Simon Dumenco szerint nem létezik olyan tevékenység amit blogolásnak nevezhetnénk. Ennek megfelelően tökéletesen értelmetlen az a számos lap által követett gyakorlat, amikor a lap online kiadásában a „blogokat” elkülönített, „egzotikus” mellékletként  kezelik.

Az AdAge.com-on   megjelent cikkben Dumanco kifejti, hogy a „blogger egyszerűen egy író, akit éppen divatos (cool) néven nevezünk.” … „Az egyszerűen olyan „írás, ami különösen hatékony publikációs technológiát alkalmaz.” (Ha tehát a technológia alapján neveznék el a tevékenységet, akkor például a szövegszerkesztővel dolgozót wordderként emlegetnénk.)

”Emberek, a blog csak egy szoftever! Az alapvető kreatív / média funkciók ugyanazok, mint korábban.” – állítja Dumenco

A blog gyakran emlegetett ismertetőjegyei valójában nem csak a blogokat jellemzik:

• Azonnaliság – ez az online médiában évek óta nem újdonság.
• Retusálatlanság – a vezető „bloggerek” ugyanolyan alaposan kidolgozzák szövegeiket.
• Közvetlen hang –  Ez a „régi médiában” is egyre jobban terjed
• Személyes véleményt fogalmaz meg az objektív tudósítások helyett. – kivéve amikor nem. (Egyre gyakrabban jelennek blogba „öntött” tudósítások

Egyesek a blogok létezését azzal próblják igazolni, hogy „lenniük kell, hizen az interneten erre szakosodott keresők pásztázzák őket.” Hogy a „blogok” és a hagyományos hírek menyire szétválaszthatatlanul keverednek, arra éppen a gyakran meglepő keresési találatok adják a legjobb bizonyítékot.

Simon Dumenco cikkében arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a blog ideájának fenntartásához leginkább maguk a bloggerek ragaszkodnak.  A másság, a szintén megfoghatatlan „blogoszféra” tana, a hagyományos média megvetésén alapuló küldetéstudat definiálják leginkább a fogalmat.

Jóra jön a  blog / blogger / blogolás nyelvi szülemény a „régi iskolát” képviselő újságíróknak is. Azzal, hogy ezt a címkét ráaggathatják minden reformtörekvésre meggyőzhetik magukat arról, hogy ők az Igazi Profik, nincs szükség munkamódszereik radikális megváltoztatására.

Végül Dumenco egy számomra eddig ismeretlen tényezőre hívja fel a figyelmet: A 90-es  években a nagy online szerkesztőségek óriási pénzeket öltek szerkesztőségi rendszerek fejlesztésébe / vásárlásába. Mára sok szerkesztőségben  ezek az elavult rendszerek a legfőbb akadályai minden szakmai reformnak. A nagy áttörés tehát ezeknek az őskövületeknek a lecserélése után (hamarosan) várható.

Az újabbfélreértések elkerülése végett: Eddig az AdAge cikkét foglaltam össze, most jön az én véleményem:

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a cikk is kizárólag a  - jobb szó híján – hírblogoknak nevezett írásokkal foglalkozik, a leírtak (szerintem) nem vonatkoznak az énblogokra, üzleti blogokra stb.

A blog / blogger / blogolás létzésének tagadása ugyan frappáns ötlet, de nem vezet messzire. Lehet, hogy csak létező dolgokra aggatunk új címkéket (lásd web 2.0.), de az egymással összefüggő dolgok halmaza így sokkal megragadhatóbbá válik. A blogok körüli felhajtás ugyan sok félreértéssel, felesleges kavarással járt, de láthatóan felgyorsította a hagyományos média és hozzá tartozó online nyúlványok reformját.

Lehet, hogy blogok valójában nem is léteznek, de a blogoszféra (blogtér) bizonyítottan működik. Az „oldalirányú” információcsere, a naponta kialakuló viták, a gyakran offline is továbbfejlődő kapcsolatok mindenképpen a (nem is létező) blogok melléktermékei.