Ismert történet: A Washingtonpost.com a „csúnyán viselkedő” hozzászólók miatt bezárta a kaput, „átmenetileg szünetelteti” blogján a hozzászólásokat.

Úgy kell nekik, miért nem voltak óvatosabbak!  Mint például az Index, ahol eleve nem lehet hozzászólni a Pufajkás Turul  választási bloghoz. 

Vin Crosbie szerint igen különös úgy átlátható sajtót követelni, hogy közben teljesen ellenőrizetlen anonim, vagy tetszőleges álnevet használó „szerzőket” vonunk be. (Igen, álnevet írtam. A „nickname” ugyan becenevet  jelent, de lehet-e becézni valakit, akit nem is ismerünk?)

Crosbie szerint techno-utópista félreértés azt képzeni, hogy néhány egyszerű, új média-technológiának (hozzászólás, fórum, blog) köszönhetően megváltozik majd az emberek viselkedése is. Miért hisszük, hogy a spontán és teljesen anonim megnyilvánulások majd decensek, udvariasak, és jogi szempontból is tökéletesen kielégítők lesznek.

Mennyire máshogy nyilvánulnak meg a nevüket vállalók és a névtelenek? (Itt, a Médiablog hozzászólói között is jól látni, hogy az élesebben kritizálók rendszerint névtelenek.)

Részben persze érthető a bizalmatlanság. Kis erőfeszítéssel felgöngyölíthetők kapcsolataink, igazi (hivatalos) nevünk, vagy állandó fedőnevünk alapján pillanatok alatt „lenyomozhatók” vagyunk a Google-on.

Nekem továbbra is az a véleményem, hogy aki párbeszédet kíván folytatni olvasóival, annak fel kell vállalnia a beérkező levelek szűrését, moderálását. Akkor is, ha csak napi öt hozzászólást kap, de akkor is, ha napi ötszázat.

Címkék: online_újságírás sajtóetika Crosbie anonimitás civil_újságírás