Nem tudom,  ha ma élne blogolna-e  Bálint György, a róla elnevezett újságíró iskola tanulói viszont most ilyesmivel próbálkoznak. Október 20-a óta jelennek meg a hallgatók írásai az eMasan

Maga az ötlet jó, a blogtér ideális terep, hogy a leendő újságírók kipróbálják magukat.  További haszon, hogy az itt megismert, megélt internetes kultúrát magukkal viszik majd az „igazi” szerkesztőségekbe.

A baj csak az, hogy ami az eMasan működik nem igazi blog. (Tudom, korábban én is próbáltam írni bele.)

Bellai Laci (főszerk.) és munkatársai egy átgondolatlan, elfuserált fejlesztés során kialakított honlap-Frankenstein rabjai. A honlap funkcióit láthatóan nem a szerkesztői -  felhasználói igények, hanem a programozó önkény határozta meg. Ennek egyik áldozata a „blogfelület”, ahol lehet ugyan szöveget publikálni, de abban nem lehet hivatkozásokat (linkek) alkalmazni. A blogger nem határozhatja meg önmaga koordinátáit kedvencei segítségével (blogroll), az olvasók nem fűzhetnek megjegyzéseket az olvasottakhoz.

Örülnöm kéne hogy blogolnak az újságíró-hallgatók, de inkább féltem őket. Jobb-rosszabb rövid publicisztikákat tesznek most közzé egy szakmai honlapon. És akkor mi van? Az írások megjelentetése csak az első lépés, ezután következhetne a lényeg, párbeszéd az olvasókkal. De hogyan lehetséges ez egy olyan felületen, ahol nem lehet hozzászólást írni?

Az egyik résztvevő, már egy hónapja írja „igazi” blogját, a Galathea-házat.
Galathea, kérlek „avasd be” a többieket is! Ne érje őket csalódás, ne higgyék, hogy eddig monológjuk maga a blogolás!