Bocs, nem azért ajánlok rendszeresen angol nyelvű olvasnivalókat, mert sznob vagyok - ha az is vagyok, nem ezért -, hanem mert az újságírással és vidékével foglalkozó írások túlnyomó többsége ezen a nyelven készül. Bábel-hal errefelé még nem kapható, a Google Fordítónak még sokat kell tanulnia, érdemesebb nekiállni és küzdeni. Biztatásul csak annyit mondanék, hogy soha nem szerettem idegen nyelveket tanulni, a gimnáziumban is csak gyenge angol alapszintig jutottam el és csak az információigény szorított rá, hogy elkezdjek (kemény szótárazással) szakszövegeket olvasni. Ma, a SZTAKI Szótár, a Google Fordító, a beépített fordítóval felszerelt könyvolvasók és más segédeszközök idején nincs kibúvó, el kell kezdeni, minden nap olvasni kell. Csak idő kérdése az egész, menni fog!



Daily: Hazárdjáték, vagy bölcs  előrelátás? 


Hogyan épül belénk az internet 


A fizető falak és a kannibalizáció

Újabb örökzöld téma: A fizetős oldalak és az ingyenes web viszonya. (Már csak néhány év kitartás, és okosabbak leszünk.) (Felix Salmon - Reuters)

Többszöri halasztás után tegnap végre hivatalosan is megjelent a News Corp várva várt  digitális napilapja, a kizárólag iPadra készített The Daily. 


A Daily pofára eséssel debütált: Mi volt a hiba? (Alan D. Mutter - Reflections of a Newsosaur)


Kavargó stílusok és hangulatok - sok hirdetési lehetőség (Mario R. Garcia  - Garcia Media)

Garcia, az egyik legelismertebb laptervező nagy önuralommal úgy nyilatkozik, hogy az első nap alapján nem lehet egy kiadványt megítélni, ezért csak "előzetest" közöl. Sokat elmond, hogy leginkább a hirdetések gyakoroltak rá mély benyomást. 

Nem napilap, hanem másodosztályú iPad-magazin (Lauren Indvik - Mashable)

Számok: eddig 30 millióba (dollár) került, az első évet 52 millióból kell kihozni. A havi előfizetés 1 dollár, az éves 40 dollár. (Ne kezdj osztani-szorozni, reklámokból is folyik majd be pénz).  




MediaTalk podcast: Itt meghallgathatod, hogyan szedik szét a Guardian szakértői a Daliyt.

Néhány olvasnivaló a hétvégére: 

2011. legfontosabb digitális trendjei (Key Digital Trends for 2011)

Mobilizált olvasók - változó olvasási szokások






Vannak, akik imádnak azon rágódni, hogy ez, vagy amaz a médiához sorolható-e. A média része a Google? ("Dehogy, az egy kereső, amivel más holmijában turkálhatunk?" A médiához tartozik a  Facebook? ("Nem, hiszen nem termel önálló tartalmat.") És a YouTube? ("Az csak egy hálózat, amin keresztül videókat oszthatsz meg.") Miközben a szakértők a média mibenlétén vitatkoznak, a "nem médiának" titulált valamik elszippantják az "igazi" média közönségét... Mellesleg a YouTube nemrég indította el saját Partners Project beszélgetős műsorát, amiben olyan embereket mutat be, akik a YouTube révén váltak (nézettségben) milliomossá.

Az ünnepek közti csökkentett üzemmód után ezen a héten megindult a normális szakmai információáramlás. Néhány linkkel a Médiablog is megpróbál (kissé) felzárkózni.

Az ősi mondás szerint "a téma az utcán hever". Manapság inkább az interneten. A weben rengeteg adatot lehet találni, csak tudni kell őket megtisztogatni, feldolgozni, értelmezni. A "data journalism" az újságírás egyik leggyorsabban fejlődő területe. Ha ilyesmivel akarsz foglalkozni és érted a ProPublica cikkének legalább 60 százalékát, akkor talán érdemes belevágnod. 

Mégis fejleszti a  tvítelés és a esemesezés a mélyebb gondolkodást?

Tényfeltáró újságírás a közösségi média korában (How Investigative Journalism Is Prospering in the Age of Social Media - Vadim Lavrusik/Mashable)

Tényleg mobil eszköz az iPad? (Is the iPad a mobile device? - Editorsweblog.org)

3 szabadnap következik, itt az idő pótolni valamit az elmaradt olvasmányokból:

My iPad Magazine Stand  - Khoi Vinh (főállásban a NY Times design igazgatója) Subtraction blogjában rendesen leszedi a keresztvizet az iPadra készült magazin-alkalmazásáról. Véleménye szerint a legtöbb app unalmas és nehezen nehezen kezelhető. Egy olyan iparág túlélési kísérlete ez, amelyik képtelen megérteni az új platformot.

Connected Devices: Does the iPad Change Everything?  - Érdekes, hogy miközben a hírek csak az 5. helyen állnak az iPadra letöltött tartalmak között, a rendszeresen használt tartalmak közül ezek a legnépszerűbbek. További tanulságokért érdemes nézegeti a Nielsen ábráját.

Digital trends that will shape the media industry - A Betatales három elismert iparági szakértőt kérdezett a médiaipart alakító legfontosabb trendekről. Mobil, közösségi keresés, az idősebb generációk bekapcsolódása a digitális információáramba... (Ha a többi tippre is kíváncsi vagy, olvasd el a bejegyzést.)

Top 25 U.S. Newspapers Ranked By Twitter Followers - Nem csalás, nem ámítás, az amerikai újságok közül a NY Times, a Wall Street Journal és a Washington Post rendelkezik a legtöbb követővel. (A teljes lista a számokkal együtt a bejegyzésben olvasható.)

Five ways journalists can use QR Codes - Érdekes tippek a 10,00 Words blogtól. (Ahhoz persze, hogy használni tudják, először meg kell érteniük, mi is az a QR kód. Úgy tűnik, eddig csal kevesen vették a fáradságot.)

The Business Guide to Facebook Part 1: Your Brand Page for the Social Web
The Business Guide to Facebook Part 2: From E-Commerce to F-Commerce - Brian Solis két cikke nem kifejezetten az újságíróknak szól, de számukra is nagyon hasznos.

Internet Hungary 2010 - A Twitteren ugyan többen "élőben" is tudósítottak az Internet Hungary konferenciáról, születtek blogbejegyzések is, de ezekből csak egy hiányos mozaik rakható össze. Egyszerre 3 terem (+ a "zsibongó") eseményeit Vámosi Gergő sem tudta követni, de informatív és élvezetes beszámolót írt számos előadásról.

Jöjjön, aminek jönnie kell!

Why we shut NewsTilt down? (Miért zárt be a NewsTilt? ) -  A NewsTilt egy vállalkozó-újságírókat támogató kezdeményezés volt, amiről indulásakor elisnmerően írt a TechCrunch is. Bedőlésének történetét elsősorban azoknak érdemes tanulmányozniuk, akik azt hiszik, hogy egy jó ötlet automatikusan életképes is.

New Facebook Groups- What They Mean for Your Clients  - A Bivings Report az új Facebook Csoportok üzleti jelentőségén rágódik. (A témával természetesen még sokna mások is foglalkoznak.)

5 Tools for Online Journalism, Exploration and Visualization - Elképesztő ütemben terjednek az adatmegjelenítő (data visualization) megoldások. (A hazai online médiában ennek elég kevés nyoma látszik.) Most az RWW egy gyűjteményére hívom fel a figyelmet.


Eight strategies to help newspapers thrive  A kítűnő Alan Mutter tanácsai valahogy ismerősnek tűnnek. Vajon nincs új túlélési tipp az újságokszámátra, vagy már olvastam ezt a bejegyzést? (Esetleg írtam is róla?)

The blog-broadcast barrier and the reach-responsibility ratio: How our media system crashes, and what to do about it - Scott Rosenberg a gondolatok átadhatóságáról, a terjedés határairól és a felelősségről elmélkedik, a tőle megszokott magas színvonalon.

Evan Williams on Twitter - Video-interjú a Twitter társ-alapítójával (Economist).

Bekerített digitálsi közbirtokok - A Metazin összefogalója az Economist "fizetős kapukkal (falakkal) foglalkozó cikkéről.

Szétesőben: Veszélyben a Petőfi Rádió (Hírszerző)

Civilek a szép új médiavilágban (eMaSa)

 Small change - Why the revolution will not be tweeted. Malcolm Gladwell szokás szerint "különvéleményt" jelentetett meg. Esszéjében azt bizonygatja, hogy a médiában terjesztett vélekedésekkel ellentétben a közösségi média nem "forradalmi fegyver", természeténél fogva eleve nem alkalmas semmi olyasminek a megszervezésére, ami komoly elkötelezettséggel  és nagyobb kockázattal jár. (Természetesen vannak, aki nem értenek egyet Gladwellel. Egy válaszcikkbe máris belefutottam.)

For-proft, non-profit and ??? - A társadalomnak szüksége van az újságokra. Ha nem megy üzleti alapon, non-profit vállalkozássá kel alakítani a lapkiadást. Mióta tart a nyomtatott média válsága, ez a gondolat rendszeresen felbukkan. (Howard Owens bejegyzését az különbözteti meg a témában született lehtöbb írástól, hogy neki érvei is vannak.)

What impact is SEO having on journalists? Reports from the field  - Befolyásolhatja-e a SEO az újságírást? (A keresők "kegyeit" keresve kell-e írnunk?) A témával már sokk cikk foglalkozott, de eddig (az általam olvasottak kötül) ez a legteljesebb.)

Journalism in the Age of Data - A Data Visualisation, vagyis a "száraz" adatok láthatóvá és emészthetővé tétele egyre divatosabb téma. A belinkelt 8 részes videóból megértheted, hogy miért és megtanulhatod az alapokat.

Ráadás:

A médiafőnök: Szalai Annamária pályaképe - Nincs mit hozzátennem. Olvasd el! Howard Owens cikkét az különbözteti meg a legtöbb ilyen írásról, hogy érvek is szerepelnek benne

Beindult az őszi szezon, a nyári lazulás után most már újra erős a felhozatal! Ebből válogattam néhány anyagot a Médiablog szokásos heti linkajánlójába.

Közösségimédia-mértan - Még mindig sokan vannak, akik szívesen misztifikálják a közösségi médiába hasznának, eredményességének mérhetőségét. (Ennek megfelelően kétségbe vonják azt is, hogy lehetséges-e optimalizálni a közösségi médián keresztül kifejtett üzleti tevékenységet.) Mások viszont a megtérülés (ROI) mérésének módszertanának hívői. Ez utóbbiak erőfeszítéseit foglalja össze a Karmamédia új ebookja. (Saját bevallásuk szerint is kicsit száraz olvasmány, de mindenképpen hasznos.)

A megújított HVG: elmaszatolnak - Az Antagon szerzője (finoman szólva) nincs elájulva az átalakított (vagy inkább csak ráncfelvarráson átesett) HVG-től. (A nyomtatott lapról van szó.) Csalódottságának legfőbb oka az, hogy a tartalom lényegében nem változtott.
Hogyan lehet úgy új olvasókat szerezni, hogy a régi, megszokott tartalomhoz ragaszkodók se vesszenek el? Akarnak-e a 30 év alattiak papíros újságot olvasni? Nehéz az élet!

Pártos pártatlanok és komcsi nyuggerek - Az eMaSa beszámolója a Médiakutató 10 éves születésnapja alkalmából tartott pódiumbeszélgetéséről. Ezúton is gratulálunk! (Az eMaSanak is a
címhez.)

Blogging, Twitter and journalsim - A Médiablogban már nagyon sokszor emlegetett, idézett Paul Bradshaw (Onlinejopurnlismblog.com) 48 perces elődadása...meglepő módon a címben jelezett témában.

What is a (news) CMS - nagyon jó összefoglaló az online újságkészítéshez használt szerkesztőségi rendszerekről.

Inside BBC Journalis: making news graphics - Videó összeállítás arról, hogyan készülnak a BBC News infografikái

Médiabirodalmat épít az MSZP címmel jelent meg Galambos Márton alapos írása a múlt heti Figyelőben. (A megadott linken sajnos csak a cikk összefoglalója olvasható.) Néhány nappal később a Médiapiac.com közölt interjút Horváth Lászlóval, a Figyelő cikkében is főszerepet játszó Geomédia "meghatározó tulajdonosával." A cím - A Geomédia terjeszkedése nem áll meg - beszédes, az interjú inkább óvatos, de aki ügyes, tud a sorok közt is olvasni. Ha nem akarod ennyi anyagon átrágni magad, de képbe szeretnél kerülni, olvasd el az eMaSa "Geomédia: a Népszabadság megvásárlása 'komplikált ügy”" címen megjelent összefoglalóját.

