Az utóbbi hetek egyik legizgalmasabb cikkére  hívta fel a figyelmemet Kelt. (Nyilván nem teljesen önzetlenül: Nem akart a hosszú szöveg ismertetésével bajlódni.:-)

Scott Karp írása a korábbi közönség „tartalomgyártóvá” avanzsálásának következményeivel, az információs túlterhelés kezelésével foglalkozik.

Naponta születnek újabb és újabb eszközök a korábban passzív olvasók bevonására. Ezek jórészt arra szolgálnak, hogy az olvasók / felhasználók maguk minősítsék, illetve új értékek hozzáadásával (címke, hozzászólás) gazdagítsák az eredeti tartalmat. Míg azonban az általánosan elfogadott nézet szerint a közönség bevonása, az együttműködés, a párbeszéd a  lényeg, Karp szerint egyáltalán nem mindegy, hogy kikből is áll ez a közönség.  A közönség értéke természetesen nagyban függ attól, mit is akarsz "eladni". (Nyilván mást jelent az 'értékes közönség' egy horgászmagazin és egy divatlap számára.)

Karp szerint éppen ezért használhatatlanok a webkettőpontnulla evangelistái által annyira magasztalt közösségi szűrők. (Például a nálunk is gyakran emlegetett /  Digg,  vagy a Reddit közösségi hírgyűjtő-hírszűrő oldalakat említi.) Ha ugyanis emberek véletlenszerűen kiválasztott csolportját használod szűrönek, akkor véletlenszerű eredményt kapsz. (Karp fel is sorolja, mik az éppen vezető anyagok a kér oldalon. Hát, jellegében nem sokban különbözik a Blogter nyitóoldalától:-)

El kell ismerni tehát, hogy bizonyos témákban egyes csoportok kollektív intelligenciája magasabb, mint más csoportoké. Az alacsony  belépési küszöb nem jelenti azt, hogy bárki ugyanolyan értéket lenne képes az adott témához hozzáadni.

Összegzésként Karp megállapítja, hogy a Régi Média nem érti meg, hogyan használhatja ki közönsége kollektív intelligenciáját, az Új Média ugyan kihasználja, de nem érti, ki is a közönsége. Vagy még egyszerűbben: A Régi Médiának van közönsége, de nem tudja, mit is kezdjen  vele. Az Új Média ugyan tudna mit csinálni, de nincs hozzá közönsége.

A Régi Médiának meg kell tanulnia, hogyan vonhatja be közönségét a tartalomgyártásba-szűrésbe, az Új Médiának pedig komolyabb erőfeszítéseket (piackutatás stb.) kell tennie, hogy megsmerje közönségét. A megoldás tehát valahol középütt van.

(Ez itt persze csak a cikk csontváza, ráadásul annak sem teljes. Talán arra elég hogy felhívjam az érdeklődők figyelmét az eredeti írásra.)