Egy éve még divatosak voltak a blogolás miatt kirúgott dolgozókról szóló (külföldi) hírek. Mostanában valahogy elmaradoztak ezek a „kis színesek”.

Tegnap viszont kaptam egy hazai „kirúgós linket" .
Tulajdonképpen magánblog, de a szerzője néha érintőlegesen írt munkahelyéről, egy bulvárlap szerkesztőségéről is. Nem szellőztette meg a lap üzleti stratégiáját, nem szidja  főnökeit, nem fúrta  kollégáit. Nehezen tudom elképzelni, hogy az itt olvasható ártatlan bejegyzésekért rúgjanak ki egy egyébkén jól teljesítő munkatársat. (Arra gondolni sem merek, hogy a bloggernek a bejegyzésekből egyértelműen kiderülő „szexuális orientációja” - vállaltan meleg -  volt a valós ok.)

A munkahelyek egy része makacsul ragaszkodik kommunikációs monopóliumához. Csak a kijelölt, kiképzett emberek nyilatkozhatnak, csak előre egyeztetett szövegek kerülhetni ki a  „ nyilvánossághoz”, csak a teljesen üzembiztos emberek képviselhetik bárhol, bármilyen körülmények között a céget.

Az internetnek köszönhetően  ez a hozzáállás ma már  teljesen értelmezhetetlen. Az interneten (fórumokon, blogokban) megjelenő véleményeket a korábban, a hagyományos médiával „kezelésében” bevált módszerekkel (helyreigazítás, sajtóper, hirdetések visszavonása) nem lehet.

Egyes munkahelyek kategorikusan tiltják, hogy dolgozói szakmai blogot vezessenek. De megtiltható-e egy munkaidőn kívül írt magánblog? Az énbloggerek írnak erről-arról és persze előbb-utóbb megemlítik  munkahelyüket is, de legalább körülírják, hol is dolgoznak.

Meg lehet ezt tiltani? Meg szabad ezt tiltani? Ellenőrizheti egy vállalat, hogy szabadidőmben, magánlevelezésemben mit írok róla? Megszabhatja-e, hogy társaságban milyen szövegkörnyezetben említhetem? Akkor hogyan tilthatja meg / szankcionálhatja említését egy magánblogban?

Lehet persze, hogy ez a „kirúgós történet” csak mese, mellébeszélés, vagy provokáció.
Az ebben a bejegyzésben felvetett, és jórészt megválaszolatlan kérdések viszont valósak.