Undorító, ahogy a média kezelte /kezeli a „Rebeka-ügyet”.
Az egész tudományos hírként indult: Magyarországon első alkalommal hajtottak végre „élődonoros májátültetést”. A hír még a megfelelő helyen startolt.
Beteg gyerek, saját májának egy részét feláldozó apa – a bulvármédia azonnal megérezte, hogy itt a legújabb nyáladzásra alkalmas téma. Nincs is ebben semmi rendkívüli.A baj az, hogy a versenybe beszállt a közszolgálati (vagy inkább közpénzekből eltartott ) média is.
Nekem is van gyerekem, valamennyire át tudom érezni a család tragédiáját. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy egy kisgyerek súlyos betegségéből nem szabadna kukkolós reality show-t csinálni!
A gyerek túlélési esélyeinek latolgatása az orvosi konzílium dolga. Az orvosi etika körébe tartozik, mit és hogyan osztanak meg ebből a családdal. Ennek a vezető hírekben való szerepletetése nem más, mint a Matthäus-ügy szintjére vinni egy gyerek élet-halál harcát.
Rebeka tegnap délután meghalt. Ma reggel 7-kor még mindig ez volt a Krónika vezető híre! Mivel az orvosokból csámcsogásra alkalmas információkat nem sikerül kihúzni, a közszolgálati hírműsor (minden más hírt megelőzve) összefoglalta Rebeka betegségének történetét. (Itt kapcsoltam ki a rádiót.)
A politikusok betegsége, halála közügy. II. János Pál haldoklása és halála jó példa arra, hogyan alakítható át ez hetekig elhúzódó médiaeseménnyé. (Ennek az emberi méltóságot sértő ízléstelenségéről hosszasan lehetne írni.)
Ariel Saron politikus. Izrael miniszterelnöke. Élet-halál harca nem (csak) magánügy. A bulvármédia természetesen Saron válságos állapotát is alaposan kihasználja, de ezzel nincs mit tenni.
Rebeka nem volt közszereplő, betegsége, kezelése orvosi szakkérdés, halála a család belügye. Nincs itt mit kukkolnunk, legalább most, halála után le kellene szállni a témáról.
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
Lombi
|
2006. január 19. 13:36
|
A legfurcsább számomra az volt, hogy a média leggyakrabban feltett kérdéseként az hangzott el: Hogy lehet, hogy több a beültetésre váró, mint a donor, miért nincs több donor?
Természetes, hogy az lenne a jó, hogyha lenne ugyanannyi donor,de
mondom én erre: verjünk fejbe pár embert, hogy mások élhessenek.
ERA
|
2006. január 19. 12:36
|
Én csak azt szeretném mondani, hogy nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni. De az, hogy nyilvánosságot kapott ez a dolog, egy picit felhivta a figyelmet a transzplantáció fontosságára. Sajnos egyáltalán nem érdekli az embereket, csak ilyen eset kapcsán, hogy hogyan segithetnénk azokon, akik rászorulnak a szervátültetésre. Bennem nem keltett viszolygást a média jelenléte, Rebeka esetében úgy gondolom elég tárgyilagos volt a tájékoztatás. Ha valami először történik kis országunkban, mint pl. most az első élő donoros májátültetés, mit kell azon csodálkozni, ha fölkapja a média. Az orvosok büszkék lehetnek magukra, hogy megtörtént - még ha a pici számára tragikus véget is ért. És az ország is büszke lehetne arra, hogy ilyen orvosai vannak. És miért nem kaphatott volna nyilvánosságot ez? Nem értem. Legalább beleláttunk egy picit hogy is működik ez az egész. És rájöhettünk arra, hogy emberekből nem veszett még ki az együttérzés. És tudják mit? Én is minden nap ott ültem a tévé előtt és vártam mik az újabb hirek, rosszabb vagy éppen jobban van-e Rebeka és együtt izgultunk a családdal ezért a családért. Persze, hogy voltak olyan riporteri kérdések, amiket én sosem tettem volna föl - dehát emberek vagyunk... ( egy MOGYORÓDI lakos )
Az így felkeltett figyelem általában intenzív, de rövid életú. Nem alkalmas arra, hogy megváltoztassa az embeek gondolkodását. Lehet, hogy az elmúlt napokban többen is felajánlották Rebeka javára a májukat, de nem hiszem, hogy hosszú nyitottabbá válnának ettől az emberek és készségesebben egyeznének bele halott hozzátartozóik szeveinek felhasználásába.
