HH tegnap a webet böngészve arra a következtetésre jutott, hogy nálunk nincs is civil újságírás. Bevallom, én már meg sem próbáltam ennek nyomait kutatni, annyira lehangoltak az elmúlt heteknem szerzett tapasztalataim. A rövid bejegyzés után sorakozó hozzászólásokban ugyan felbukkannak bizonyos nyomelemek, de mindez a lényegen nem sokat változtatott.
A zavargók nem blogolnak, a bloggerek pedig inkább csak a tévé képernyőjét nézve „tudósítanak”. Talán nem kár is erőlködni a „citizen journalism” kifejezés magyarításával…

Kérdés persze, hogy miről kellene tudósítaniuk a „civileknek”?
Emlékezz vissza: Az a híres, milliószor lejátszott amatőr videó ( 9/11) - rohanó emberek, füst – olyan helyen készült, ahol nem taposták egymást a tévéstábok. A londoni metrórobbantáskor készült fotó is azért válhatott világhírűvé, mert készítője volt az egyetlen, aki az adott helyszínről tudósított.

A rendőrök hátát fotózó amatőrök nem sok információval szolgálhatnak, az ugyanarról a helyszínről, de lényegesen jobb pozícióból dolgozó tévésekhez képest. Inkább adhat további dimenziót a hivatalos tudósításokhoz egy erősen szubjektív élménybeszámoló. (via zsoltu)