Ahogy ígértem, tegnap elmentem az ITTK beszélgetésére. Családias légkör, összesen kilencen voltunk, a jelenlevők többségével már találkoztam itt-ott. ( A blogoszféra többszörösen is képviselve volt, hiszen vitaindító eladó Schneider Henriken, illetve a ritkán, de blogoló házigazdákon kívül  teljesen önszántából ott volt Pocakos is.

A beszélgetés hivatalos témája az volt, miként lehet alkalmazni a vállalati tudásmenedzsmentben az utóbbi években felbukkant új eszközöket, technológiákat (blog, wiki, RSS, címkézés podcasting).

Henrik igen nehéz helyzetben volt, mert röviden és egyszerűen kellett beszélnie arról a témáról, amivel évek óta, igen alaposan foglalkozik. (Aki próbkozott hasonlóval, tanusíthatja a zanzásítás kínjait.)

Az előadás és a vita (vagy inkább beszégetés) részletekre nem térnék ki, remélem, hogy a jelenlévők közül valaki majd szorgalmasabb lesz.  Csak néhány (szubjektíven kiemelt) téma:

A blog, és a wiki alkalmazhatósága vállalati környezetben elég könnyen elképzelhető. A podcasting vitatható (akarjam-e, hogy a vállalati értekezletek anyagait utazás közben – munkaidőn kívül – kelljen hallgatnom). Talán a legizgalmasabb az információk szabad, utólagos címkézése, ami az információk sokkal pontosabb, használhatóbb leírásához vezethet, mint a hagyományos tudásmenedzsmentben használt kulcsszavazás. Henrik lelkesen és igen optimistán beszélt a még fiatal, de nagyon gyorsan fejődő OPML  formátumról, ami az információk minden eddiginél sokoldalúbb megosztását teszik lehetősé. (Bevallom, ebben a témában elég sűrű bennem a homály.)

A beszélgetés várható módon hamar elkanyarodott a „hazai realitások” irányába: Van-e valós igény a hazai vállalatokban az információk megosztására? Mekkora a kulturális örökség (nemzeti karakter?) szerepe az információk birtoklása/megosztása iránti igényben?

Itt persze megint kitérőt tettünk a hazai szakmai blogok felé. Miért van olyan kevés belőlük? Miért olyan kevés a hozzászóló? Miért csap át nálunk pillanatok alatt személyeskedésbe minden szakmainak induló vita? (Bocs, megnyugtató válaszokat itt nem adhatok, nem világmegváltásra, csak egy kis beszélgetésre jöttünk össze.)

Jó kis este volt. Megnyugtató dolog olyan okos emberekkel beszélgetni, akik telejesen normálisan viselkednek, nem próbálnak nyomasztani tudásukkal.
Kicsit olyan érzés, mintha a blogszférában lenne az ember :-)

Frissítés: Most derült ki, hogy a "Berkman" kitűnő időzítéssel éppen tegnap tette közzé Henrik friss, a témával foglalkozó  írását. A lustábbaknak ott a blogbejegyzésnyi összefoglaló, a kíváncsibbak pedig elolvashatják a 45 oldalas tanulmányt.

(A frissen jötteknek: A "Berkman" teljese nevén a Berkman Center for Internet & Society at Harvard Law School az internet társadalmi hatásaival  - és még sok mással - foglalkozó kutatók Mekkája. ((Vagyis olyan, mint az ITTK, csak valamivel nagyobb, anyagilag jobban eleresztett és nem a Stoczek utcában, hanem a Harvardon található:-))