Az elmúlt években résztvevője és áldozata  közönsége is voltam néhány kerekasztal (fórum, panel) beszélgetésnek. Egy részük egész jól sikerült, más részük rettenetes volt. Eddig is sejtettem, hogy a dolog nem teljesen az égiek kegyelmén múlik, most azonban ráakadtam néhány nagyon hasznos segédletre.

Scott Kirsner 12 pontban foglalja össze a legfontosabbakat, amiket egy ilyen beszélgetés szervezőjének és/vagy moderátorának tudnia kell. Fogalmam sincs kicsoda ez a Krisner, de láthatóan otthon van a témában. Az ide vezető linket Guy Kawasaki blogján  találtam, aki korábban maga is írt arról, mitől lesz valakiből jó moderátor, illetve hogy mitől működik egy ilyen beszélgetés.

Hogy kerül ez a téma a Médiablogra? Részben azért tartom fontosnak, mert előbb-utóbb bárkivel előfordulhat, hogy felkérik egy ilyen beszélgetés résztvevőjének, vagy moderátorának (ne csóváld a fejed, korábban én sem hittem volna, hogy ilyesmibe csöppenhetek), másrészt egy kerekasztal lényegében semmiben sem különbözik egy tévéinterjútól. Ha megtanulsz kerekasztal beszélgetést moderálni, akkor tudod már azt is, hogyan kell egy tévévitát vezetni.

A téma egy másik szálon is kapcsolódik az internethez: Kawasaki szerint ma már szinte semmi jelentősége nincs annak, mekkora a közönsége egy kerekasztal vitának. Azzal ugyanis, hogy a legtöbb ilyen beszélgetés videó felvétele .felkerül a webre, a vita addig elképzelhetetlen méretű közönséghez jut el. Ha ügyes vagy, nagyságrendekkel növelheted meg mondandód hatását.