességre, hitelességre viszont annál inkább.)

M&M: .Milyen cégvezetőkre vonatkozó alapelveket tudna megállapítani? Hogyan kezdjen hozzá, mire figyeljen egy cégvezető, ha blogírásra adja a fejét?

PF: Fontos először tájékozódni. Olvasgatni kell más (külföldi) vezetők blogját, meg kell ismerni a hazai blogtér fontosabb szereplőit. Indulás után hallgatni kell mások véleményére és semmiképpen sem  szabad megsértődni. Ha valaki fél az élesben való kísérletezéstől, érdemes blogolásban járatos kommunikáció szakértőhöz fordulni. (Nem a blogot kell vele íratni, hanem a  tanácsadó segítségéve gyorsítható fel a tanulási folyamat.) 
 
M&M:.Milyen buktatói lehetnek egy céges, cégvezetői blognak, hol lóg ki a lóláb, PR szagú, hiteltelen blogra, bukásra tudna példát?

Nagyon kínos és hamar lelepleződik a direkt termékblog, a PR asszisztenssel íratott „üzleti blog”, minden hazudozás, a blogközösséggel való kommunikáiótól való elzárkózás. Az üzleti bloggernek meg kell értenie, hogy célja nem lehet üzenetének közvetlenül a szélesebb tömegekhez való eljuttatása, hanem a véleményvezéreket kell megcéloznia. Természetesen a játék kockázatokat is rejt: A véleményvezér a benne kialakult negatív képet is szélesebb kören tovább képes hatékonyan  terjeszteni

M&M: Mennyire szükséges moderálással, PR –es szakmai koordinációval felügyelni a nyitott kommunikációs csatornát?

PF: Moderálni – már csak a hozzászólás-szemetek (spam) miatt is feltétlenül kell. Fontos viszont előre felállítani és közzétenni a szabályokat: Mit lehet, és mit nem? Világossá kell tenni például, hogy moderálják-e a blogot és hogy ez a hozzászólások  publikálása előtt, vagy utólag, mgjelenés után történik-e?

M&M: . Mennyire tartja szerencsésnek a magyar politikusok kampány előtti blogolását, szakmai szempontból milyen kifogások, kritikák fűzhetőek a blogos megnyilvánulásokhoz? Mire kell figyelmet fordítani ebben az esetben?

PF: Gyurcsány nagyon profi. A többiek nyugodtan vehetnek tőle leckét. Pásztor Tibor jól blogolt, de nem vette figyelembe, hogy a blog nem kocsmai beszélgetés.  („Díszzsidózás”) Csepeli György mereven indított, de nem szégyell tanulni. A hazai  politikai blogok többsége siralmas, unalmas.

M&M: Szakmai szempontból hitelesek tudnak-e lenni a cégvezetői, politikusi blogok? Befolyásolhatják egy választás kimenetelét, vagy egy márkához való elköteleződést?

PF: Ha valós, releváns információkat tartalmaznak, feltétlenül. Hatásuk azonban nem annyira a napi néhány ezres (?) blogolvasói körön keresztül, mint inkább a véleményvezéreken keresztül kifejtett indirekt módon érvényesül (Jól mutatja ezt pédául  ahogy Gyurcsány  - blogjának hatását megsokszorozza az újfajta, közvetlen információkra éhes sajtó.)

M&M: Kommunikációs, PR szempontból hogyan elemezné az egyik leglátogatottabb politikusi blogot, Gyurcsán Ferenc blogját?


PF:  Kérem, olvassa el a Médiablogban, többször írtam róla.

M&M: Mit gondol a céges, cégvezetői blogolás mikorra terjed el hazánkban? Milyen a blogoláson túlmutató internetes kommunikációs eszközök segíthetik jövőben a cégek és politikusok marketingkampányát? (Nyugati példák, eszközök.)

PF: Az üzleti blog (főleg a vezetői) itthon szinte ismeretlen. Bevallom, korábban valamivel gyorsabb elterjedést vártam. A politikusi blogolás esetleg most komolyabb lendületet adhat az üzleti vezetői blogoknak is.

Nyilván vannak még újabb eszközök (pl. podcasting), de szerintem először a blog-iskolát kellene kijárni:-)