Röviden: Nincs nekik.
Valamivel hosszabban: Tegnap a Főbérlőmnél járva megbeszéltük, hogy írok erről egy hosszabb cikket. (A témában megjelent tengernyi publikációt figyelembe véve nem lesz könnyű.)

Egyelőre csak egyik kedvenc viccem ugrott be:

A szülőszoba előtt idegesen járkál fel-alá az „apuka”. Végre kinyílik az ajtó és kilép egy nővér. A pasas letámadja:

- Kisfiú?
- Nem, kérem!
- Akkor tehát kislány?
- Nem, kérem!
- De legalább kalimpál a kis kezecskéivel?
- Nem, kérem, nincs neki.
- De legalább rugdos a kis lábacskáival?
- Nem, kérem, nincs neki.
- Akkor legalább gőgicsél a kis hangocskájával?
- Nem, kérem, nincs neki.

A pasas nem bírja tovább, beront a szülőszobába. Ott a kiságyban egy Óriási Fül fekszik…

- Nem baj, azért Apuka így is szeret Téged…
- Hagyja kérem, süket szegényke!