"Ha valami elromolhat, akkor az el is romlik." Murphy örökérvényű törvénye jól működik a közösségi hálózatok esetében is. Egy rendszerben, ahol a közösség tagjai ajánlhatnak cikkeket a címlapra sokkal kiegyenlítettebbé válik a kínálat mint ott, ahol csak egyetlen szerkesztő ízlése a meghatározó. Elvben. A gyakorlatban azonban a nagy forgalmú közösségi hálózatok címlapjára kerülni nem csak dicsőség, de komoly üzleti érték is. Ha a Digg címlapjára kerülsz, rengeteg találatot kap az oldalad. Ha pénzt fizetsz azért, hogy jobb helyezést kapj a keresőkben, miért is ne fizetnél a Digg-marketingért.

Egyesek fizetnek, mások Digg-optimalizálási szolgáltatást vállalnak. (Ha a weboldaladon nincs „diggelhető” tartalom, megfelelő cikkeket vehetsz, vagy „kölcsönözhetsz”.) Úgy érzem, ezen a területen még nehezebben szétválasztható az értékes tartalmat támogató szakértői tevékenység és a durva manipuáció.

Ha pedig a közösségi szűrésbe beavatkozó manipuláció mértéke elér egy bizonyos szintet, az üzlet által megszállt közösségi szolgáltatások elvesztik értelmüket.

Néha a kicsiségnek vannak előnyei is. Nem hinném, hogy itthon bárkinek eszébe jutna megvesztegetni bármelyik közösségi szolgáltató szerkesztőjétazért, hogy a vágyott címlapra kerülhessen. A CNET cikke szerint Amerikában akár 15.000 dollárt is kifizetnek egy Digg-helyezésért. Nálunk mennyit érhet egy 5-15 érdeklődőt továbbító címlapos link? Legfeljebb egy tábla csokit.