Nagy bajban lehet Chad Hurley and Steve Chen a YouTube videómegosztó két tulajdonosa.  A YouTube lett ugyanis a Forbes magazin friss számának a címlapsztorija. A dot-com korszak óta ismert babona szerint feltörekvő  vállalkozások számára megjelenni a Forbes, a Newsweek, vagy a BusinessWeek címlapján a közeli bukás biztos jele.

A YouTube persze olyan sikertörténet, ami nem úszhatta meg a címlapra kerülést. A 2005 májusában indult videómegosztón ma már több, mint 100 millió rövid „mozi”található, ez a kínálat napi 65.000 darabbal bővül. A YouTube havi 34 millió egyedi látogatót vonz, ott van tehát a világ leglátogatottabb 15 webhelye között.

A videómegosztást nem Hurley, vagy Chen találta fel, a YouTube előtt is  létezett már számos hasonló szolgáltatás. Ők többek között azért tudták leelőzni a mezőnyt, mert az egyszerű másolás helyett mertek önállóan gondolkodni. Lemondtak például a nézőket irritáló, a videók elé biggyesztett, átugorhatatlan 15 másodperces reklámokról. Ezzel ugyan jelentős gyors bevételtől estek el– közben a legendárium szerint saját hitelkártyájukkal fizettek a tárolóhelyért és a letöltéshez szükséges szávszélességért -viszont odaszoktatták a nézők tömegeit. (Közben meg kitaláltak többféle alternatív reklámmegoldást). A "nagyvonalúság" tehát bőségesen megtérült: Sokkal gyorsabban bővült a forgalmuk, mint a „kötelező” reklámokat erőltető konkurenciáé.

Ha ott a Forbes, itt a FigyelőNet.  Ugyan nem címlapsztoriban foglalkoznak a témával, de szép kis kerek összeállítást közölnek a haza klónokról videómegosztókról. Nem vagyok a téma szakértője, de úgy tűnik, hogy a Hurley & Chen párossal szemben idehaza inkább a már máshol bevált módszerek másolásával próbálkoznak. (Lehet-e másképp? Miből lehet egy ekkora piaconfenntartani a ma még eléggé pénzzabáló szolgáltatásokat?)

Kérdés persze, miért is kellenek a hazai videómegosztó szolgáltatások. A YouTube és a többiek nyitva állnak a hazai felhasználók előtt is. A magyar kezelőfelület a vonzó? A hazai kínálat? (Utóbbi még bajosan, hiszen a hazai tárhelyekre is többnyire „import” anyagokat töltenek fel.)

Úgy tűnik, hogy a YouTube-ra és társaira villámgyorsan rátelepszik a hagyományos média. Egyre több tévétársaság jön rá, hogy nem érdemes várnia (és aztán pereskednie), hogy a nézők felpakolják kedvenc műsoraikat a hálóra inkább elébe mennek ennek a folyamatnak, kiegészítő csatornaként (és persze járulékos hirdetési bevételi forrásként) használják a megosztókat.

Figyelem, a hazai tévés anyagok - például a  megasztáűros videók -  nem egy ilyen együttműködési szerződés keretében, hanem éppen a hazai tévék bénázása  miatt nem érhetők el könnyebben, gyorsabban a YouTube-ról, mint saját internetes felületükről