fordítsunk egyet a dolgon: volt(van) itt egy eset, mely médianyilvánosságot kapván (igen, a média eszköz volt, ügyesen fel lett használva, bár a folyamatos kezelés és tematizálás már kevésbé volt ügyes) fókuszba tolta a transzplantáció hazai helyzetét. azzal, hogy egy kislány sorsán keresztül involválódott a sarki fűszerestől a miniszterelnökig mindenki, az önmagában irreleváns. ha és amennyiben az eset kapcsán elindul valamiféle társadalmi párbeszéd a szervdonációról (ennek orvosi, etikai, spirituális stb. dimenzióit átfogva) akkor jó. ha viszont ezt -jó magyar szokás szerint- elspóroljuk (és szvsz ebben a szakaszban beszélhetünk a média felelősségéről -jelentsen ez bármit is), akkor valóban csak hírhajhászás marad az egész.
ml
|
2006. január 18. 10:16
|
Az egyénnek jó _lehetett volna_ a médiafigyelem, az ügynek _jó lesz_, kicsit lehetett volna volna visszafogottabban, de csodálkozni nincs min.
bulbul: Azért foglalkozom a téma médiabeli ,megjelenésével és nem a politika, orvosetkai, vagy más vetületével, mert ez a blogom témája.
(A blog nevében is szerepel:-)
Egyébként "magánemberként" egyre inkább hajlok arra avélményre, hogy az orvosok célja a figyelemfelkeltés volt - ezt sikerült is elérniük. (A témára ráharapó újságírók tehát csak eszközül szolgáltak /?/)
Kedves bulbul, a pollner nem szorul vedelmemre (avagy ugye: a prokator es az ajto esete), mindazonaltal. En az altalad idezett mondatban ezt olvasom (nagybetuzes tolem): "Undorító, AHOGY a média kezelte..."
Valamint magator pollnertol a kovetkezot (szinten nagybotuzok): " Nme mondom, hogy nem kell foglalkozni vele, de nem ILYEN módon."
Mondd, bulbut, a font idezett mondat ket kiemelt szavabol melyik megertesevel van pontosan problemad?
(Pollner, elnezest a kozbekotyogasert, viszont szeretem, ha a nepek figyelmesen olvasnak.)
HH
|
2006. január 17. 20:57
|
Egyébként engem ez az egész sztori Terri Schiavo történetére is emlékeztet egy kicsit. Anno írtam róla "Egy filozófikus médiasztori" címmel. Akit érdekel, itt találja: http://href.hu/x/y78
Akkor olyan szennylapok írtak az ügyről napi rendszerességgel, mint például a New York Times vagy a Washington Post.
Íme a New York Times kismillió gusztustalan bulvárírása a témában:
http://href.hu/x/y79
HH
|
2006. január 17. 20:47
|
Egyetértek. Szerintem is az emberekben inkább empátiát keltettek a híradások, mint viszolygást. Egy csomó dolog miatt lehet ütni-verni a sajtót, de ebben az ügyben szerintem az átlaghoz képest korrrekt, és helyiértékén kezelt volt a közlés. Mondjuk én elsősorban a Naplót láttam. Ott két dolog volt fontos: a riport erős empátiát keltett, ami érthető egy ilyen témánál. Egyáltalán nem volt tolakodó, inkább közelebb hozta ennek a kislánynak a sorsát a nézőhöz. A másik oldalról élőben kapcsolták a kórházat. Azurák Csaba kint állt a kórház előtt, és elmondta, úgy tudják, a kislány állapota stabil, satöbbi. Emberi és empatikus hangon zajlott a párbeszéd a stúdióval amellett, hogy persze tájékoztatni akarták a nézőket a legfrissebbekről. Ez talán csak nem baj? Mindenki szerette volna tudni, mi van vele! Mondom, rám kifejezetten pozitív hatást gyakorolt, hogy a média sorsközösséget vállalt a kislánnyal, és így a témával, és felvállalta a közvetítő szerepet.
bulbul
|
2006. január 17. 19:56
|
Ja és még egy dolog: pollner ha már elemzéseket írsz, akkor legalább néha gondold végig a szövegeidet és ne zsigerből azonnal a médiát szidd! ld pl a post indítását: "Undorító, ahogy a média kezelte ..."