Ihász Ingrid (Rabbit) A jövő médiája konferencián Közösségi média tények és trendek tartott előadást. Példamutató módom nemcsak diasorozatát adta közre, hanem magyarázatot is fűzött a képekhez.

Az újságírást oktatók figyelmébe szeretném ajánlani a Columbia Graduate School of Journalism Közösségmédia-készségek újságíróknak című 5 hetes kurzusának programleírását. Hát igen, így csinálják ezt a Nagyok. (A hazai újságírótanoncok meg csak csorgassák a nyálukat.)

The Power of Mobile  - Susannah Fox előadása (videó és szöveges átirat) elvileg a digitális technológiának az egészségügyben betöltött szerepéről szól, de igazából a Web 2.0 és a közösségi média áll a középpontban. Kevés szöveg, sok beszédes ábra, értékes adat.




The Future fo Social Media in Journalism  A Mashable cikkeit egy ideje már a Twitteren sem ajánlgatom. Akit ugyanis egy kicsit is érdekli a közösségi média, az a Mashable böngészésével kezdi és végzi a napot. Ezt az összeállítást most mégis azért emelem ki, mert október végén az Internet Hungary-n éppen ebben a témában vezetek majd egy kerekasztal beszélgetést. (A résztvevőket és a további részleteket természetesen később majd elárulom.)

Ha további linkségekre vágysz, heti twitteres termésemben még rengeteget találsz.

Itt a hétvége, következik a szokásos linkajánló

Sulzberger a fizetős NYTimesról

A Times kiadója újra bebizonyította, hogy a rapid megoldásokra törekvő Murdoch-lapokkal szemben ők afféle "gulyáspolitikát" folytatnak: Lassú tűzön főzik a fizetős megoldásokat, amit Murdoch már kissé odakozmált.

A Gawker lenyomja a világsajtót?

Nick Denton, a Gawker Media tulajdonosa a bloghálózat rabszolgáinak dolgozóinak címzett, "véletlenül"" kiszivárgott  feljegyzésben arról ír, hogy a NYTimes mögött már ők a második legnagyobb lap.

A ComScore adatain alapuló táblázat szerint ugyan a Huffington Post még megelőzi őket, de nem is ez a lényeg. Az egyedi látogatók alapján történő összehasonlítás meglehetősen csalóka, hiszen  Gawker és például a WSJ.com finoman szólva is nem ugyanaz a súlycsoport. (Ezt persze a Denton is nagyon jól tudja.)

A 100 legbefolyásosabb hírmédia forrás a Twitteren

Daniel Romero PhD hallgató gyűjteményéből jól látszik, hogy a napi egyedi látogatók száma nem azonos a befolyással.

Hogyan írjunk SEO-barát blogbejegyzéseket?

Őszintén szólva én soha nem a keresőkre, hanem a témámra (és az olvasókra) gondolok írás közben, de a Mashable tippjei ennek ellenére érdekesek.
(Egyébként a túl jó SEO csalódást is okozhat: Tegnap azt próbáltam kideríteni, ki foglalkozott már idehaza közösségimédia-szabályzatokkal. A keresőtalálatok között az első helyen (minden SEO-trükk nélkül) a saját írásomat találtam. Inkább csalódás volt, mint öröm.)

Vége a nyárnak, közeledik a hidegfront, hétvégén ismét érdemes kicsit rágódni az eddig valamiét kihagyott cikkeken, blogbejegyzéseken.

The Web is Dead - Ha a Wired cikkét eddig csak az Index sűrítményében,  vagy Doransky interpretációjában olvastad, itt az ideje, hogy magadévá tedd az eredeti szöveget is. Chris Anderson szokása szerint most is bőven szolgálat alaposabb emésztenivalót. A Wired cikkére rengetegen reagáltak, de csak kevesen tudtak érdemben is vitába szállni Anderson érveivel. Közülük mindenképpen kiemelkedik az Atlantic cikke.

Who's a journalist? Does that matter? - Ki az újságíró? Kit érdekel ez? Nem az az érdekes, milyen titulusa van valakinek, hanem hogy képe-es értékes tartalmat juttatni az új médiagazdasági-rendszerbe. Dan Gillmor az egyike volt azoknak, akik maguk is szétválasztották a minőségi  tartalomkészítést az intézményhez tartozást. Újabb kitűnő írás a "civil média" egyik legismertebb szószólójától.

5 Things You Need To Know About Facebook Places Right Now - Továbbra is úgy gondolom,  hogy a helymeghatározó szolgáltatásokat azért használjuk, mert elegánsabbnak gondoljuk a lámpaoszlopok és utcasarkok lepisálásánál. Elismerem viszont, hogy vannak, akik imádják az ilyesmit és rájuk az online média is ügyes megoldásokat építhet. Ha tehát a médiamunkás vagy, hivatalból neked is követned kell a fejleményeket.

New Kindle Leaves Rivals Farther Back - David Pouge, a Times tech szakírója szerint az új (szeptembertől kapható) Kindle e-olvasój maga mögött hagyja versenytársait. (Ha valaki valóban "csak" olvasni akar és elérhető áron szeretne hozzáférni a legnagyobb online elérhető könyvkínálathoz, akkor szerintem érdemes elgondolkodnia az Amazon 138 dolláros ajánlatáról.)

HTLM5 for journalists- "Kell-e értenie az újságíróknak a programozáshoz?" Évek óta folyik a kérdésről a vita. Egyértelmű, mindenkire érvényes válasz természetesen nincs. Annyi azonban egészen biztos, hogy az online újságírás lehetőségeinek megértéséhez (és ezek kiaknázásához) meg kell érteni bizonyos technikai alapokat.

Blogger létem hajnalán (2004. nyarán) írtam Steve Rubel kísérletéről, aki halált megvető bátorsággal napokra lemondott a hagyományos média használatáról és megpróbált kizárólag blogbejegyzésekből tájékozódni. (Azóta tudjuk, hogy ugyan néhány fontos eseményről lemaradt , de szerencsésen túlélte.

Nemrég néhány francia (?) újságíró egy faházba zárkózott be, hogy azután egy ideig csak a Twitteren keresztül tartsák a kapcsolatot a külvilággal. Ugyan nem tudom, hogy ehhez miért kellett a faház, de ők is túlélték.

Most  - minden tudományos megfontolás nélkül, nyaralás miatt -  nekem is sikerült 11 napra elszakadnom az internettől és íme, én is élek. Egyáltalán nem lettem feszültebb a Twitter hiánya miatt, nem álmodtam a Facebookról és nem okozott megvonási tüneteket a Google Reader hiánya sem.

Miről maradtam le? Gyors leltár után úgy látom, hogy lényegében semmiről sem. 

11 nap csirip-termésén nyilván nem fogom átrágni magam - ezzel máris rengeteg időt és energiát takarítottam meg. Akkor tehát jöjjenek a szokásos körök:

Az eMaSa kínálatán is erősen érződik az uborkaszezon. Igen, persze, augusztus 11-én vezető hír volt, hogy Schmitt Pál aláírta a médiacsomagot, de hát ki gondolta, hogy nem így lesz? Természetesen a csomag részeként megkaptuk Szalai Annamáriát is, de ez is tudható volt.
(Most tűnt csak fel az eMaSa egyik komoly hiányossága: A korábbi hírek között nem lehet normálisan böngészni.)

A Kreatív Online-ban csak a negyedéves gyászjelentés  MATESZ jelentés érte el az ingerküszöbömet, de az sem nyomta fel a vérnyomésomat (a bulvár hasít, a többi mélyrepül). Szomorú, de a Népszava új layoutja sem tudott izgalomba hozni.

Jöjjön inkább a külvilág: Az egyik biztos pont az Editors Weblog.  - Hoppá! Megfeledkeztem róla, hogy ők már augusztus 1-án szabadságra mentek. (Ma már frissülie kellene az oldalnak, de egyelőre ennek semmi nyoma.)

A paidContent nem nyaral, sok a hír, de kevés az igazán érdekes. Talán a Plastic Logic bejelentése tarthat számot nagyobb érdeklődésre. Hivatalosan is elismerték, hogy felfüggesztették a várva várt Que e-olvasó fejlesztését. Az iPad újabb áldozata, nyugodjék békében.

A Niemna Journalism Lab az egyik olyan hely, ahol a szélcsendes időkben is lehet valamit találni.
Most például arról írnak, hogy az új hírnédia-vállalkozásoknak inkább a "szakmán" kívül érdemes körülnézniük. Hát, nem hangzik dícséretnek...

Folytassam? Szeretném a (média)Világ Ütőerén tartani az ujjam, de néha úgy érzem, mintha inkább a se egész más részében lenne...

Meg kell tanulni olvasni. Újra, rendesen, alaposan.  Nem címeket átfutni a Google Readeben / Facebookon / Twitteren, hanem az elejétől a végéig elolvasni, felfogni, értelmezni cikkeket, elemzéseket, tanulmányokat, sőt, könyveket! Erről szól a hét egyik legfontosabb cikke:

The art of slow reading (A lassúolvasás művészete.) A 70-es években még a gyorsolvasás bűvöletében éltünk. (Woody Allen: "Elvégeztem egy gyorsolvasás tanfolyamot. Utána elolvastam a Háború és békét. Oroszországban játszódik.") Az internetes információdömping hatására rengetegen, észrevétlenül rászoktak a gyorsolvasásra. Az interneten felnőtt generáció(k)ból sokan már képtelenek rendesen koncentrálni,  egy hosszabb szöveget magukévá tenni. A lassúolvasás "mozgalma" a réghi, alapos, a szövegen elgondolkodó olvasást propagálja. A Guardian cikke sok jó linkkel.

Digitalisation and its discontents  - Az Economist cikke arról, hogy lehet-e, érdemes-e ellenállni a média telejs digitalizációjának.

The 8 Success Criteria For Facebook Page Marketing - Ma boldog - boldogtalan Facebook oldalt készít. (Egyre gyakrabban találkozom olyan kisebb cégekkel, amelyek "normális" céges webhely helyett is Facebook oldalon mutatkoznak be.) (Ha nem lennél képben: A Facebook oldal leginkább abban különbözik a Facebook profiloldaltól, vagy a Facebook csoporttól, hogy "kívülről", Facebook regisztráció nélkül is látható.) Természetesen a Facebook oldal sem csodaszer, elkészítése nem tesz automatikusan ismertté, híressé. Az közösségi média egyik legelismertebb szakértő csapata az Altimeter Group friss jelentésében elárulja, hol is a bibi.

The Hidden Cost of the Internet Economy: You  Valóban pénzt takarítasz meg azzal, hogy a "közvetítők" kiiktatásával mindent magad végzel az interneten? A The Next Web elgondolkodtató bejegyzése.

'Time to break the cyber-utopian myth'  Ethan Zuzckerman évek óta folytatja (szélmalom)harcát, hogy a világ nagyobbik felét is bekapcsolja a globális médiába. A Global Voices alapító-vezetőjével most a Guardian/Comment Is Free készített interjút (videó) (Ha nem láttad még, feltétlenül nézd meg Ethan briliáns TED-előadását is!)

 

Kánikula, szabadságolás, uborkaszezon. Új bejegyzéssel nem akarom terhelni az itthon maradottakat, helyette ajánlok néhány jó linket azok közül, amiket a héten találtam. Az ajánlott oldalak a  szűken értelmezett újságírás helyett inkább a közösségi média és a digitális kommunikáció témájával foglalkoznak.

Facebook is Top Brand on Facebook. Twitter on Twitter. Fan Page List Tells the Rest of the Story.  (Social Times) - Összehasonlító lista a Facebook és a Twitter legnépszerűbb szereplőiről.

How Women Use Social Media  (Panorama) - Hogyan? Hát óügyesen! Ha ennél kicsit többetszeretnél megtudnui, nézegesd az itt látható infografikát.

Six Digital Trends to Watch - Steve Rubel és David Armano tartalmas prezentációja.

Top Journalism Linkers (Jay Rosen) - Egyelőre én nem vagyok köztük, de azér nagyon hasznos. (Twitter lista.)

Mobile Digital Divide Gap - A mobilis digitálsi szakadék egészen másképp néz ki, mint gondolnád.

Just using social media doesn’t mean you’re profiting from it - A cím mindent elmond: Az, hogy használod a közösségi médiát nem jelenti azt, hogy profitálsz is valamit belőle.

8 digital media trends that are shaping 2010 (Betatales) - Itt sincs mit magyarázni.


Ha rendszeresen szeretnél hasonló linkajánlatokat kapni, feltétlenül kövess a twitteren!

