Vin Crosbie médiaszakértő szerint   a kiadók átverik saját részvényeseiket, amikor azzal nyugtatják őket, hogy bár elvesztettek 100.000 (hagyományos) előfizetőt, ugyanazon időszakban nyertek 500.000 online felhasználót. Crosbie szerint egy újabb szakmai mítosz kialakulásának vagyunk tanúi.

Még ha (erős túlzással) feltételezzük, hogy a lapok lemorzsolódó előfizetői ugyanannak a lapnak az online kiadásához pártolnak át (több vezető lapnál a számok erre utalnak), akkor sem állíthatjuk, hogy 1 újságolvasó = 1 online olvasó. A cikkben idézett források szerint ugyanis jelentősen eltérnek a nyomtatott és az online kiadást olvasók „fogyasztási szokásai”: Az online olvasók ritkábban és kevesebb oldal olvasnak. (Ez nyilván összefügg a „képernyős olvasás” gyakran emlegetett sajátosságaival: A képernyőn megjelenő szöveget fáraszt olvasni, a hosszú szövegeket nem olvassák el alaposan, csak „mintavételezik” azokat.)

További vizsgálatokra hivatkozva Crosbie azt állítja, hogy míg a hagyományos lapoknál az egy olvasóra eső (éves) bevétel (az előfizetési díjat is beleértve) 500 – 1200 USD, addig az online napilapoknál ez az érték 7,93 USD.

Crosbie számításaiban nyilván sok a pontatlanság (nem mindenhol talált friss forrásokat), de nem is a pontos számok, hanem a nagyságrendek érdekesek. A hagyományos média olvasói / nézői / olvasói  gyorsan fogynak, az online média közönsége nő, de önbecsapás azt hinni, hogy a jelenlegi modellek alkalmazásával a korábbi üzleti eredmények elérhetők.

Itthon egészen más a helyzet, hiszen a legnagyobb napilapoktól elvándorló olvasók elsősorban nem ugyannak a lapnak az online kiadásánál, hanem leginkább az Index, vagy az Origo olvasóiként bukkannak fel. (Lehet, hogy már nagyon bánják a Népszabadságnál, hogy annak idején nem vették meg az Indexet…)