Tematikus blog egy tematikus webhelyen (nevezd portálnak, ha úgy jobban esik).
Optimális elrendezés. A „mondom” tartalmilag és formailag egyaránt korrekt. Választott témáján belül sokszínű, jól strukturált, rendelkezik az összes elvárható blogkellékkel.
Ami hiányzik az a pezsgő blogélet. Ritkán szól hozzá valaki a bejegyzésekhez, viták egyáltalán nem alakulnak ki. Az építészet körül ennyire egyértelmű minden? Nem hinném. Az építészek nem olvassák az Építész fórumot? Nem tudom. Tartok tőle, hogy sok más szakmához hasonlóan Magyarországon az építészek is inkább csak szűkebb körben szeretik csereberélni információikat és eszükbe sem jut, hogy egy blogba írjanak hozzászólásokat. Kár.
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
Szóval az újságírói minőség nem életkor, hanem újságírói szaktudás és tehetség kérdése. És egy jó szerkesztőség pl. attól is jó, hogy több generáció tehetségét, nézőpontját, stílusát ötvözi.
Pan77
|
2008. december 5. 15:27
|
persze, hogy van építész élet!
www.archtv.hu
Kedves kiskarakter,
ha figyelmesen olvastad (no.1) beírásomat, akkor ott megemlítettem a „képzőművészeket” is:
„……De a művészek között sem találsz olyat, aki a "riválisát" (nyilvánosan) szidná…..”(első hozzászólás). Hiszen, az építész a „megfagyott muzsikus” ;-) – volt egy ilyen című kari újság, magazin is, - éves kiadás.
„….Nem az, ha nem beszélhetünk az elkövetett hibákról, hanem ha nem engedjük elkövetni őket…” – írod. Szerintem az „elkövetett hibákról” (kinek, mi a „hiba”?) – a kritikusokon kívül (aki lehet persze laikus vagy „közvélemény” is) csakis az „elkövető” szólhat, kezdeményezhet „vitát” (hiszen az ö szülöttje). A műszaki, technikai, technológiai hibák hamar kijönnek, és azok újbóli elkövetését később könnyen elkerülhetjük. A „megjelenési” hibák viszont nagyon szubjektívek, azok újbóli elkövetését nem lehet, sőt nem szabad megtiltani. ;-) Az még nem tűnt fel, hogy az alkotó mindig csak védekezik, (jobb esetben magyaráz) - amikor megszólal, megszólaltatják?
Kedves line out,
én csak pollner fentebbi cikkéhez, és az abban felvetett problémá(k)hoz szóltam hozzá. ;-)
PS. pollner majd szól, ha "spam"-nek érzi a hozzászólásokat.
Ami engem illet, én építész vagyok, ráadásul dolgozom is építészként (vicces, hogy ez kell ahhoz, hogy emberszámba vegyék az embert ebben a szakmában). De a nagyon szakmai vitával szerintem ne a médiablogot spammeljük, javaslom, hogy a lelkes hozzászólásokat a mondomon tegyétek meg, ha építészeti vonatkozásúak.
Kedves Pocakos, mint (úgy tűnik) nálam idősebbtől kérdem, mondd csak, miért van az, hogy itt nálunk az építészetkritikát az építészek a házaik szidásával azonosítják?
És miért az ügyvéd-, vagy orvosszakmával veted össze? Miért nem a képzőművészettel, vagy a zenével, ha már olyan nagy mellel hangoztatjuk néha, hogy az építészet művészet?
A mundérbecsületet szerintem nem a hallgatás védi, hanem a tárgyilagosság és az őszinteség. Nem az, ha nem beszélhetünk az elkövetett hibákról, hanem ha nem engedjük elkövetni őket. A nyilvánosság és a köztudat elég hatásos eszköz ebben.
Részben persze egyetértek, nem mindig egészséges, ha csak gyakorló építészek írnak építészetkritikát. (Az Építészfórumon egyébként nagyrészt nem is így van.) Másrészről viszont egy esetleges nyílt, mediális párbeszéd (akár fórumon, blogon) jó hatással is lehetne ránk.