"Született" egy új online szakmai kiadvány. Az évente 10 alkalommal megjelenő nyomtatott Lapkiadás és Médiapiac (leánykori nevén Lapkiadás) már hét éve létezik. Néhány éve van valami nyoma a weben is, amolyan web 0.5-ös szörnyszülött. Most pedig több fázist is kihagyva megjelent a teljesen korrekt, korszerű, közösségi hálózatokat is integráló Médiapiac.com. (Web 2.0, közösségi média-integráció minden mennyiségben.)

Gyors "vallomás": Néhány éve én is rendszeresen írok a lapba. Az online kiadást viszont nyugodtan, önzetlenül dicsérhetem, mert ahhoz csak annyi közöm, hogy hogy amikor Szakács Laci (a Lapkiadás... főszerkesztőjének) könnyelműen megkérdezett, soha nem rejtettem véka alá az előző változatokról alkotott lesújtó véleményem. Ilyen módon talán "egy téglát én is letettem" az új webhelyhez (vagy inkább néhány téglát lebontottam a régiből).

A Médiapiac.com persze nem hibátlan. Megjelenése fapados egyszerű, tördelése helyenként "darabos", a hírek többsége elég rövidke, többségük nem is exkluzív, de bízom benne, hogy idővel minden szépen összeáll. Ugyanakkor realista vagyok, tudom, hogy a hazai körülmények között nem jöhet létre egy paidContent. Örüljünk tehát annak, ami van.

A nagy kérdés persze az, hogy miben tud más lenni a Médiapiac.com, mint a Médiainfo, a Marketing & Média, vagy az eMaSa? Képes lesz-e saját rendszeresen saját, exkluzív információkat közreadni, vagy a rövid hírecskél megmaradnak afféle díszítő elemnek?
Mindez persze nem  csak akarat, hanem jórészt pénz kérdése.

Az tehát, hogy a szakmai hírekben mennyire lesz erős, naprakész a Médiapiac.com csak később derül ki. Van viszont egy szolgáltatása, ami máris jól működik. A Digitális lap menü alatt megtalálhatók a régi lapszámok. (Ráadásul hasonmás és HTML formátumban egyaránt.) Jó lenne, ha mások is követnék a példát, és nyilvánossá tennék az eddig csak kevesek által olvasott szakmai kiadványaikat. 

 Régi, ismert probléma, hogy a blogokban gyorsan "lecsorognak" a friss bejegyzések. Ezzel nagyjából meg is halnak. (Nyilván én is hibás vagyok, mert túl gyakran és túl hosszan írok.) Az olvasók többsége csak a legfrissebb bejegyzést olvassa el, legfeljebb néhány nagyon elszánt érdeklődő jut el az utolsó előtti írásig is. (A régebbi szövegek megtalálását a hatékony kereső és a címkézés hiánya sajnos szinte lehetetlenné teszi.)

Most tehát elhatároztam, hogy feltámasztok néhány korábbi bejegyzést a tetszhalálból:

A modern újságírással kapcsolatos 10 kellemetlen igazság

10 egyszerű tény az újságírás túlélési esélyeiről

Államosítás, vagy halál?  - Újabb jelentés a sajtó jövőjéről

7 bölcsesség az online média jövőjéről

Lopják a közösségi médiát?

Mit is jelent a szerkesztőségek integálása

Cikklopás, biznisz, mellébeszélés

A tartalomgondozó újságíró

Bodoky - Index szakítás

Szerencsére nem fogadtam senkivel, így nem is veszthettem. Én ugyanis majdnem biztosra vettem, hogy a hangos veszekedés után megegyezik egymással az Index és Bodoky Tamás. Az eMaSa cikke arról számol be, hogy Uj Péter elfogadta Bodoky felmondásait (nem fogadta el ultimátumszerű feltételeit), így a tényfeltáró újságíró távozik elhagyja az Indexet.

Kár. A szakítással senki sem járt jól. A "A független, nonprofit, alapítványok által támogatott tényfeltárás" ötlete már többször is felmerült, de ez nálunk láthatóan nem életképes. Talán azért nem, mert ma Magyarországon a pénzzel rendelkezők és a tényfeltárásban ellenérdekeltek halmaza között nagy az átfedés.

Az MTI új honlapja

Az MTI szétválasztotta "vállalati" és hírszolgáltató (kedvcsináló/beetető) honlapját. Az utóbbin bővült kínálat.
Az MTI persze óvatosságra kényszerül: úgy kell vonzó honlapot készítenie, hogy közben ne versenyezzen saját (fizetős) ügyfeleivel. Néhány hírügynökség, köztük a  Reuters és a Bloomberg közvetlenül, saját webes felülettel is megjelentek a hírpiacon - sikítófrászt hozva néhány ügyfelükre. A közszolgálati MTI ilyesmire valószínűleg nem készül, nem várható, hogy mostanában lenyomná az Indexet, vagy az Origot.

Apuci feltőkésíti az Origot

Jó ideje keringenek a pletykák arról, hogy a Magyar Telekom el akarja adni a veszteséges Origot. A "szellemi tőke" bevonása (Vaszily Miklós és Novák Péter szerződtetése) után most 2,2 milliárd forintos pénzinfúziót kaptak. Bár pénzügyi műveletlenségem miatt a hvg.hu szűkszavú közleményét nehezen tudom értelmezni,A korábbi nyilatkozatokból az derült ki, hogy fogyókúrára fogják a kissé túlhízott Origot, a mostani kistafírozás pedig azt a célt szolgálhatja, hogy kapósabb legyen a menyasszony. Rendben, de hol vannak a kérők?

 Időnként megkérdezik tőlem, mi szerint választom meg a Médiablog témáit. Ilyenkor őszintén megvallom, hogy hétfőnként nem tartok lapindító blogindító értekezletet, amin eltervezném a heti menetrendet. Ehelyett egész héten folyamatosan gyűjtögetek (RSS, delicious, Twitter, linkajánlások stb.), azután este (éjszaka) valahogy felerősödik bennem egyik, vagy másik téma, amit másnap általában meg is írok. Ezt a gyakorlatot borítja fel minden feldolgozásra érdemes hazai téma. Ilyen több is akadt ezen a héten, ezért a gyűjtögetett témák a háttérbe szorultak. Szokásos hétvégi ajánlómban megpróbálok ebből valamennyit pótolni.

Ilyenek lesznek az iPadon megjelenő magazinok(?)

A paidContent összeállítása 15 kiadó iPad-koncepcióját összegzi. A várakozások jelentősek - a gyakorlati tapasztalatok minimálisak. (Bár egyesek hajlamosak erről megfeledkezni, a legtöbb esetben nem valódi, az iPadra fejlesztett, működő tartalomról, hanem csak modellekről van szó.
(Érdekesség, hogy a szemfüles Editors Weblog máris az iPad lehetőségeinek kihasználásáról szóló webináriummal csalogatja  a szerkesztőket.)

Szintén az iPadhoz kapcsolódó hír, hogy  "kiszivárgott" hírek szerint a Wall Street Journal 17,99 dollárt kér majd a lap iPadra készült változatáért. (Kérdés, hogy ezért egszerű képes-szöveges oldalak járnak majd, vagy valódi multimédiás tartalom?)

Újramárkázott újságírók

Amerikában égető téma, hogyan állhatnak át az online újságírásra a megszűnő nyomtatott lapok munkatársai. A Poynter Online cikke szerint amellett, hogy meg kell tanulniuk a digitális eszközök használatát, nagyon fontos saját magad újramárkázása. Ma már nem elég, ha egy téma szakértőjeként beosztott újságíróként dolgozol egy szerkesztőségben. Nagyon fontos. hogy saját márkád tudatos építésével közvetlenül is megmutasd a világnak, ki is vagy. (A tervek szerint az idei Média Hungary konferencián egy beszélgetést vezetek majd a témáról.)

Az online magazinok gyengébbek a nyomtatott kiadásánál

A Coumbia Journalism Review tanulmánya szerint az online magazinok színvonala - szerkesztés, az adatok, tények ellenőrzése, az etikai normák betartása - elmarad a nyomtatott kiadványoknál megszokott színvonaltól.

A jövő szerkesztősége

Ezt a linket jutalmul kapják azok, akik idáig is eljutottak a bejegyzés olvasásában. A Mashable cikke az online szerkesztés olyan új irányait (lehetőségeit) mutatja meg, melyek valószínűleg nem csak a nyomatott, hanem a hagyoményos médiában dolgozók számára is ismeretlenek.

Sok hosszú bejegyzés után most végre írok egy linkajánlót.

Getting the Mosf Out of Twitter (Hogy hozható ki a legtöbb a Twitterből) címmel a NYTimes.com közölt egy jó kis összefoglalót. Örülnék, ha itthon is sok ilyen gyakorlatias útmutató jelenne meg a mainstream sajtóban.

Hisz-e még a BBC a digitális médiában? - kérdezi a paidContent, illetve benne Nick Thomas, a Forrester elemzője? Emlékeztetőül: A héten Mark Thompson, a BBC vezérigazgatója új stratégiát jelentette be, aminek egyik kulcseleme a digitális költségvetés megkurtítása. (Nekem valamiért a Moszkva nem hisz a könnyeknek jutott az eszembe. Lehet, hogy a BBC stratégiája nem lesz ilyen sikeres?

Mi a közösségi tőke? Mit válaszolsz, ha megkérdezik, miért ölsz annyi időt, energiát a közösségi médiába? Miért éri meg, hiszen senki nem fizet érte? Ha elolvasod Birian Solis Social Capital: The Currency of the Social Economy című bejegyzését, talán meg tudod majd válaszolni a kérdést.

Garcia álmai az iPadról (Dr. Mario R.Garcia a világ talán leghíresebb újságtervezője. Most elolvashatod, mit gondol ő az iPadról.

Kampány a közösségi oldalakon - Nyusztay Máté alapos összefoglalója a Népszabadságban.

Arra gondoltam, visszatérek a korábbi gyakorlathoz és péntekenként készítek egy összeállítást ez elmúlt hét érdekes írásairól. (Akinek ez sem elég, további linkeket talál a Twitter-oldalamon.

John Byrne a Google és a média harcáról

A Businessweek.com nemrég lecserélt főszerkesztőjének írása. Jellemző, hogy Byrne nem a panaszkodó kiadók oldalán áll, hanem azok véleményét osztja, akik szerint Murdoch és társai nem éritik a mai média működését.

Az eddig ismert újságírás vége

Kevin Marsh azon tűnődik, hogy valóban akkora veszteség éri-e a társadalmat a hagyományos újságírás kihalásával, mint ahogy azt az érintettek beállítani igyekeznek. (Arra az esetre, ha nem olvasnád a cikket, elárulom, hogy a válasz:NEM.)

Képzeld el a média jövőjét - még ma!

Nem elég az üzleti modellen, a hírgyűjtőkhöz való viszonyon és a hirdetési árak alakulásán rágódni. Gina Chen szerint a médiavezéreknek fontos feladata, hogy elképzeljék, milyen lesz a médiafogyasztás 10 év múlva. (Szerinted hányan rendelkeznek ma Magyarországon ilyen jövőképpel?)

7 újévi fogadalom médiavezérek számára

1. fogadalom:  Beszélni fogunk a hirdetőkkel.
2. fogadalom:  Nem bannerekre hasonlókra alapozzuk hirdetési bevételeinket.
3. fogadalom:  Végre elkezdünk vertikális site-okat építeni
4. fogadalom:  Nem növesztünk fizetős falakat.

A maradék 3 fogadalom, illetve a fentiek kifejtése a SimsBlogban olvasható.

Apple's Tabula Rasa

Jó kis összefoglaló azoknak, akiknek még nincs elege a táblagép (iSlate) témából.

A legtöbb ember hülyén érzi magát, ha viszonzatlan ajándékot ad. Ezért aztán akkor is megpróbál adni valamit az ajándékozónak, ha korábban ez eszébe sem jutott volna. Ezt Robert Cialdini (többek közt a Hatás  szerzője) mondta ezt Guy Kawasaki Reality Checkcímű könyvében. (Twitterül: RT @kawasaki RT @cialdini)

Lehet, hogy eszedbe sem jutna pénzt adni a krisnás szerzetesnek, de miután mosolyogva a kezedbe nyom egy gyönyörű könyvet (amit persze sohasem fogsz elolvasni), hülyén éreznéd magad, ha nem adakoznál "önként". (Bár feltehetően nem ismerik sem Kawasaki, sem Cialdini munkásságát, a módszer kissé agresszívebb változatát kitűnően alkalmazzák az illegális utcai ágynemű-dealerek, akik mindent megtesznek, hogy egy ingyenes lepedőt nyomjanak a kezedbe. Ha elfogadod, menthetetlen vagy...)

Én most mégsem azért írok Chris Anderson végre magyarul is kapható könyvéről, mert kaptam belőle egy potya példányt, hanem mert izgalmas olvasmánynak tartom. "Igazi" recenziót nem akarok írni. Korábban a hangoskönyv-verzió ürügyén megírtam már mit gondolok a könyvről, Bőgel György blogjában pedig olvasható egy igazán szakszerű recenzió.

"Bőgel tanár úr" szerint a könyv gyengesége túlzott tarkasága. Anderson az ókori görögöktől az etimológián át a  Google üzleti modelljéig valóban rengeteg témával zsonglőrködik. A könyv közepéig ez engem is zavart. Azután rájöttem, hogy ez más műfaj, mint például a A hosszú farok (Anderson előző könyve). Itt nem egyetlen gondolat nagyívű kifejtéséről van szó, hanem egy téma sok oldalról való körüljárásról. Nem kell a könyvet feltétlenül borítótól borítóig elolvasnod. Nem érdekel az ingyenesség története, vagy a "free" nyelvi gyökerei? Nyugodtan kihagyhatod és azonnal belevetheted magad az ingyenesség pszichológiájával (számomra az egyik legizgalmasabb rész), vagy (még szép!) a médiával foglalkozó fejezetbe.

Sok olyasmi van ebben a könyvben, amit biztosan te is tudtál, csak éppen ebben az összefüggésben nem jutott az eszedbe. Érdekes például az a rész, ami a rádiózás korai éveiről szól. Mindenki örült az új játékszernek, de lényegében senkinek sem volt fogalma arról, hogy lehet ebből pénz csinálni. Végül a földfelszíni sugárzású rádiózásban az ingyenes modell terjedt el: A hallgatók nem fizetnek a tartalomért, viszonzásul elviselik a műsorok közé pakolt reklámokat. Ismerős? Neked talán igen, de azoknak nem jut az eszébe, akik állandóan azt ismételgetik, hogy "az ingyenes tartalomra alapozott modell nem működhet". (Ha az ingyenes tartalmon alapuló üzlet annyira rossz, vajon miért törték magukat annyira a rádiók a Sláger és a Danubius frekvenciájáért?)

A rádiózás kezdetén sokan nem is műsorban, hanem a készülékek eladásában látták az üzletet. Az emberek viszont csak úgy voltak hajlandók készüléket venni, ha volt mit hallgatniuk. A készülékgyártók ezért támogatták a műsorkészítést. Furcsa? Néhány éve nagyon hasonlóan működött nálunk az internet is. A  90-es évek második felében az internet hazai terjedésének legnagyobb akadálya (az irreálisan magas forgalmi díj mellett) a magyar nyelvű tartalom hiánya volt. Ez vezetett oda, hogy a DataNet, a Matáv és az Elender is saját tartalmakat kezdett el gyártani. A DataNet még idejében kiszállt (mivel akkoriban én szerkesztettem a DataNet Online "magazint", ezt eléggé fájlaltam), az EOL szépen elsorvadt, a Magyar Telekom nyakán meg ott maradt az Origo. Ezt a történetet persze nem Chris Anderson., hanem valaki más fogja egyszer elmesélni.

Sokáig hanyagoltam a műfajt, de most úgy érzem, itt az ideje, hogy újra írjak egy "szemlézős" bejegyzést.

Az elmúlt héten a Google bojkottjának ötlete alaposan megmozgatta a hazai szerzők fantáziáját is. Jason Calacanis, az egyik legismertebb webes vállalkozó Rupert Murdoch fenyegetőzései hatására egy beszélgetésben  eljátszott a gondolattal: mi lenne, ha a 10 legnagyobb tartalomszolgáltató kitiltaná oldalairól a Google-t

A videót és az abban elhangzottak rövid összefoglalóját itthon (tudtommal) a Webisztán hozta le elsőként. (Érdemes átfutni a hozzászólásokat is.)

Míyazaki Jun Ki kell nyírni a Google-t? című bejegyzésében leginkább azt feszegeti, hogy valóban olyan fontosak és megkerülhetetlenek-e a vezető tartalomszolgáltatók.

Doransky szokásosan alapos elemzését (Jó lenne megölni a Google-t? Próbáld ki a Seznam-ot!) így zárja:

Végül a Webisztán is szükségesnek tartotta, hogy újra elővegye és szélesebb összefüggésekbe helyezze a témát. Jó kör volt!


Egészen friss anyag a Médiainfo Időben ébredt-e az iWiW című elemzése. A kiindulópont: A népszerű közösségi hálózat fejlesztéséről az elmúlt években "megfeledkezett" tulajdonosa. Mostanában mintha felébredtek volna, de kérdés, hogy nem hódítja-e el közönségüket a magyarosodott és erősen terjeszkedő  Facebook, az egyre divatosabb Twitter és a többiek...
(Az írásban én is "megszólalok", de nem ezért tetszik.)

Inkább a profiknak szól, számukra viszont kihagyhatatlan Ihász Ingrid (Rabbit) Online közösségmérési helyzet című minitanulmánya. (Itt is nagyon tanulságos olvasmány a hozzászólásokban kibontakozó szakmai vita.)


A jövőben rendszeresen szeretnék szakmai cikk- és blogajánlót írni. Ha szeretnél ehhez linket küldeni, ne fogd vissza magad!

Követem a Médiablog olvasóinak jelentős részét és holnaptól én is szabadságra megyek.
Távollétemben a blog - az előd e-médiát is beszámítva - betölti 5. születésnapját. Ezúton is gratulálok magamnak (köszönöm, de nincs miért) és a blog mellett kitartó olvasóknak!

Különösebb ünneplést nem tervezek, főbérlőmtől pedig már előre megkaptam a meglepetést. Buli tehát nem lesz, de arra gondoltam, hogy arra 12 napra, amíg nem születnek friss bejegyzések, készítek egy összeállítást a régiekből.
Néha, amikor egy név, vagy egy link után kutatva feltúrom a régebbi anyagokat, gyakran magam is meglepődöm, mennyi mindenről írtam. (Az is előfordult már, hogy valamelyik olvasó figyelmeztetett, hogy korábban már írtam az adott témáról.) Arra gondoltam tehát, hogy ha néhány korábbi bejegyzésem számomra is az újdonság erejével hat, talán számodra is érdekes lehet. Különösen igaz ez akkor, ha csak mostanában fedezted fel ezt a blogot és eddig eszedbe sem jutott, hogy a "poros" bejegyzések között nézelődj.

Általában célzottan keresgélek a régi bejegyzéseim között. Öncélúan lapozgatni, olvasgatni nem szoktam. Számomra is újdonság lesz ez a kísérlet. Érdekelne, te mit szólsz hozzá!

A tartalom ára - Tessék, itt az első meglepetés! A 2004. augusztusában íródott bejegyzés olyan kérdéseket vet fel, amik ma is aktuálisak és amikre most sincs egyértelmű válaszunk. A két belinkelt cikk (Clay Shirky és Vin Crosbie írása) ma is hivatkozási alap a mikrofizetésről szóló vitákban.

Túlélési tippek online újságoknak- (2004. október) Ez a bejegyzés most azért tetszik, mert jól mutatja, milyen gyorsan elavulnak a "tuti biztos" tanácsok:)

Világ Szerkesztői Egyesüljetek! (2005. május) Akkor még nem sejthettem, hogy lapkiadók nemzetközi szervezete, a WAN optimizmusa évekkel később, a szakmát fokozottan sújtó válság közepette is optimista marad. (A vezetőség nyilván több évre előre bebetonozta magát.)

Véleménymentes újságírás? (2005. augusztus) Az Index bloggyarmata (blog.hu) és az Origo Komment.hu melléklete is jól mutatja, hogy azért ha lassan is, de haladunk valamerre.

Na, itt elszakadunk az e-médiától, jöhetne a médiablogos évek!

Az "egyenértékű olvasók" mítoszáról (2005. november) A "hány online látogatóval pótolható egy kieső nyomtatott lap előfizető" téma az elmúlt években több alkalommal is előjött. Itt eléred az alapokat.

Web first - 2006. júniusában arról írtam, hogy több más lap után a Guardian sem tartogatja már friss híreit a másnapi lapba, hanem gyorsan kitesz mindent a webre. (Ma már ez a gyakorlat is nagyon lassúnak számít. Sokan lényegében valós időben teszik közzé friss információikat. "Először publikálj, utána ellenőrizd, miről is van szó". Hm.

A Web 2.0. és a digitális maoizmus (2006. október) Jó téma, némi módosítással ma is aktuális. Az ingyenes tartalom körüli vitában egyesek ma is szívesen emlegetik a kommunizmus kudarcát, de rendszerint hamar kiderül, hogy a marxista szakirodalomban járatosabbak, mint az online média dolgaiban.

Biztos módszer, amivel hazavághatod a lapodat (2007. február) A bejegyzés annak idején nem váltott ki különösebb visszhangot, visszanézve viszont úgy tűnik, hogy az ott leírt módszert sokan átvették.

Mire jó az erős brend? (2007. július). Már két éve sem voltam elnéző és a nyári melegben is ilyen témákkal bombáztam olvasóimat. A márkák helyzete azóta még érdekesebben alakult a weben: A hagyományos márkák hagyományos stratégiával nem érvényesülnek, viszont az élre kerültek olyan márkák, amik mögött nincs hagyományos értelemben vett termék, vagy szolgáltatás.

Nem ér a nevem! - A közösségi média (vélt) szabályai (2007.december) Azt a bejegyzést azért emeltem ki, mert jól mutatja, milyen gyorsan elavulnak a közösségi médiával kapcsolatos kérdések. Kit érdekelnek ma az itt felsorolt szabályok?

Az online lapoknak új hirdetési modellre kell váltaniuk (2008.március) Tipikusan "a kutya ugat, a karaván halad" típusú bejegyzés. Az eredmény ismert: a hirdetési bevételek látványos csökkenése.

Szereti-e az online média a kifelé mutató linkeket? (2008. július). Ez a bejegyzés is jól példázza, hogy az "idegen tartalomhoz" való újfajta viszony (curation) nem is annyira friss találmány.

A tartalomgondozó újságíró (2009. július) Na, otthon vagyunk. Szerintem nagyon fontos témával foglalkozik ez a bejegyzés, de a nyári uborkaszezon miatt (szerintem) méltatlanul kis figyelmet kapott. Ha nem olvastad, most pótolhatod!

Itt a "születésnapi" gyűjtemény vége, akinek nem elég, keresgéljen bátran egyedül is. Augusztus 3-án pedig jönnek az újabb, friss bejegyzések.

A Twitterrel először szembesülők általában felteszik a kötelező kérdést:"Miért jó ez nekem?"
Abban én sem találok különösebb fantáziát, hogy ismerősök, vagy ismeretlenek unalmas pillanatait kövessem, de a Twitter nem is csak erre való. Két friss "találmányom" remélem jól bizonyítja ezt.

1. chartoftheday   A Twitteren naponta megjelenik rövid leírás és egy link. Az a Silicon Alley Insider egy belső oldalára mutat. Ott a grafikon és a hozzá tartozó magyarázat. (Verheted a fejed a falba, hogy ez nem neked jutott először az eszedbe.)

2. Az Alltop Twitter gyűjteménye

Az Alltop (már korábban is írtam róla) valami olyasmi, mint Startlap. (Persze nem pontosan, de ez most nem fontos.) A twitter.alltop.com a Twitterrel foglalkozó cikke, weboldalak, blogok gazdag (és igen tanulságos) tanulságos gyűjteménye. (Ráadásul folyamatosan frissül is.)

Újabban eléggé hanyagolom a cikkajánló bejegyzéseket. Azt gondoltam, hogy ez hatékonyabban megoldható Google Reader linkmegosztásokkal , vagy a TurulMeme profiloldalon keresztül. Most mégis összejött néhány hazai írás, amikre azoknak a figyelmét is szeretném felhívni, akik nem bújják ezeket a megosztófelületeket. (Az írások nem fontossági sorrendben követik egymást.)

Zsombor az Antagon blogon Kongó vészharangok a seattle-i lap temetésén című bejegyzésében című bejegyzésében nem az itthon valószínűleg kevesek által olvasott lapot siratja. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a laptulajdonosokat és a kirúgott újságírókat kivéve igazából senkit sem izgat, hogy szép lassan kihalnak a nyomtatott lapok. Zsombor a bejegyzésben összefoglalja Clay Shirky friss esszéjét, azt az írást, amiről most minden kiadónak, újságírónak, médiastratégának vitatkoznia kellene. (Shirky esszéjéről én is írni akartam, de ezek után kihagyom. Arra biztatnék mindenkit, hogy Zsombnor blogbejegyzlése mellett olvassa el mindenki az eredeti írást is!))

Hírek holnap - Digitalizáció és újságírás - A Terepnapló (szokásosan) alapos írása hetekkel ezelőtt jelent meg, de mintha nem keltett volna elég nagy feltűnést. Most pótolható a lemaradás.

Taggelnek a múmiák - A Kultplay markáns véleménye a "hagyományos online média" és a web 2.0 (vagy inkább a civil média) viszonyáról.

Bezáródó ablakok -  Néhány hete azon morfondíroztam, hogy felesleges olyan tudósítókat alkalmazni, akik a helyszínen vannak ugyan, mégis a CNN műsorai alapján "tudósítanak." A Népszabadság minap megjelent cikke szerint a Magyar Rádió, az MTI és a Népszabadság is radikálisan csökkenti a tudósítói pozíciókat. Tartok tőle, hogy a legtöbb esetben nem korszerűbb információszerzési stratégia kialakításáról, csupán spórolásról van szó.

Fáj a blogban a reklám?  - Csuday Gábor összeállítása a Kreatív.hu-n arról, hogyan vált be a Blog.hu néhány hónapja bevezetett fizetési rendszere. (Ha érdekel a téma, ne hagyd ki a Kultplay reagálását sem.)

Visszanézős - áttekintős írást szeretnék ajánlani azoknak, aki legalább most, utólag szeretnék megérteni az 2008-as évet.

Az erős idegzetűek elolvashatják az eMaSa névtelen (szerző nélküli), linktelen, viszont képekkel rendesen felszerelt és igen alapos áttekintését a hazai média 2008-as évéről.

Ihász Ingrid a Rabbitblogban a reklám & kommunikációs (vagy milyen) ipar legfontosabb eseményeit szemlézte. Nem saját emlékei, vagy jegyzetei alapján, hanem nagyon rendesen összeszedte mások cikkeit,  blogbejegyzéseit.

Közhelyszámba megy, hogy a közösségi média rendkívüli helyzetekben képes igazán hozni a formáját.
A szmog, a váratlanul, megfelelő előkészítés nélkül elrendelt szmogriadó ilyen rendkívüli helyzet.
dr Telkes József, aki párhuzamosan számtalan közösségi felületet, hálózatot, eszközt működtet nagyon gyorsan összedobott egy Szmogriadó oldalt.

A Ning felületen működő oldalon ugyan egyelőre szó sincsen közösségről, viszont egy helyre összegyűjtve olvashatjuk a szmogriadóval kapcsolatos híreket.

Lesz belőle közösségi oldal? Lehetne, hiszen valamennyiünket összeköt a füstköd.

Eleinte lelkesen beszámoltam minden blogból született könyvről, utóbb csak szemezgettem a növekvő kínálatból. Most Lausek Esther a Kreatív Online-on írt egy igen alapos összefoglalót.

"Miközben még mindig sokan attól tartanak, hogy az internet megöli a könyvet, egyre több blog kerül nyomtatásba. A szakértők szerint a blogkönyvek sikerének titka a közösség, és annak felismerése, hogy a blogoszféra kiváló marketingeszköze a könyvnek. Ennek ellenére ezek a kiadványok nem igazán jutnak fel az eladási listák élére." - olvashatjuk.

Gyorsan hozzáteszem: Ahogy a blog, úgy a blogköynv sem műfaj. A cikkben felsorolt blogkönyvek műfajukban, színvonalukban, kivitelükben komoly eltéréseket mutatnak. A blogkönyvség  semmire sem garancia. Ahogy az idézett bevezetőből kiderül, a sikerre sem.

 Az elmúlt napok kísérletei alapján úgy látom, hogy
- nincs túl sok értelme az Össznépi Linkmegosztás kommunikációs zaját keveseket érdeklő újságírás-linkekkel bombázni
- van értelme, hogy fontos(nak tűnő), de feldolgozatlan linkjeimet megosszam a Médiablog olvasóival.

Egyelőre a Médiablog oldal jobb hasábjában legalul kapott helyet a Friss linkek link, ami a Google Readeren keresztül megosztott linkjeimhez vezet.
(Leírva bonyolult, a valóságban viszont egyszerű.)

(Aki rájön, honnan származik - kissé módosítva - a bejegyzés címe, piros pontot kap!)

Újabb cikklopási úgy - Évekig hallhattuk, hogy a bloggerek a hagyományos médián élősködnek. A Metro(pol) szerkesztői most úgy gondolták, megfordítják az információáramlás irányát és bloggerektől lenyúlt receptekből állították össze gasztronómia rovatukat. Hamar kiderült azonban, hogy nem csak az íráshoz, a lopáshoz is érteni kell!

Médiavállalkozás milliárdos háttérrel - A Marketing & Média interjúja Vaszily Miklóssal, a Nobilis - Spéder médiabirodalom operatív vezetőjével. Jó interjú, benne van az elmúlt 10 év médiatörténete.

Seth Godin ingyenes hangoskönyve  - A most megjelent Tribes - némi vacakolás árán -  letölthető az Audible.com oldaláról. (A könyvet maga a szerző olvassa fel.)

Feladó: Barack Obama: Dunai Márton írása végre nem az ezer más helyen is olvasott dolgokat ismétli, hanem saját élményeiből indul ki.  (Obama e-mail kampányáról van szó.)

Frissítés a bejegyzés végén:

"A magyarok 70 százaléka legalább az egyik jelöltet, 43 százaléka pedig mindkettőt meg tudta nevezni; 27 százalék még azt is tudta, hogy melyik párt jelöltjeiként indultak az elnöki székért." - olvasom a Medián felmérésének összefoglalóját a Népszabadságban.

Most tehát a kisebbséghez szólok, azokhoz akiket még ennél is mélyebben érdekel az amerikai elnökválasztás.

Aki a weben akarta követni a kampányt, annak eddig is rengeteg eszköz állt a rendelkezésére. Most, az utolsó előtti pillanatban a SearchEnigeWatch.com még rátett egy lapáttal és összeállítást közölt a Google, a Yahoo, a Mictosoft és az AOL kampánykövető megoldásairól.

Szerencsére az is információkhoz juthat, aki nem tud angolul:

Többen online hírszolgáltató is  készített választási mellékletet, van amelyik működik is.
Az Index korábban már itt emlegetett Fehér Ház blogja elég jól bírja az iramot, ráadásul az utolsó hetekben komoly helyi tapasztalatokkal rendelkező vendégbloggerrel is erősített.

Nem megjelenésével, hanem használhatóságával tűnik ki a mezőnyből a FigyelőNet választási összeállítása. Itt a témával foglalkozó cikkek, elemzések mellett az életrajzoktól az amerikai választási rendszer leírásáig rengeteg fontos "segédlet" megtalálható.

Első pillantásra igen komolynak mutatkozik az Origo elnökválasztási melléklete, vannak is benne jó cikkek, de a köztük tátongó űrt MTI-s anyagokkal töltötték ki. Kár. (Vajon emberül nem volt az írásra-szerkesztésre, vagy azt gondolták, hogy a közönségüknek ennyi is elég?)

A Webisztán Obama és a katartikus url című bejegyzése új oldaláról mutatja be a demokrata jelölt webes kampányát. Érdemes elolvasni / megnézni.

A Hírszerzőnek nincsen külön kampánysarka, viszont Seres László most, az utolsó előtti percben megpróbálja lehűteni az obamisták lelkesedését.

Orosz Péter és Talián Miklós és vendégeik kedd este 8-tól élőbben követik a választási finist. (Ajánlott választási médiakoktél: Fél szemmel a CNN, másikikal az Indexvideo, közben mintavételezés a webről...)

A többi online híroldal láthatólag nem tartotta fontosnak, hogy kiemelten foglalkozzon az amerikai elnökválasztással.  Lehet, hogy nekik a bejegyzés elején említett 70 százalék a célcsoportjuk?

Frissítés (2008. november 5., Obama győzelme után)

• Történelmi esemény: Élő blog(szerű) közvetítés a Népszabadság.hu-n
• A teljes nyitóoldalt elfoglaló, megjelenésében is kielemelt  összeállítás az Indexen
• A nyitóoldal tetején megjelentetett elemzés az Origon és a Hírszerzőn
• A Zoom szerencsétlen szerkezete miatt az oldal aljára került  a téma
• Kicsit más, de jó: A hvg.hu (főbérlőm)  cikke Obama netes kampányáról
  

Vegyes, vágott bejegyzések:

Többé már nem a cikk / tudósítás az újságírás alapegysége

Jeff Jarvis egyik kedvenc témája, hogy ma már nincs értelme önálló cikkekről (story) beszélni, hanem a témát valamennyi összefüggésével együtt kell nézni. Szerinte - és több más véleményvezér újságíró szerint - a linkekkel rendesen felszerelt blogbejegyzés az az alapegység, amiben a jövőben gondolkodnunk kell. (Kíváncsi vagyok hogy vélekednek ettől a webre "felragasztott", linktelen papírújságok szerkesztői.) Aki eddig kihagyta Jarvis a témát boncolgató írásait, a Guardianben most egyszerre, sűrítve elolvashatja a lényeget.

By-by AP

Ismered Haydn Búcsúszimfóniáját? A Mester  némi bérelmaradások miatt úgy írta meg a darabot, hogy a zenészeknek szép lassan, egymás után elfogy a szólama, felállnak és kimennek a teremből.

Szintén a pénzről és búcsúról szól az Associated Press (AP) hírügynökség és az AP-előfizetést mostanában felmondó több tucatnyi amerikai újság története. Az alapkonfliktusról a NY Times cikkében olvashatsz, A Kiesow 7.0. blogban találsz egy listát a kapcsolatot eddig felmondó lapokról, a Common Senese Journalism blogban pedig megnézheted, hogyan is néz ki egy ilyen felmondólevél.  (Érdekes szerződés köti a lapokat -  a felmondási idő 2 év!)

"Papíron bedől Amerika első számú lapja"

A kissé (?) bombasztikus cím alatt Szőcs Gábor (Népszabadság) cikke onnan indul ki, hogy elértéktelenedtek a NY Times részvényei és innen eljut az amerikai sajtó sokat emlegetett válságáig.  Tessék sajnálni őket!

Ide illik a Marketing & Média cikke a Christian Science Monitor átalakulásáról.
(Erről  egyébként röviden én is írtam a héten, de a téma valóban többet érdemel. Ethan Zuckerman szerint azért is , mert a CSM azon ritka amerikai lapok közé tartozik, amelyek alaposabban foglalkoznak a külpolitikával, illetve mert az elmúlt években ez volt a "legblogoltabb" lap

Szép hétvégét mindenkinek!

"Reklámportált indított a Neo" - olvasom a Médiainfo hírei között.
A cím megtévesztő, a Reklámporta nem portál, hanem kezdőoldal, ahol összegyűjtve "dobozokba" rendezve olvashatók a szerkesztő által kiválasztott források friss hírei. (A hír szövegében egyébként a Médiainfo is "reklámszakmai kezdőoldalról" ír.)

Bevallom, először fanyalogtam ("van már ilyen") de egy alaposabb szemle után be kell ismernem, hogy nem is rossz ez a Reklámporta. (Becsszó, nem az győzött meg, hogy a Médiablogot is felfedeztem rajta.) Persze, mindezt pontosabban, az igényeimhez igazítottan is megcsinálhattam volna a Netvibesban (vagy másutt) - de hát nem csináltam meg és tudom, hogy mostanában nem is fogom. Tehát megjegyzem, talán használni is fogom.

A Neo gyűjteményével valamennyire rokon egyik eheti "találmányom", a Journalism.me. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy szakmai linkgyűjteményből, egy kedvencek listájából (blogroll) és néhány (RSS-ből) frissülő címből összegyúrt oldal. (Ha lenne türelmem barkácsolni, a Yahoo Pipes segítségével már én is összerakhattam volna valami hasonlót, de mivel nincs türelmem barkácsolni, most ezt nézegetem. Közben örömel fedeztem fel, hogy az oldalon szereplő a honlapok és a bloggerek 95%-a nekem is ismerős. ) A Journalism.me nem rossz, de ha már belevetem magam a friss bejegyzések sűrűjébe, talán mégis inkább a korábban a Médiablogon is bemutatott  Alltop "jourmalism" gyűjtésére szavazok.

Ezen a héten láttam először az Online Journalism Research közösségi oldalt is. Jó dolog a Ning, egyszerűen, gyorsan lehet rajta közösségi oldalakat indítani, de senki sem garantálja, hogy ezeken valóban működő közösségek jönnek létre. Itt egyelőre a szándéknál nem látszik több. Kérdés, hogy a gyakorló újságírók (munka, blogolás és magánélet mellett) hány szakmai közösségben képesek aktívan részt venni? (A szintén Ning alapokon működő Wired Journalist már hónapok óta működik és életképesnek látszik.)

Úgy látom, hogy a szakmai hírgyűjtőkben nem árt, ha több van. A napokban mondta egy kollégám, hogy kéthetente váltogatja az "ebédfutár" szolgáltatókat. Nagyjából mindenkinél ugyanaz a választék, mégis így, váltogatva valahogy kevésbé unalmas a menü.

Közeleg a Médiablog 3. születésnapja - gondoltam, meglepem az olvasókat egy jó kis kedvenc-listával. Tulajdonképpen már a kezdetektől készülök erre, de a Karmamédia Nagy Kreatív Blogrollja adta a lökést, hogy végre belevágjak.

A Karma gyűjteményéhez hasonlóan én is írok minden ajánlott oldalról (nem csak blogok lesznek benne) néhány sort és a link mellett megadom az rss-elérésüket is. (Nem lesz viszont képecske. Remélem, ennek híján is felismeri mindenki a vágyott oldalakat!)

A kedvenclista persze nem valami véges, lezárt dolog, hanem egy folyamat.
Most elkezdem, azután majd bővítgetem. Érdemes lesz időnként visszajönnöd az oldalra!

---

Újságírással foglalkozó webhelyek


Cyber Journalist.net

Időnkén használható cikkeket közöl (leginkább új oldalakról, eszközökről), mégis érdekesebbek szolgáltatásai. Hírgyűjtő részét is érdemes követni. Jó kiindulópont.

link |rss


The Editors Weblog

A World Editors Forum kiadványa érzésem szerint messze nem olyan erős, mint korábban, de az újságírással foglalkozó cikkek gyűjtőhelyeként továbbra is jól használható.

link | rss


Journalism.co.uk

Korrekt honlap a szakma híreivel és rengeteg jó linkkel. Ha lusta vagy saját újságíró-rss-t építgetni, egész jól használható az rss-alapú Best of journalism oldaluk. Ezen kívül is számos szolgáltatás, gyűjteményt kínálnak, feltétlenül érdemes alaposabban is szétnézni rajta.

link | rss


paidContent

Az újságírói szakma nem hivatalos belső hírügynöksége. Amiről Rafat Ali és emberei nem tudnak, arról valószínűleg nem is érdemes tudni. A felvásárlások, összeolvadások szagát hihetetlen távolságból képesek megérezni. (Indiai és angol lerakattal, valamint mobil tartalomra konvetráló oldalakkal is rendelkeznek.)

link | rss


Poynter Online

A Poynter talán az anyagok mennyiségét és a műfajok sokféleségét tekintve is (az általam ismert) leggazdagabb újságírással foglalkozó webhely. Sok, a bloggyűjteményemben szereplő újságíró is rendszeres szerző itt és a Poynteren működik maga Romenesko is. (Ha nem ismernéd, ő az angolszász újságírás nem hivatalos belső hírügynöksége.)

link | rss? (szólj, ha megtalálod!)


OJR.org

4-5 éve még az Online Journalism Reiew volt az online újságírás egyik legfontosabb fóruma és tudásbázisa. Azóta  - valószínűleg a megfelelő háttér elvesztése miatt - elvesztette jelentőségát. Mostanában megint kiadót váltott, talán feltámad. Nem is annyira friss anyagai, mint inkább a How to... (szakmai kalauz) gyűjteményei miatt érdemes olvasgatni.

link | rss


Újságírók blogjai & újságírással foglalkozó blogok


Andydickinson.net

Egyike az online újságírást egyetemi szinten oktatóknak. Sok mindenhez ért, de talán videó a szíve csücske.  Nagyon hasznosak gyakran pubnlikált linkajánlásai. Blogrolljéban szinte minden fontos j-blog megtalálható. (Újabban  kedvenc borainak listáját is közreadja, de ennek minőségéért nem kezeskedem.)

link |rss


BuzzMachine

Jeff Jarvis az egyik legtekintélyesebb, legtöbb hivatkozáésban emlegetett újságíró-blogger.
Gyakori, hosszú, alapos, rengeteg linkkel ellátott bejegyzései állandó lelkifurdalást okoznak mindenkinek, akik képtelen minden betűjét elolvasni. (A helyzetet még nehezíti, hogy Jarvisnak állandó rovata van a Guardianban is.

link | rss


DigiDave

David Cohn az online újságírás egyik legelkötelezettebb frontharcosa. A közösségi újságírás szenvedélyes propagátora. Jelenleg a Knight New Challenge ösztöndíjasaként a blogban is gyakran megjelenő elvek gyakorlati magvalósításán dolgozik. Igazi közösségi figura, minden lehetséges helyen felébukkan - természetesen online.

link | rss


Digital Deliverance

Ne tévesszen meg az oldal kissé ósdi kinézete! Vin Crosbie az egyik legnagyobb tudású tanácsadó, aki fantasztikus rálátással bír a szakmára. Nem az a blogger-típus, néha terjedelmes cikkeket, tanulmányokat publikál blogjában. (Sajnos/szerencsére nem ír naponta.)

link | rss

Online Journalism Blog

Paul Bradshaw a legaktívabb médiabloggerek közé tartozik, az OJB mellett még számos csatornán keresztül zúdítja az információkat olvasóira. Gyakorlatias szerző, aki nagyon cselesen még a hosszabb témákat is rövidebb dózisokban adagolja. Ha követed, biztos hogy nem maradsz le a legfontosabb témákról.

link | rss

6 százaléknyi budapesti országos kedvence - Zsombor megint remekelt és vitriolos bejegyzést írt az Antagonba a Magyar Hírlap ön- és Echo Tv-fényező anyagairól.

Hárommillió online hírfogyasztó - Az Index kíváncsi arra, kik és hogyan olvassák, ezért májusban felmérést készíttetett a Forsense Piac-és Közvélemény-kutató Intézettel. Bodoky Tamás összefoglalója szerint "a  magyar lakosság 41 százaléka internetezik rendszeresen, 30 százaléka gyakori online hírfogyasztó". Nem akarom vitatni a felmérés szakszerűségét -, de ez a kép valahogy túlságosan szépnek tűnik. (Valószínűleg az Index és a Forsense nálam lazábban értelmezi a "hírfogyasztás" fogalmát.

AP hírgyár vs. blogok - A Verbális Numerák hadat üzen a világ egyik vezető hírügynökségének. Szerencsére döntését részletesen meg is indokolja.

Az egyedüli induló nyert a furcsa kétmilliárdos EU-s rekordtenderen - Évekkel ezelőtt játszottak egy filmet, aminek az volt a címe: Sikerül-e hőseinknek megtalálniuk Afrikában titokzatosan eltűnt barátjukat? (A filmet természetesen már rég elfelejtettem.) Talán a maradandóság iránti vágy ihlette a  Kreatív Online szerkesztőjét, de az is lehet hogy egyszerűen csak összekeverte a címet a bevezetővel. A cikk ettől függetlenül feltétlenül elolvasandó. Külön öröm, hogy az évekig csak vegetáló Kreatív Online újabban most (önerőből!) ilyen anyaggal rukkolt ki. (Már megint ez a Zsombor!)

A World Editors Forum 5 ismert laptervezőt kért fel, hogy nevezzék meg kedvenc lapjaikat és napilapos weboldalaikat.
A "zsűri": Jördis Guzmán Bulla , Lucie Lacava, Robb Montgomery,  Peter Ong, Ally Palmer - többségük több országban, illetve földrészen is tervezett már lapokat,

Közös kedvenceik: The Guardian (Egyesül Királyság), Poklitiken (Dánia), Bergens Tidende (Norvégia), St Petersburg Times (USA), Eleftheros Typos (Görögország), De Morgen (Belgium), elEconomista (Spanyolország), Excelsior (Mexikó), Expreso (Portugália) and Äripäev (Észtország). Jó nagy szórás.

Az online kedvencek:

• elpais.com (Spanyolország)
• guardian.co.uk (UK)
• globeandmail.com (Kanada)
• 24sata.hr (Horvátország)
• Times Online (UK)

Az elpais.com sokak kedvence, szokás példálózni vele.  A guardian.co.uk és a Times Online régi "ismerős". A globandmail.com számomra új felfedezés. Talán  ez tetszik a legjobban. (Egyébként valamennyi az elmúlt években szinte kötelezően használt megoldásokon alapul.) A mezőnyből a horvát online lap lóg ki, ami szerintem csiricsáré, kifejezetten ronda. Érdekes, hogy az amerikai lapok nem kerültek be kedvencek közé.

Fontos hangsúlyozni, hogy a felkért válogatók nyomtatott lapokkal foglalkozó laptervezők, akik nyilván a külső, nem pedig a tartalom, vagy a működés, az innovatív megoldások alapján értékelték az online lapokat. (Engem továbbra is lenyűgöz a NYTimes.com kifinomult puritánsága.)

Talán a foci EB, a nyaralási szezon (esetleg a Goldenblog) az oka, de mintha napok óta a szokásosnál kevesebben lógnának a weben.
Most szeretném azok figyelmét is felhívni néhány cikkre, akik a héten nem az online médiával voltak elfoglalva.

Bel

Sándor "Karma" Szabolcs hangos blogbejegyzésben tudatta a világgal, hogy rühelli a sajtóközleményeket. (Ezzel nincs egyedül, általában a vállalatoknak és az újságíróknak is nyűg a dolog, de várhatóan hosszabb időt vesz igénybe, amíg mindenki leszokik róla.) A témára reagáló - számomra eddig ismeretlen - Sofoblog egy szinttel feljebb emelkedve kifejti, miért is értelmetlen ma a régi tömegkommunikációs modell idején kialakult eszközhöz, kommunikációs modellhez ragaszkodni.

A Verbális Numerák bejegyzése tulajdonképpen nem is blogbejegyzés, inkább csak részletes idézet abból az anyagból, amiben az EU illetékesei a blogok megregulázásának szükségességéről okoskodnak. (Riasztó, hogy ezek a jól megfizetett EU-bürokraták fényévnyi távolságra vannak a napi gyakorlattól.)

Konrad a kitartó, szorgalmas munka mellett hitet tevő bejegyzése a Gazdagodj Meg Könnyen és Gyorsan programok dicsőítésével és gyalázásával foglalkozó vitába torkolt. A szócsatából némi bepillantást kaphatsz a hazai "milliomosgyáraknak" azokba a részlegeibe is, amit saját weboldalaikon nem szoktak reklámozni.

Az Antagon tényfeltáró bejegyzése azt mutatja be, hogyan nyúlja le a Magyar Hírlap a Népszabadság anyagát.

Kül

Adrian Holovaty a jövő újságírásáról. Az online újságírás egyik súlyos problémája, hogy az újságírók és az informatikusok más-más nyelvet beszélnek, ezért nem értik meg egymást. Holovaty helyzete könnyebb, mert kétféle végzettséggel rendelkezik, mindkét területen gyakorlatot szerzett szót ért önmagával, ráadásul igen kreatív. (A Médiablogban már többször írtam róla.) Most is érdemes odafigyelni rá.

Választós játék - Az elmúlt hónapokban több, mint 2,5 millióan látogatták meg az USA Today Candidate match game oldalát, ahol a tanácstalan választók néhány keresztkérdés megválaszolása után megtudhatták, melyik elnökjelöltet is érdemes támogatniuk. A Poynter Juan Tomassie-val, a játék vezető tervezőjével készített beszélgetést a tervezési folyamatról és az interaktív játékoknak a híroldalokon betöltött szerepéről.

A médiavilágban sokan kérődznek Eric Smith Google vezérigazgató nyilatkozatán, ami szerint a "Google-nak morális kötelessége segítenie a napilapokat." Hm...

8 egyszerű trükk, amivel sikeres lehetsz a weben - Kivételesen megtartóztatom magam és kommnetárjaimmal fűszerezve nem ültetem át magyarra John Friedman (MarketWatch) tippjeit. Általános érvényű bölcsességek. Hosszú út vezet innen a megvalósításig.

Gyerekkoromban ha valaki "igazolt mulasztás" után visszatért az iskolába, 3 napon belül pótolni kellett a lemaradást. Én a múltheti blogszünet után most tartok a harmadik napomnál. Teljes pótlást sajnos nem ígérhetek, de néhány hírre, cikkre, blogbejegyzésre szeretném felhívni a figyelmet.

