A szex és az erőszak 2006-ban is a Nagy Média vezető témája marad, de egyre többen látnak üzletet a vallásos húrok pengetésében is.

Paul R. La Monica, a CNN Mony szerzője számos kutatási anyaggal is alátámasztott cikkében arról ír, hogy a nézők, olvasók egyre nagyobb érdeklődéssel fogyasztják a különböző szinten és színvonalon adagolt vallásos, vagy vallási színezetű tartalmat.

Kérdés persze, hogy a vallás, vagy inkább a misztikum iráni fokozott érdeklődésről van-e szó?  A cikkben említett sikerművek ugyanis a vallásos témák megjelenésének igen eltérő példái.  Mel Gibson  keresztény egyházak által is kitörő örömmel üdvözölt propagandafilmje nehezen említhető egy kategóriában a katolikus egyház évszázados bűneit „leleplező” Da Vinci-kóddal. Ami közös bennük, hogy mindkettőre rengetegen voltak kíváncsiak. (Vajon mennyien vannak, akik mindkettőre befizettek?)

A cikk szerint sokak számára meglepetése Wall Disney friss családi mozija, a Narnia krónikái is. Tartottak tőle, hogy sokakat elriasztanak majd a C.S. Lewis műveiben  szereplő, alig leplezett keresztény allegóriák.

Be kell vallanom, én a filmben semmiféle keresztény allegóriát nem fedeztem fel. (Sőt, most, így utólag is nehezemre esne bármit belemagyaráznom) Persze, mindig vannak éberek. A ’60-as években egyes „ magas beosztású elvtársakban” az is felmerült, hogy esetleg nem politikai provokáció-e, hogy a tévémaci (a fogmosás végén) köp.