Még a végén valamiféle közös értékrend is kialakulhatna. Ez rossz lenne?
a
|
2006. január 4. 23:02
|
a batyam csinalja a mondom-ot
Képzeld el én még elmondhatom, hogy találálkoztam Vidolovist Lászlóval - mint ahogy régen mondták volt, még láttam Lenint!
Talán ez is a baj, az ember annyi mindenre emlékeszik, hogy ez már csak zavaró a mai világban, illetve csak kapkodja a fejét arra, hogy minden már régi közmeegyezéssel történt megállapdoádok, hogy mennek feledésbe. És itt nem a valóban indokolt újról van szó, mert az új kérdésfelvetésekre igazán és a mának megfelelően reflektálni kellene.
Van még egy másik probléma is, ma az építészek a megélhetésért küzdenek - és ez lassan kiöl belülűk sokmindent! (No nem mitha ennek egyik oka nem éppen a jelenlegi gyakorlat lenne!)
"....az építészek hálistennek nem esküsznek....."
Kedves line out, a "mi időnkben" a diplomaosztás előtt le kellett tenni az "esküt". Pontosabban az ünnepség része volt. Nem tudom mennyire vagy "szakmabeli" (és "korabeli"), de mond Neked valamit a "Vidolovits" név?
Üdv, mindenekelőtt köszönet a megtiszteltetésért :)
A blogélet hiánya elég zavaró, pedig a statisztikák szerint stabil olvasótábora van a mondomnak, napi legkevesebb 100-120 egyéni találat érkezik. A hozzászólások hiánya szerintem - részben Pocakost igazolva - a szakmai közeget jellemzi. Én azonban nem választanám azt szét alkotókra és kritikusokra, ugyanis Magyarországon ma nem igazán létezik komolyan vehető építészetkritika (vagy kutatás-írás - tkp. közélet). Így hiányzik az egész téma szakmai diszkussziója - már a blog indításakor is az egyik alapcél volt, hogy az építészetet visszakapcsolja az azt körülvevő kultúrába. Persze a komoly kritikák inkább az építészfórum tartalmába illenek, ennek az itteni megteremtése nem cél. Aki pedig nem tanult meg beszélni vagy vitázni, az nem itt fog - és ez sajnos még az egyébként aktívabb fiatalokra is jellemző. Én azért bízom benne, hogy ez javul, szóbeli visszajelzések mindenesetre érkeznek... az biztos, hogy ma az EF a legnagyobb szakmai fórum, még akkor is, ha vannak huszonéves építészek, akik nem tudják, mi a wifi vagy a blog :)
Kedves Pocakos, az építészek hálistennek nem esküsznek, a mundér így is elég sáros, inkább nevezném a rendszert urambátyám-világnak. Az biztos, senki sem szokott a nyilvános szerepléshez, a kezdeményezéshez és az átlátható tevékenységhez. Dolgozunk rajta...
Jól látod! A szakmai mundérbecsület (az eskű) nem engedi meg, hogy (nyilvánosan) a másikat "kritizáld" - hasonlóan a tobbi professzionális szakmához (orvosok, ügyvédek, bírák). De a művészek között sem találsz olyat, aki a "riválisát" (nyilvánosan) szidná. Erre ott vannak a kritikusok. De nemcsak a "mundérbecsület" miatt a hallgatás, - ami az összetartás látszatát kelti a kivülállóban, - hanem az egymásközti "verseny" is némaságra kötelez. A kész "művet" aztán meg lehet csodálni, és levonni a következtetést, de csak szigorúan "privátin" (ha negativ), és esetleg ötletet meríteni a következő (saját) alkotáshoz. Nyiltszíni "összecsapás" nagyon ritka, szinte nincs is. Azt meghagyják a kritikusoknak és a bulvárnak (esetleg a politikának, lásd 56-os emlékmű a Dózsa György úton).
RSS 