Kísértet járja be a szerkesztőségeket. A civil újságírás kísértete.
(A „citizen journalism” pontosabb fordítása polgári-, vagy állampolgári újságírás lenne, de az előbbinek mostanában nálunk más felhangja van, az utóbbi pedig hülyén hangzik.)

Bertrand Pecquerie (Editorsweblog.org) valamiért most tartotta elérkezettnek az időt  hogy  helyére tegye a civil újságírást. Vitriolba mártott tollal rajzolja fel, milyenek is azok a poros, lassú, tájékozatlan, korrupt újságírók – a civil újságírók szerint. Persze legalább ilyen torz az „Ideális Civil Újságíróról” kialakított (ön)kép is: Friss, fiatal, romlatlan, független, feje tele az újságírásról és a demokráciáról alkotott gondolatokkal…

Pecquerie szerint a civil újságírásnak négy különböző típusa létezik, közöttük kevés a kapcsolat:

  • A civil újságíró, aki rendkívüli események (katasztrófa, terrortámadás, helyi baleset) idején digitális fényképezőgépével (kamerás mobiljával) készült fotókat küld a szerkesztőségekmek.
  • A civil újságíró, aki saját helyi, vagy virtuális közösségét akarja ellátni a számunkra érdekes tartalommal.
  • A civil újságíró, aki valójában a politikailag elkötelezett harcos aktivista. (Ilyen felbőszült bloggerek akciójának esett áldozatul  egy éve Eason Jordan, a CNN hírigazgatója.)
  • A civil újságíró, akik vágyik a professzionális újságírók és a bloggerek közti „párbeszédre”.

„Kétség kívül valami új dolog bukkant fel az elmúlt két évben, amivel a tradicionális szerkesztőségeknek kezdenie kell valamit. Az az elképzelés azonban, hogy a civil újságírásnak kell átvennie a hagyományos újságírás helyét teljesen téves.”

Az újságírók számára a szerkesztőség egyfajta kollektív tudás megvalósulása, ahol a kollégák közötti horizontális kapcsolatok mellett vertikális viszonyok (a gyakornoktól a főszerkesztőig) is jelen vannak. A bloggerek (vagy a „wikimédisták”) elutasítják a vertikális alá-fölérendeltséget, a horizontális hivatkozásokat (link) és az ilyen hibajavítást (fact-checking) részesítik előnyben. A cikkek értékét az arra mutató linkekben és a népszerűségben mérik, számukra ez az igazság és a minőség szinonímája. 

Pecquerie írása egy újságírók által írt és  a „szakma” által elismert blogban jelent meg. Ennek ellenére az eddigi hozzászólók egyáltalán nem a szerzőnek bólogatnak.  A megszólaló józan hangok azt mondják, hogy senki sem akarja a „civilekre” lecserélni a „profi” újságírókat. Az önkéntesek (időnként önjelöltek) kiegészítik a hivatásos újságírók munkáját.

További adalékok: