Nemrég még azon aggódtunk, hogy pornósztárok és „médiaszemélyiségek” blogjai rántják magukkal  az egész hazai blogoszférát. („Ja blogolsz, persze, tudom, amilyet a Nagy Ő Anikó is csinál.”)

Belátom, aggodalom feleslegesnek bizonyult, ezek körül a blogok körül csak az indulásukkor volt egy kis felhajtás azóta a rajongótáboron kívül nem foglalkozik senki sem velük. (Azért az szép volt, amikor a napokban Molnár Anikó a Budapest Rádióban „blogger kollégaként” beszélgetett Szántó Balázzsal, a Noguchi Porter Novelli igazgatójával :-)

Magántesztjeim szerint a hazai felnőtt lakosság túlnyomó többségének halvány fogalma sincs arról, mi is az a blog. (Még a jobbak közé tartoznak azok, akiknek dereng, hogy „valami internetes dolog.” Ezért is üdvözlendő Gyurcsány Ferenc (hivatalos) blogja   és Vicze Zita blogkönyve.

Gyurcsány blogjáról már írtam, most azt szeretném kiemelni, hogy ez a blog eljut olyan véleményvezérekhez is, akiknek eddig fogalmuk sem volt a blogokról, vagy elutasították azokat. Az elmúlt hetekben a politikai elemzésekben szinte megszokottá vált a gyurcsányblogra hivatkozni. Ha pedig vezető újságírók is rendszeresen „blogoznak” (ez nem azonos a blogolással!), annak előbb-utóbb hatása lesz. (Minimum annyi, hogy ők maguk alapvető ismereteket szereznek a blogokról.)

Nyilván másképpen, de erősen hat az India Gyógyszálló kampánya is. A Népszabadság erősen reklámozza a „papírblogot”. Nyilván ettől nem nem kezdenek a hazai néptömegek a Technoratin blogokat hajszolni, de legalább derengeni kezd bennük, hogy talán ez a blogosdi nem is olyan haszontalan ártalmas dolog. Hát, ez is valami.

Címke: blog blogkönyv papírblog polblog