Sajtóközlemények terjesztése a Twitteren - A Journalism.co.uk szolgáltatásának köszönhetően az ügynökségek már a Twitteren is utolérhetik az újságírókat. (Emlékeztetőül: A Twitter egy olyan eszköz, mely egyesíti az SMS, az RSS és az online chat hátrányait...)

Hiszti a BBC.com reklámjai miatt - A BBC régóta a brit médiaújságírás közkedvelt boxzsákja. Most éppen azért püfölik, mert igen sikeres nemzetközi webhelyén a BBC.com-on hirdetni merészel. Milyen alapon pancsol bele az állami (adófizetői) pénzekből működő BBC a nemzetközi online hirdetési üzletbe? (További írás a brit online sajtó nemzetközi jelenlétéről.)

Miért kell a CBS-nek a CNET? - A Slate igen tanulságos elemzése

A BusinessWeek és a blogok - Jeff Jarvis azon elmélkedik, 3 év alatt mennyire átalakult a BusinessWeek hozzáállása a blogokhoz. (Nyilván nem csak az övék.)

Clay Shirky arról, hogyan lehetne kiterjeszteni a Creative Commons elvet a vállalati szférára is. (videó)

Miért is blogolok? - John Hassel újságíró "vallomása".

Mi lenne a Guardian.co.uk-vel a nyomtatott lap nélkül - Neil McIntosh, a Guardian "szerkesztőségfejlesztési" vezetője szerint több millió új felhasználó kellene ahhoz, hogy a nyomtatott lap nélkül is fenntartható legyen az online kiadás fejlesztésének eddigi üteme. A Guardian.co.uk a legolvasottabb brit online újság (márciusban 18,7 millió egyedi látogatójuk volt), ehhez közelítő látogatottságot csak a legnagyobb bulvárlapok érnek el. A nagy dilemma tehát most az, hogyan tartható fenn a növekedés üteme a minőség feladása nélkül. (Szeretném, ha a hazai "minőségi újságírásnak" is hasonló gondokkal kellene megküzdenie.)

Optimalizált újságoldalak - Nemrég hivatkoztam a Copyblogger egyik bejegyzésére, ami arra figyelmeztet, hogy végső soron nem a keresőknek, hanem az ú.n. olvasóknak írunk. (Valóban?) Most a Press Gazette a Times Online főszerkesztője, Anne Spackman műhelyfoglalkozásáról számol be. Itt Spackman arról számolt be, hogy kiadványa külön optimalizáló csapatot alkalmaz, akik alaposa kiképezték az újságírókat is. (Nemrég egy hazai szakmai szemináriumon megkockáztattam azt a kijelentést, hogy ideális esetben egy online lap látogatóinak kb. 30 százaléka érkezik a keresőkből. A jelenlevő online szerkesztők erősen csóválták a fejüket és azt mondták, hogy náluk ez az arány 10 százalék alatt marad. Most ötömmel olvastam, hogy a Times Online esetében is a 30 százalék merült fel, pedig becsszó, a főszerkesztő nem tőlem puskázott.)

További csörték a Twitter - "profi" média ügyben. - Ha még nem únod, érdemes beleolvasni.

Olvasnak-e újságokat az újságírók? - John Robinson, a News & Record szerkesztője szerint nem feltétlenül. Haza tapasztalataim szerint nagyin is olvasnak. Nálunk a média egy jelentős része a többiek által felhajtott sztorik átdolgozásából, kibontásából, vagy rosszabb esetben egyszerű lenyúlásából él.

Legyenek azonosíthatóak a hozzászólók - Jim Brady, a Washingtonpost.com főszerkesztője egy konferencián arról beszélt, keresik a módját, hogy a "rosszul viselkedő" hozzászólók azonosíthatók és kiszűrhetők legyenek. Miközben ez minden fórum- és hozzászólás-moderátor álma, az ötlet nyilván nagy felháborodást vált ki majd az anonimitáshoz (és a szabad őrjöngéshez) ragaszkodó hozzászólókból.

Ki tolmácsol a tartalomhoz értők és a fejlesztők között? - Ismert probléma, hogy a saját területükhöz kiválóan értő embereknek gyakran fogalma sincs a másik terület működéséről. A helyzetet tovább nehezíti, ha ugyanazokat a kifejezéseket használják - eltérő értelemben. Az újságírónak, aki online újság felépítésébe, vagy átépítésébe kezd, legalább kicsit meg kell tanulnia "fejlesztőül", különben a tolmácsnak felvett tanácsadót sem fogja megérteni

A Washingtonpost.com beépíti "tech" rovatába a TechCrunch anyagait - A TechCrunch számára nyilván komoly presztízs- és forgalomnövekedést jelent, hogy megjelenik az egyik legismertebb és legdinamikusabban fejlődő online hírlapon, a WaPo pedig...hm...hivatalosan "bővíti kínálatát", de lehet hogy a valóságban megindult az újságírás egy részének a kihelyezése (outsourcing) felé(?).

Ne a tömegben nyomulj, hanem nyiss saját kategóriát - Egyes termékek azért annyira sikeresek, mert olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amikkel nem tud versenyezni senki. A Mac Air (tudod, a szupervékony notebook), vagy a Flip videókamera általában semmivel sem jobb, mint a piacon levő több ezer hasonló cucc, viszont néhány különleges, verhetetlen tulajdonsággal (és jó marketinggel) rendelkeznek.

Mi lesz a pályaelhagyó újságírókkal? - Paul Conley szerint sokan vannak a szakmában, akik nem bírják a gyűrődést, nem akarnak részt venni a Nagy Változásban, ezért önként elhagyják a pályát. Szép számmal akadnak közülük, aki az oktatóként az újságíróképzésben kívánják folytatni pályájukat. Conley szerint nem jó, ha éppen a változásra, versenyre képtelen, a szakmai fejlődésben lemaradó ex-újságírók oktatják a "jövő nemzedékét.

Ahogy ez lenni szokott, már téma volt a jelölések nyilvánosságra kerülésekor is, és rágódnak rajta most, a díjkiosztás után is számosan. Szerencsére a Webisztán megeresztett egy összefoglalót az Antagon pedig a média kategória győzteseiről írt néhány sort. Egyébként ez a verseny is értelmetlen és értelmezhetetlen, általában az összemérhetetlent mérik össze, viszont a hazai versenyeknél lényegesen nagyobb pályán játszák.

Elnézést, ha a címmel valakinek a lelkébe gázoltam volna, de a "pártok jóindulatának mindenáron és feltétel nélküli keresése" hosszú lett volna. A kifejezést egyébként is Mandula Viktor cikkének éléről kölcsönöztem. A PR Heraldban megjelent írásban (via Antagon ) a szerző leírja, milyennek kellene lenni a politikai napilapoknak.

Ezután röviden összefoglalja, hogy a leírtakhoz képest milyen is a hazai kínálat. Ha magadtól nem tudnád: lesújtó, de ha ennél valamivel bővebben is érdekel a téma, feltétlenül olvasd el a cikket. (Ha már úgyis ott vagy a méltatlanul hanyagolt PR Heraldon, érdemes elolvasni - szintén Mandula Viktor tollából - a kereskedelmi médiáról született dolgozatot is.)

Egészen más okokból ekézte a Népszavát a minap Gavra Gábor (Hírszerző). Igazából nem is a Népszaváról (vagyis a lap teljesítményéről), hanem az Andrassew Iván - Gój Motorosok konfliktusról és az annak kapcsán gyorsan kialakuló frontokról szólt az írás, amire a Népszavában komoly dörgedelemmel válaszolt az egyébként az Egyesült Államokban élő és ott az Amerikai Magyar Népszava Szabadság című kiadványt (www.nepszava.com) szerkesztő Bartus László. Szerintem elvétette az irányt, ha már mindenképpen muszáj, nem Gavrát, hanem Tótát kellett volna gyalázni, őt meg felesleges, négy év alatt az ő gorombaságai is elévülnek, meg egyébként is csak örül neki, ha utálják.

A holnapi nap hivatalosan munkanap. Most azok is megkapják a maguk linkadagját, akik munka közben olvasgatják a Médiablogot és azok is, akik szabadságra mennek.

A Nép hangja - A Journalism.co.uk egy újabb civil újságírás/crowdsourcing vállalkozásról számol be.

Az orosz bloggereket is "becsatornázza" a BBC - A BBC World Service a LiveJournal.com blogplatformmal együttműködve olyan szolgáltatást hozott létre, ahol az orosz bloggerek a BBC híreihez kapcsolódó hozzászólásokat, képeket, videókat tölthetnek fel. (A legjobb anyagokat a BBC más oldalain is felhasználhatja.)
A bloggerek, a felhasználók által készített tartalmak bevonására a profi profik részéről már eddig is léteztek kezdeményezések , de ezek között (tudomásom szerint) olyan még nem volt, ami más országok civil tartalomszolgáltatóit próbálta volna bevonni.

Fenyegetés, vagy új lehetőség? - Hogyan hat az internet a napilapokra és a magazinokra? A Bivings Report prezentációja. (Csak két bajom van vele. Az egyik, hogy Slideshare formátumban van, vagyis nem lehet belőle lopni, a másik, hogy csak most fedeztem fel, amikor éppen túl vagyok több hasonló témájú előadáson.)

Vita a bloggerek felelősségéről - Jeff Jarvis (Buzzmachine) és Michael Thomasky (Guardian America) pengeváltása a Comment is Free webhelyen.

Interjúk egy helyen - Az AccessInterviews.com készítőinek az a pofonegyszerű ötlet jutott az eszükbe, hogy egy helyre gyűjtik össze a szanaszét megjelenő interjúkat. (Persze van miből meríteniük. Nálunk mintha a nyomtatot médiában is egyre kevesebb lenne az interjú, az internetes kiadványokban meg kifejezetten ritkaságnak számítanak. Érthető, hiszen egy igazi interjú elkészítése sok macerával jár: Be kell cserkészni az interjúalanyt, fel kell készülni az interjú témájából, jó kérdéseket kell feltenni, hogy jó alapanyagot kapj, a jegyzetek + magnófelvétel alapján meg kell szerkeszteni a szöveget, a kész anyagot egyeztetni kell az interjúalannyal. Ennyi idő alatt, sokkal kevesebb energiával több tudósítás, vagy elemző cikk is megírható)

Mit csinált Murdoch a Wall Street Journallal - .A Project for Excellence in Journalism elemzése. (A WSJ tematikája alaposan kibővült és ezzel komoly versenyre készteti a korábban kényelmes pozíciójában kissé ellustult NY Times-t.)

A weben nem az újságoké a főszerep - Az a baj, hogy a Dorian Benkoil által is idézett vitában (és a többi hasonlóban) nem az "újságos" emberek, hanem mindig csak az online újságírás ismert figurái vesznek részt.

Egy kis hazai:

Optimalizálás szabadon átvehető cikkekkel - A cikk azokról a piacterekről szól, ahol cikkeket lehet adni - venni. Nem hinném, hogy a hazai szerkesztőségek a közeljövőben erre a forrásra térnének át, de akkor is érdekes. (Köszönet Nyári Zoltánnak a linkért!)

A figyelem visszaszerzése - Dobó Matyinak az én figyelmemet nem kell visszaszereznie, évek óta rendszeresen olvasom. (Mostanában mintha még érdekesebbek lennének az írásai, mint korábban. Az ajánlott bejegyzés az Oracle Houg konferencián tartott előadása összefoglalása. Ne hagyd ki!

Külhon:

Csalóka számok - Az NAA (az amerikai naplapkiadók szövetsége) a napokban igen bizakodó hangvételű negyedéves jelentést adott ki. Ez természetesen már nem a napilapok diadalmas feltámadásáról, hanem a napilapos híroldalak rekordforgalmáról szól. A Newsosur blog arra figyelmeztet, hogy ezek a szép számok csalókák, a látogatottsági és az olvasottsági adatok eltérőek, a híroldalak komoly tartalmi áldozatokat hoznak a reklámbevételek erőszakos növelése érdekében.. (Ismerős? Nyilván csak a véletlen műve.)

5 dolog, amit érdemes megtanulni az újságoktól - Igazán lelkes olvasója vagyok a Copybloggernek, de nem emlékszem, hogy bármikor is ajánlottam volna tőle írást. Hiba. Ez a mostani írás arról szól, hogy kár lenne az újságokkal temetni néhány olyan fogást, amit jól lehetne használni másutt is. Például a blogokban..Inkább gyorsan meg kell tanulni őket, amíg van honnan!

Mi a baj a videókkal? - Videót készíteni nem nagy ügy. Mármint elindítani és megállítani a kamerát. Valódi, nézhető videó előállítása valamivel már nehezebb. Colin Mulvay (Mastering Multimedia) számos zsűritagság elszenvedése után most összefoglalja tapasztalatait.