Szerinted mit kellett volna tennie az újságíróknak?
Félretenni, hogy nem, nem segítünk a családnak?
Vagy később azt mondani, hogy mostmár annyira beteg Rebeka, hogy nem írunk róla?
bulbul
|
2006. január 17. 19:53
|
Elég sok kommentet elolvastam a dologról egyre inkább csodálkozom. Persze könnyebb és jobb (egyszerűbb) a sajtón elverni a port, de senki sem említi az orvosokat. Pedig ők voltak azok, akik az egészet kirobbantották, hiszen más esetekben akkor hívják a sajtót, amikor már szinte biztos, hogy a dolog sikerült.
Én úgy látom, hogy az orvosok voltak azok akik villogni akartak, majd az már a hír jellegzetességéből és a sors tragikumából fakad, hogy nem tudták kezelni a dolgot.
Nézzétek vissza a híreket - az első időszakban az orvosok voltak a képernyőn. Most lehet persze szidni a sajtót, hogy amikor rosszabbodott a helyzet akkor miért beszéltek róla továbbra is, de az már utána nyilvánvaló, hogy igyekeztek tudósítani a dologról.
Mellesleg a bulvársajtó anyagai semmivel sem voltak rosszabbak - értsd bántóak, nem megfelelő hangvételűek - mint a tv vagy rádió. Itt mindenki erősen megrendült cikkeket, képeket adott.
(Csak mellesleg dobom be, hogy Zavadszky Gábor - nyugodjon békébe - esete kísértetiesen hasonló volt, és ennek a médiavisszahangja is hasonló)
Hmmm... kivancsi lennek azert, hogy ha az atultetesre varo nem egy negy eves kislany lett volna, hanem mondjuk egy folnott ferfiu, mekkora (bulvar)hajcihot csaptak volna. Na ja, a kerdes (kisse izlestelen) kerdes marad, de valahol ugy erzem, a megvalaszolasaban benne van (lenne) a Rebeka-ugy teljes bulvarsaganak a meroszama. (Mellekesen mind pollnerrel, mind bitadanival egyetertek, mint minden joerzesu ember es szulo.)
HH
|
2006. január 17. 18:07
|
Nem tudom, hogy melyik a nagyobb jellemhiba: a kényszerességgel párosuló rémhírterjesztési vágy vagy ha valaki nem tud helyesen írni, fogalmazni. Nyilván mindkettőnek megvan a maga örömforrása.
bitadani: A szülőket nem hibáztatom semmiért, annál jobban az újságírókat, akik kihasználták a szülők kiszolgáltatottságát, de mégjobban azokat a szerkesztőket, akik erre biztatták őket.
pollner: tudom, honnan a donor, és azt is hogy ez volt az utolsó lehetőség. és csak azt mondom, a szülők abban bízhattak, vki épp azért ajánlja föl hozzátartozóinak szerveit, hogy rebekának legyen esélye. a folytatást tekintve egyetértünk.
pollner: „…Itt mindenki saját magát képviseli (ha meg nem, akkor jelzi.)….” Igazad van! A szellemiség, a mondandó maga az ember. (akár jelzi, akár nem) Kösz a (jogos) figyelmeztetést! És bocs.
Kedves Pocakos, itt nem szólalt meg "blikkes" (sem "magyarhirlapos", vagy "hávégés". Itt mindenki saját magát képviseli (ha meg nem, akkor jelzi.) Kérlek tehát, hogy a jövőben kerüld az ilyen "célozgatást" Kösz!
