(Nem kinyilatkoztatás, hangos gondolkodás!)

A Google (egyik) zseniális találmánya, a PageRank  Mérőszám, ami a „befelé-” és a „kifelé mutató” hivatkozások (linkek) alapján modellezi, mennyire fontosak oldalaid a weben.

A PageRank  - bár sokan annak veszik – nem abszolút értékmérő, hiszen csak közvetetten képes tudomást venni a weben kívüli világról. (Igen, állítólag ilyen is létezik.)

A hitelesség valami más. Egy gyakran frissülő, sok linket tartalmazó blog viszonylag gyorsan jó helyezést érhet el a Google-ban, a hitelessé válás azonban ennél bonyolultabb folyamat.

Mindez a nemrég indult Blotger bejegyzéseit böngészve jutott az eszembe. Az induló csapatban ott van Doransky, aki  szakértelme mellett aki (el)ismert blogjából  nyilván hozza magával hitelességét is. (Egyeseket persze alaposan megzavar azzal, hogy itt új néven jelentkezik, ráadásul a régi blogot is folytatja.) A Blogter másik „sztárja” Galántai Zoltán (zgalant), ismert jövőkutató, aki „kívülről” (könyvek, egyetem, tévéműsor) hozott hitelességét láthatóan igen gyorsan megerősíti az új közegben is.

Eddig rendben. De mi van a többiekkel? Minden előzmény nélkül legfeljebb csak egyetlen témában – saját magad – lehetsz hiteles. Álnéven (nick) írt bloggal, minden külső (blogon kívüli) segítség nélkül milyen gyorsan lehet hitelessé válni?

A felfelé törő tartalom modellje

A Blogter által is követett blogmédia-koncepció alapja a tartalmak folyamatos, alulról fölfelé történő áramlása. A szerkesztők – moderátorok igyekeznek a felszínre (aztán a csúcsra) segíteni az értékes tartalmakat. (Lényegesen nagyobb pályán, de hasonló elvek alapján működik  például a nemrég emlegetett  Global Voices  projekt.) Idővel az elismertséget szerzett szerzők hitelesítik magát a médiumot is,  ugyanakkor az egyre elismertebb váló tartalomszolgáltató hitelesége „kisugárzik” az ott megjelenő új szerzőkre (bloggerekre) is. Hamar eljöhet az idő, amikor a tartalomszolgáltató is védeni akarja a nejezen megszerzett elismertséget, ezért minőségi feltételeket szab az újbelépőknek. (Ajánlás, elfogadási procedúra stb.)

Ismerős? Nem a véletlen műve: Sikerült újra feltalálnunk egy jól bevált „tartalommenedzselési struktúrát”: A szerkesztőséget.

Valamivel könnyebb helyzetben vannak azok a bloggerek, „civil újságírók” és más tartalomgyártók, akik valamelyik elismert cégér alatt küzdenek saját hitelességük megteremtéséért. Jó példa erre a Népszabadság Online alatt működő blog. A technikai feltételek elég mostohák, egyéni megjelenésre (sablon), speciális megoldások alkalmazására nincs lehetőség, ennek ellenére létezik egy jól körülhatárolható társaság, akik ragaszkodnak ehhez a bloghoz.  Bárki indíthat itt blogot, a NOL semmiféle feltételt nem szab, különösebb támogatást sem ad, mégis számos NOL-blogger úgy érzi, hogy a Népszabadság „brand” kisugárzik rá, hitelesíti írásait. (A hitelesítési eljárás része a legolvasottabb és a legnagyobb blogok (rendszeresen vitatott) listája és a „szerki blogjai” alatti kiemelés is.)

Tanulság helyett:

  • Ismeretlenül, a sor végéről kezdve nagy munka a hitelesség megteremtése.
  • A blogtér (nálunk) még átlátható, a hitelesség megszerzése ugyan egyre nehezebb, de nem lehetetlen.
  • A blogok sokat emlegetett logaritmikus eloszlása (nagyon keveset sokan olvasnak, a többieket meg alig valaki/ már a hazai blogszférácskában is egyre jobban érvényesül.)
  • A blogtérben megszerzett hitelesség közvetlenül nem érvényesíthető a „kinti” világban (csak a „régi média” segítségével szerezhetnek rólad tudomást)
  • Ha blogtérből származó információk egyre kifinomultabb szűrésével egyszer csak feltalálod a „régi médiát”