(Huh, angolul valahogy jobban hangzik: „A Recipe for Newspaper Survival in the Internet Age”)

Robin 'Roblimo' Miller számos  „hogyan alkalmazkodjunk az internethez” típusú újságírói-szerkesztői konferencia után is úgy látja, hogy a sok okos embernek erre évek alatt, közös erőfeszítéssel sem sikerült rájönnie. Ezért a Slashdoton megjelent kitűnő cikkében felvázolta a megoldást. Feltétlenül érdemes elolvasni, én itt csak szemlézni (és dőlt betűkkel szedve kommentálni) fogom a terjedelmes anyagot. (Köszönet Dr. Minorkának a linkért!)

A Slashdot lecke

(Újszülötteknek: A Slashdot a web kultikus helye, az információs portál és blog sajátos ötvözete. A Slashdot nyitott, elvileg bárki publikálhat rajta, de a beérkezett írások szigorú szerkesztői szűrőn mennek keresztül. A cikkekhez közvetlenül kapcsolódó hozzászólásokkal az olvasók is intenzíven részt vesznek a Slashdot tartalmának alakításában.)

„Nem érdekes, hogy én, vagy egy másik szerkesztő / riporter menniyre tájékozott egy témában, néhány olvasónk biztosan többet tud ennél. Ha könnyen elérhetőséget biztosítasz számukra, hogy megosszák tudásukat a többi olvasóval, meg is fogják tenni.”
(A bemutatkozásomban olvasható hasonló passzust nem innen kölcsönöztem. A „többet tudó olvasó” tézise nem innen származik, az a „citizen journalism” alaptétele.)

Az olvasók bevonásának legegyszerűbb eszköze a hozzászólási felület biztosítása. Ez azonban értelmét veszti, ha a hozzászólások nem közvetlenül az eredeti cikkek alatt, hanem például egy külön szekcióban elhelyezett fórumon jelennek meg. Tovább rontja a helyzetet, ha hozzászóláshoz előzetes regisztráció szükséges.
(A hazai online sajtóban is ez a bírált gyakorlat terjedt el. Ennek oka valószínűleg az Internetto, majd Index fórum óriási sikerében és a hagyományos médiára gyakorolt hatásában keresendő. A nemrégiben megújult 168 óra Online és a Világgazdaság Online  már közvetlenül a cikkek alatt jelenteti meg a hozzászólásokat – máris a korábbinál aktívabbnak tűnnek az olvasók.)

Roblimo szerint az olvasók aktív közreműködése a garancia a cikkben megjelenő tények sokoldalú ellenőrzésére, a többféle nézőpont, az esetleges szemtanúk leírásának megjelentetésére.

Miről is van szó?

Az olvasók többsége persze nem hogy nem tájékozottabb az újságírónál, de fogalma sincs a témáról. Ennek ellenére imád mindenbe belekotyogni. Egyesek nagy magabiztossággal tesznek közzé téves információkat. Robline ismét a Slashdot gyakorlatára hivatkozva kifejti, hogy mindenképpen szükséges az olvasói vélemények moderálása. (Vagyis nem a regisztrációs kényszer, hanem a szerkesztői olló az, ami megakadályozza, hogy hülyeségek kerüljenek a nyilvánosság elé. Az előbb említett VG sem technikai eszközökkel, sem moderálással nem ellenőrzi, mit publikálnak olvasói. Szép ez a bizalom, de az első nagyobb botrány után valószínűleg alaposabban átgondolják majd a dolgot.)

A moderálás természetesen reklamáló, anyázó, tiltakozó hozzászólásokat (is) eredményez, amiket szintén kezelni kell…

Kritikus kérdés a hozzászólások és a hirdetők viszonya. Egyesek attól tartanak, hogy az erőtejesen (néha szélsőségesen), nyersen megfogalmazott vélemények elriasztják a hirdetők egy részét. Roblimo szerint a szabad véleménynyilvánítás lehetősége hitelesebbé teszi a „lapot”, többen látogatják, vagyis, végső soron vonzóbbá válik a hirdetők számára.
(A napokban egy kerekasztal beszélgetésen   merült fel, hogy a Tékozló Homár  egyes erőteljes írásai és a hozzájuk csatlakozó hozzászólások nyilván nem fogják arra ösztönözni az érintett cégeket, hogy ott, illetve az „anyaportálon” hirdessenek.)

Évekkel ezelőtt a Slashdot is végigjátszotta ezt a játékot. Idővel a hirdetők rájöttek, hogy ha gyalázni akarják őket, a gyalákodók úgyis találnak rá valahol helyet. Ha ott hirdetnek, ahol kritizálják őket, akkor legalább az esélyük megvan rá, hogy elmondhassák érveiket.

Az újságok nem halnak ki

Egyes újságok nyilván nem élik túl a "monológ" korszakból a "párbeszéd" korszakba tartó átmenetet. A túlélők közül is elvesztik olvasóik, befolyásul és persze árbevételül jelentős részét azok, akik túl lassan alkalmazkodnak az új körülményekhez.  A szerző szerint lehet az ő tanácsait követni, kehet más utat választani, de a lapoknak az Újságírás Felkent Okostojásainak begyűjtése helyett  mindenképen a közösséget kell integrálniuk. Néhány vezető lap már megmutatta, hogy nem hadakozni kell a bloggerek ellen, hanem érdemes együttműködni velük.

A nyomtatott lapok nincsenek halálra ítélve, de tudomásul kell venniük átalakuló szerepüket. A jövőben a webes kiadás lesz a „lapok” elsődleges megjelenési felülete, a nyomtatott kiadás afféle gyors áttekintésre alkalmas „pillanatfelvételként" funkcionál majd. Természetesen le kell számolni a jelenleg elterjedt példányszám-alapú szemlélettel is. Helyette a valós olvasótáborral, és a hatással kell foglalkozni.

Ennyi volt a mese mára, további szép álmokat, gyerekek napilapok!