Ahogy én láttam, követtem. A story-t az MTV kapta fel, hiszen az MTV ("exclisiv") kamerái voltak csak jelen az első műtétnél. Már ez nem tetszett nekem, mert úgy éreztem, hogy „bulvárosodik” a köztévé. De igazad van (pollner), az egész valami tudományos szenzációnak indult: „Magyarországon első alkalommal hajtottak végre „élődonoros májátültetést”. Csak ezután harapott rá a bulvár. Legközelebb akkor kaptam fel a fejem, amikor az eü. miniszter engedély adott, hogy „ezentúl mindent a TB fizet”. Ezt jobb helyeken külön bejelentés nélkül is a „társadalom”-(biztosítás)nak, azaz az adófizetők pénzéből kellene fedezni. Amire aztán valóban azt lehet mondani, hogy „mindnyájan összedobtuk a gyermek javára, életéért.” És, akkor az itt megszólaló „blikkes”-nek nem lehetne egy szava sem. De sajnos úgy néz ki, hogy ehelyett, épp a bulvár hatására szállt be az állam és az eü. ebbe a szenzációhajhász gusztustalanságba.
HH
|
2006. január 17. 14:52
|
Hihetetlen ez a képmutató felháborodás. Bakker, azt se tudnátok, hogy miről van szó, ha nem falnátok ti is ezeket a műsorokat. Oh, come on!
Pollner, teljesen igazad van. Én is kikapcsoltam a rádiót. És mostantól mindig a kezem ügyében lesz a távirányító.
critics: Amennyiben rám (a bejegyzésre) vonatkozik a megjegyzésed, csak azt válaszolhatom, hogy először telepatikus gondolatátvitellel próbálkoztam, de nem jött be...
de azért te is foglalkozol a témával...
HH
|
2006. január 17. 12:54
|
A szülők beleegyeztek a média jelenlétébe, sőt, igényelték is, reménykedve abban, hogy így gyorsabban kaphat szervet a gyermek. A szülő saját gyermekük érdekeit tartották előtérben, és te is ezt tennéd. Mennél minden újsághoz, tévéhez, csak hogy megmentsd a picit. Ez csak természetes.
Konrad
|
2006. január 17. 12:52
|
HH, van gyereked?
HH: Nme mondom, hogy nem kell foglalkozni vele, de nem ilyeen módon. A szenzációhajhász "esélylatolgatás" és sopánkodás, az orvosokat akadályozó tolakodás helyett többet ért volna egy színvonala riport. (Persze a média képtelen lemondani a télen-nyáron jól eladható gyereksztorikról.)
HH
|
2006. január 17. 11:56
|
Nem értek egyet. Miért baj az, ha a média közvetíti az ilyen sorstragédiákat a nép felé? Korábban személyes elbeszélésekben terjedtek az életmesék, most a tévében és az újságban. Önmagában ez szerintem nem visszataszító. Főként, hogy a híradások hatására egy ország szoríthatott a kislányért. És biztos vagyok benne, hogy ha a pénzen múlt volna, éppen a médianyilvánosság miatt gyorsan összejött ovlna az összeg.
bitadani: A donort nem a sajtó, illetve a sajtó szerezte, hanem egy nemzetközi non-profit szervezet. A médiahiénák egyébként a második műtétel csak nagyobb lendületet kaptak. A szülők magatartása más kategóriába tartozik, ők érthetően minden segítséget próbáltak megragadni. Egyes újságírók viszont undorító módon vissazéltek ezzel a kiszolgáltatottsággal.
Az, hogy a politika is megpróbál rátelepedni a nagy sajtóvisszhangot kapott tragédiákra, régen nem újdonság:-(
jobbára én is, de sztem azt is látni kell, hogy itt a szülők például vállalták a folyamatos szereplést, átadták a naplónak a gyerekkori felvételeket, nyilatkoztak mindenkinek - és ez nem biztos, hogy baj. tudom persze, hogy az ambiciózus riporternek nehéz nemet mondani, de az is szempont lehetett, hogy minél többen tudnak róla, annál nagyobb eséllyel lesz donor.
abban persze egyetértünk, hogy azok a riporteri kérdések, miszerint vajon rebeka megéli-e a reggelt, és beszámolhatunk-e állapotáról a következő híradóban, esetleg mi várható lapzártánkig, mélységesen elítélendők.
ahogy abban sem vagyok biztos, hogy az amúgy érdekes tegnap esti baló-gyurcsány interjúnak azzal kellett volna kezdődnie, hogy a min.elnök együttérzéséről biztosítja a családot, és elmondja, hogy ő minden reggelét az internettel kezdte, hogy friss infói legyenek. mert ez persze így van rendjén - csak nekünk nem kell tudni róla...
RSS 