„Gyerekek, hozzatok már össze  valamit ezekről az internetes politikai izékről, na... ezekről a naplókról.” - hangzik el mostanában egyre több szerkesztősében. A megszokott oda-vissza anyázás már senkit sem hoz izgalomba, a statisztikai adatokat még talán a szakértők sem értik, nagyon kell valami kis színes.

Épp a  Színes....lap (melyik is?) volt a legfürgébb, már az elmúlt év októberében kérték a segítségemet. (Meg sem mertem nézni, ahogy szakértői véleményem  ott virít kék csöcs között.) Most részt vettem a M&M (részben a témával foglalkozó) körkérdésében, a napokban keresett az [origo], szombat délután (Pintér Robesszel) a Kossuth rádió 16 óra című műsorában beszélünk a hazai politikusokból hirtelen kitört blogkényszerről. (Majd kiteszem a linket, ha lesz.) És ekkor csak a nálam, a szigorúan politikamentes bloggernél felbukkanó újságírókról beszéltem. (Doransky például azt írja, hogy a Blogternél maga Fridi – stábja -  forgat.

Persze ne higgye senki, hogy ez a megnövekedett érdeklődés valóban a blog „műfajának”a párbeszéden, a másik meghallgatásán alapuló „újfajta” kommunikációnak szól. A legtöbb politikus számára a blog ugyanolyan nyűg, mint a  lakossági fórum, vagy a gyűlések utáni „merülés a nép közé”. A sajtó számára pedig legfeljebb a politikusi blog indulása lehet (minuszos) hír, aztán még arra várhatnak, hátha kitör valami jó kis botrány. Maradnak hát az összefoglalók – sajnos ezeket nem lehet túl sűrűn elsütni. (Megjegyzem, 2002-ben a párthonlapok összehasonlítása volt a mostani "naplózáshoz" hasonlóan kapós tölteléktéma – ez mára teljesen lefutott.)

Maguk a politikusi blogok szerintem sokkal kevésbé érdekesek, mint a róluk szóló cikkek. Kivételt képez az MSZP kreatív igazgatójának miniszterelnök-jelöltjének blogja, amit már csak azért is figyel mindenki, hátha a táncos videó után egyszer csak felbukkan egy jó kis énekes klip is.

A hozzászólások szerint Csepeli György blogos küzdelmeiről sokan azt hiszik, hogy paródia, pedig ő nem annak szánja. (A komoly érdeklődésre tekintettel – a blog napok óta szerepel a Blogter olvasottsági toplistáján– a jövő héten részletesebben is foglalkozom Csepeli bloggeri munkásságával.)

A Népszava Csapody – Simon – Fodor felállású triója kitartóan írja szimpatikus, de teljesen érdektelen beszámolóit. Szép tőlük, de érződik, hogy számukra ez (is) csak egy kampányfeladat (Talán még Csapody az, aki itt-ott néhány eredeti gondolatot is elereszt. - Könnyű neki, szinte tét nélkül teheti.)

Tulajdonképen eddig csupán  egyetlen igazi hazai politikus-bloggerrel talákoztam (mármint a weben.)
A másodvonalban küzdő, most magát a harmadvonalba díszzsidózó Pásztor Tibor  nem a múlt héten látott először a blogt. A mostani botrány ugyan csúcsolvasottságot hozott neki, de azt hiszem, ő sem erre vágyott.

Még egy hónap. Melyik politikus fog utána is blogot írni? (Pásztor. Miután  diszkvalifikálta magát az „ötker listáról”, biztosan lesz rá ideje.)

Ha komoly olvasottságra, tartós népszerűségre vágysz, írj inkább pornóblogot.

Címkék: blog politika média