Robert Scoble a napokban arról írt, hogyan lehet bekerülni az "A-listás" blogelitbe.  Sajnos nem vagyok biztos benne, hogy az ajánlott módszerek közvetlenül importálhatók a magyar blogtérbe. 

Az elmúlt hetekben két hazai blognak egész más módon  sikerült helyből a csúcsra ugrania. Gyurcsány Ferenc blogja  sajnos nehezen követhető módszereket alkalmazott. Egyrészt viszonylag kevesen startolhatunk magas politikai pozícióból, másrészt még az ismert politikusként sem tudna mindenki nemzetközi érdeklődést felkeltő táncos videóval  előrukkolni.

Gy:F. blogjának forgalmáról sajnos nincsenek adataink, a Statgép blogstatisztikájából   viszont jól követhető, ahogy az iWiW blogja   a semmiből indulva, szűk két hét alatt lenyomta a hosszú idő óta bebetonozódott blog-élmezőnyt.

Az iWiW blogban az az érdekes, hogy nem a fotók (jó csajok), vagy a bulvárhírek hajtják. Nincs benne semmi különös, csak néhány korrekt bejegyzése a közösségi portál egyes szolgáltatásainak működéséről,  gyors fejlődésből fakadó egyes problémákról, a technikai háttérről. Úgy tűnik, ennyi elég a sikerhez, meg persze egy a blogra mutató link az iWiW naponta több százezer felhasználó látogatta nyitóoldalán.

A napokban elég sokat böngésztem  a T-Mobile weboldalait. Olyan, mint sok régebbi építésű, frissen tatarozott irodaház. Az „utcafront” még kinéz valahogy, a hátsó traktusban viszont változatlanok a dohos, sötét irodák. A mobilszolgáltatónál az elmúlt évben vagyonokat költöttek az „ügyfélkommunikáció” fejlesztésére. A „web 1.0.-ig már majdnem sikerült eljutniuk.