Valahol arról olvastam, hogy a hanglemezkiadók elvesztették létjogosultságukat. Eredeti funkciójuk az volt, hogy hatékonyan terjesszék a felvételeket, illetve megfelelő marketing-hátországot biztosítsanak az előadóknak. Mára az internetes terjesztés miatt a kiadók elvesztették ezeket a funkciókat, napjaik meg vannak számlálva…
Vajon mennyire érvényes ez a séma az újságokra? Az újságírók nem hasonlítanak a zenészekre abban, hogy szükségük van egy Nagy Szervezetre ahhoz, hogy cikkeik eljussanak a közönséghez?
A médiaipar egy része egyre kevésbé különbözik a rokon iparágaktól, így például a zeneipartól. A sztárbemondók, sztár-műsorvezetők és a sztárzenészek előállításának, működtetésének módja szinte azonos. Sokkal kevésbé érvényes viszont ez az analógia a nyomtatott lapokra, vagy az internetre. A lapok, vagy a hírportálok nem foglalkoznak szuper-, mega- , vagy gigasztárok felépítésével. (Valószínűleg nem is lennének képesek rá. Néhány megszállottat kivéve ki emlékszik a riporterek, tudósítók, publicisták nevére?)
Az internet (elvileg) lehetőséget teremt a közvetlen, a Nagy Szervezet közreműködése nélküli publikálásra. Néhány blog a gyakorlatban is bebizonyította, hogy közvetlen kapcsolat is kialakíthatóa a szerző és az olvasók között. A hírgyűjtők, vagy az RSS olvasók segítségével ugyanúgy lehet csemegézni a cikkek között, ahogy a zenehallgató válogathat az iTunes kínálatában. A zárt sajtótermékek ugyanúgy értelmüket vesztik, mint a kötött programú CD-k.
A legtöbb CD nem más, mint egyszerű árukapcsolás. Egy, legfeljebb két „húzószám” segítségével eladja a „masszát”. Az újság – jó esetben – sokkal komolyabb belső kohézióval rendelkezik. A kimazsolázott cikkekkel ez is elvész. Pótolhatja ezt az egymásra mutató blogok laza szövedéke?
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
toto24, teljesen egyetértek mindennel, amit leírtál. Ez a bejegyzés nem is arról szólt, hogyan helyettesíthetik a bloggerek az újságokat (sehogy, legfeljebb kiegészíthetik atokat), inkább elgondolkodtam azon, hogy a jövőben is feltétlenül a mostani formációban kell-e majd gondolkodni. Nem elképzelhető-e hogy az állandó megbízások (állás, „státusz”) egy témára szóló megbízások, illetve a szerző árusítása helyett a cikkek darabonkénti árusítása jön majd divatba?
toto42
|
2006. október 9. 16:31
|
Ja és még: Talán nem véletlen, hogy a blogok többségén (most az énblogokról nem beszélve) főleg egyszerű hírek (többnyire másodkézből szerzett, reciklált hírek) és publicisztikai jellegű írások vannak, komplexebb elemzések nagynéha, klasszikus tényfeltáró írások pedig szinte sosincsenek. Abban a pillanatban, hogy egy kicsit elvonatkoztatunk a blogger személyétől és az írásokat helyezzük fókuszba, kicsit már borul a blog a huszonegyedik század újságja analógia. Egyszerűbben szólva, az embereket általában nem az érdekli, hogy ki írta a cikket, hanem hogy mi áll benne.
toto42
|
2006. október 9. 16:24
|
Azért nem szabad elfelejteni, hogy az újságok nem csak felületet biztosítanak a szerzőknek, hanem egy csomó olyan erőforrást is, amit egy blogger nem, vagy nagy valószínűséggel nem tud elérni, elsősorban a magas költségekből következően. Az utazások, a kiterjedt kommunikáció (nemzetközi telefonhívások stb.) mind-mind egyre olcsóbbak, de még mindig jelentős költségeket jelentenek, amit egy hobbiújságíró nem nagyon tud, vagy akar finanszírozni. Ráadásul az olvasó médiafogyasztásra fordított ideje is korlátozott és egyáltalán nem biztos, hogy hajlandó arra energiát fordítani, hogy maga állítsa össze az általa követett tartalmak körét. És közben még azt is kockáztatja, hogy valami - a közmegegyezés szerint "fontos" - dologról lemarad. Szerintem az nagyon sokan úgy szeretnének jólértesültek lenni, hogy ne kelljen házhoz menniük az információért. Klassz dolog a tudatos médiafogyasztás, de a lusták még sokáig eltartják majd az újságokat :)
RSS 