Irány a természetes párbeszéd - David Cohen szerint a "szakma" jelenlegi válságából egy megújuló, a valódi párbeszéden alapuló újságírás a kivezető út. (Nehezen összefoglalható bejegyzés sok érdekes gondolattal.)

A tévés honlapokról szóló előadásra készülve egy "médiacsemegére" bukkantam. A Hírtévé Negyedik című műsorában Szalai Annamária, a Fidesz médiapolitikusa, Zöldi László médiatörténész és Ókovács Szilveszter műsorvezető a megyei lapok helyzetéről beszélgettek.

- a téma fontos, hiszen a megyei lapokat összességében sokkal többen olvassák, mint a sztárolt "pestieket". (A "vidéki" lapok nagyjából 8 millió olvasóhoz jutnak el.)
- a dolgok sajátos alakulása következtében ezek a lapok mind külföldi tulajdonba kerültek. Őket nem a magyar belpolitika, inkább a profit érdekli. Ennek megfelelően a megyei lapok meglepően pártatlanok.
- a külföldi tulajdonosoknak eszük ágában sincs versenyezni egymással. Egy megye - egy lap, második lap indítására esély sincs.

A "beszélgetés" elég kiegyenlítetlen. A műsorvezető igyekszik, a "médiapolitikus" Szalainak nincs túl sok mondandója, Zöldi viszont nagyon otthon van a témában.

Maga a tévéfelvétel különösebb vizuális információt nem hordoz, viszont tevés-vevés közben rádióadásként meghallgatható. Ha inkább olvasnál a témáról, ajánlom Zöldi tanár úr egy korábbi dolgozatát a Médiakutatóból.

Az 50 legbefolyásosabb blog - A Guardian hetekkel ezelőtt hozta le ezt a magyarázatokkal is ellátott listát, de hozzám csak most jutott el. Élvezeti értékéből semmit sem vesztett, vagyis továbbadom. A Huffington a listavezető (amit nem is tudom, hogy lehet-e még blognak titulálni) és egy szakmai (!) blog, a Copyblogger (melegen ajánlom minden szövegipari szakmunkásnak:) az 50. A köztük levő nevek többségéről még csak nem is hallottam. (Ennyire szakbarbár lennék?)

Miért NE blogoljanak az újságírók - Craig Stoltz szkeptikusan közelít a Web 2.0 vívmányaihoz, ami mindenképpen egészséges. Mostani írásában arról győzködi olvasóit, hogy a blog ugyan jó eszköz a kezdő újságírópalánták kiképzésére (megtanulhatják a rövid, világos fogalmazást, a kulcsszavak használatát, az álláspontok világos kifejtését) de rosszat tesz az "igazi" sajtónak. Ártalmasnak tartja őket, mert 1) a blogokban túlságosan gyorsan elsüllyednek az anyagok, 2) a szerzők visszaélnek azzal, hogy nincsenek terjedelmi korlátok, 3) tovább erősítik a szöveges tartalmak kultuszát 4) túlságosan hangsúlyozzák a szerzők szerepét. Hm. Én nagyjából éppen ezeket tartom a blogolás POZITÍV jellemzőinek.

48 közösségi háló, amit feltétlenül érdemes ismerni + Kalauz kezdő hálófonók számára - A Dosh Dosh cikke szerint több száz ilyen hálózat létezik. (Én azt a hármat sem vagyok képes rendesen kezelni, ahova feliratkoztam. Brrrr.)

Újrahasznosított cikkek - A Reportr.net egy Oxforban kiadott újságírás-kézikönyvre hívja fel a figyelmet, ami a nyomtatott és az elektronikus sajtóban megjelent anyagok újrahasznosításának (repurposing) előnyeit ecseteli. Valaki nagyon félreértelmezte a médiakonvergenciát... A bejegyzés különösen aktuális nálunk, ahol most kezd csak igazán általánossá válni "weben még egyszer eladható" szemlélet.

Esszék a Magnum Photo honlapján - fotósorozatok a szerzők kommentárjaival

Szokás szerint megint az az érzésem, hogy a lehetséges témák töredékéről sem beszélgettünk a héten és szokás szerint megpróbálom néhány jól irányzott linkkel csökkenteni a lemaradást.

Belvilág

Vadjutka megdöbbent - A jóhiszemű olvasó jóhiszeműen olvassa a lapok/honlapok tudósításait. Egészen addig, amíg olyan eseményről nem írnak, aminek maga is tanúja volt. Ilyenkor összeveti saját tapasztalatait az olvasottakkal és...megdöbbenik.

Bod Tamás nem döbbent meg - A helyi média nyomorúsága címen nagyjából azt írta meg, amit nemrégiben egy konferencián is elmondott. Ennek lényege, hogy Magyarországon ma alíg létezik helyi független média, a szerkesztőségek és az újságírók általában a helyi hatalomtól (leginkább a polgármestertől függenek. Bod Tamás mindezt belülről (kiszolgáltatott szerkesztőség) és kívülről (kiszolgáltatott független újságíró) is megélte már. Polgármester - tudomásom szerint - még nem volt.

A floppyn küldözgetett levelektől a Wifi Faluig - A Nyírő Andrással készített interjújával a Reakció a hazai digitális kultúra történetének egy fontos szakaszáról mesél. (Lényegesn jobban, mint én.)

Külhon

Élesben működik a BBC új honlapja - A közönség visszajelzéseit is messzemenően figyelembe véve készítették el a BBC új, személyre szabható, emberbarát honlapját. Tapasztalatairól Bronwyn van der Merwe, a tervezőcsoport kreatív felhasználói élményekért felelős vezetője számol be blgjában. (A készülő honlapról korábban a Médiablog is beszámolt.)

A fiatalok a közösségi szűrökben bíznak - A hagyományos hírcsatornák helyett inkább a YouTube-on, vagy a Facebook-on terjedő információk befolyásolják a fiatalok gondolkodását, véleményalkotását. A New York Times cikkében írottak engem egyáltalán nem lepnek meg, de mivel a hazai médiaiparban akadnak, akik még az ingyen nyalókáknál, vagy az olcsó farkasos/dínós DVD-nél tartanak, gondoltam, bekötöm ezt a cikket.

Az újságírók egyre többet dolgoznak és egyre többet írnak a webre - A 2008 PRWeek/PR Newswire Media Survey elvileg csak jövő hétfőtől kerül nyilvánosságra, de a bennfentesek máris hozzáfértek a főbb adatokhoz. A lényeg: 1) Akár akarod, akár nem, a web felé lejt a pálya. 2) Változnak a az újságírókkal szemben támasztott követelmények. (Legalább azt tanuld meg, hol is van a fényképezőgépen az exponálógomb.) 3) Az újságíróknak a korábbinál több rálátása van kiadványa üzleti dolgaira (de nem feltétlenül lesz ettől boldogabb. A további 243 oldalt (+ függelékek) akár ki is hagyhatod.

Térdre kényszerül az amerikai újságírás? - Semmi igazán új, de ha eddig lógtál, ebből az összefoglaló írásból sok mindent bepótolhatsz.

Ugyanaz más hangszerelésben - Ha nem is olvasod el, érdemes megnézni a New Yorker karikatúráját, amin Arianna Huffington fojtogatja az amerikai újságírást.

A szerkesztőségi kultúra újragondolása - Ne hidd, hogy még mindig elég, ha tudod mi az a "fordított piramis"! David Cohn és társai egy igen látványos értékháló-térképen (Value Network Mapping) ábrázolták, hogyan is működék ma egy szerkesztőség. (Vigyázz, bele ne gabalyodj!)

Ha nem mész ünnepelni, tüntetni, ellentüntetni, akkor kövesd a példám és olvasgasd a hétközben kihagyott cikkeket:

Alternatív nézőpont

Mark Glaser több olyan projektre bukkant, melyek keretében amatőr újságírók az elnökjelölti kampány eddig ismeretlen oldalait vizsgálják. Mindhárom kezdeményezés közös vonása, hogy az amatőröket nem hagyják magukra, hanem munkájukhoz komoly profi támogatást kapnak. Három különböző szerkesztőség eltérő próbálkozása, a tanulságok mégis hasonlóak: Nincsenek csodák, még a legtehetségesebb amatőröknek is szükségük van a segítségre (képzésre), hogy elsajátítsák a szakma alapjait.

Miért nem jó a NY Times címlapja?

Scott Karp szerint a hagyományos onlne média még mindig a jó öreg papíros konvenciók szerint kezeli a híreket. Szerinte a gondosan szerkesztett, grammra kimért címlapok helyett szépen azt kéne megmutatni, mik is a legfrissebb hírek. A TechCrunch a jó példa, hiszen ahányszor csak rákukkant az ember, azonnal látja, mik a friss hírek. Ugyanígy, felülről lefelé "csorgatva" hozza a híreket a Digg.com is, azzal a különbséggel, hogy it még a szavazatok is adnak egy újabb dimenziót a híreknek. Ezzel szemben a newyorktimes.com közepén hiába pörögnek a blogok, a címlap napközben legfeljebb csak a legnagyobb világszenzációk hatására frissül. (Értem, miről van szó, de bevallom, a hazai perspektívából figyelve valahogy nem tudom átélni Karp problémáját.)

Blogok, amiket érdemes figyelni.

10 olyan blog az Invisible Inking gyűjteményéből, ami nem afféle alibi-blog, hanem amik tényleg friss híreket, gondolatokat visznek az online lapok vérkeringésébe.

100 ötlet arra, mit ics csinálhatsz a Google Maps segítségével

A Google Maps áldás az online újságok számára. Számtalan információ jeleníthető meg az interaktív térkép segítségével. A Google Maps Mania Blog ezekből adott közre mos százat.


Egy magyar Zürichben

HH a Google zürichi központjában járt és erősen fellelkesedett. 2 részes, számtalan képpel illusztrált beszámolóját olvasva felmerül néhány kérdés: Azért engedhet meg magának ilyen munkakörnyezetet a Google, mert a világ egyik legdinamikusabb cége, vagy azért növekszik ilyen gyorsan a cég, mert ilyen inspiráló környezetben dolgoznak az emberek. A szerkesztőségekben dolgozókat nem kellene inspirálni?

Adásunkat megszakítjuk, vagyis brékingnyúz, vagy ha nem is az, mindenképpen fontos. Mindegyik másképpen.

1. Nobilisé az InfoRádió és tartozékai (www.inforadio.hu) - A legjobb befektetés a nemesfém írja vezető hírében a VG.hu, de Nobilis Kristóf, Spéder Zoltán (és a mögöttük álló és ismert és ismeretlen befektetők) inkább médiacégeket vásárolnak. Nyilván tudják, hogy miért. Jó lenne, ha a média nem csak szolgaian leközölné, a Közép-Európai Média Zrt. sajtóközleményét, hanem meg is magyarázná, ki, mit, miért... (Egyébként érdekes, hogy ennek a Közép-Európai Média Zrt-nek nincsen honlapja. Ez is olyan közép-európai...)

2. Eötvös félti a vidéki közszolgálati médiát. - Eötvös Pálnak a Népszabadság volt főszerkesztőjének, a MÚOSZ elnökének most tűnt fel, mennyire kiszolgáltatottak a helyi közmédia munkatársai a helyi hatalomnak. A helyzet lehangoló, de a hazai történem, valamint Móricz, Mikszáth, Szép Ernő... műveinek ismeretében mindez nem is annyira meglepő.

3. Nem kell lenézni a bulvárt. - Megyesi Gusztáv nemrég egy írásában kifogásolta Antal Imre haldoklásának bulvártálalását. A mai Népszabadságban Császi Lajos médiakutató erre reagálva többek között ezt írja:

Igen, bevallom, én is ahhoz a 23 százalékhoz tartozom... Egyre gyakrabban érzem, hogy egy egyre zsugorodó kisebbséghez tartozom. Attól tartok azonban, hogy a többség 77 százalékát nem a "progresszív értelmiség" teszi ki.

Adalék: Friss elemzés híján itt van három korábbi cikk linkje (kettőt ebből "négerbirka" gyűjtése):
Pénzkidobás lehet a médiába fektetni a hazai milliárdosoknak (Mfor)
Milliárdosok a médiában (FigyelőNet)
Könyv szerinti érték (Manager Magazin)

Frissítés: Milliárdosok a médiabizniszben (A Figyelő cikkének kivonatos változata az FN.hu-n)

Ezen a héten is van bőven ledolgozni való. Vágjunk is bele!

Widgetológia - A héten egy internetes szakember döbbentett meg azzal, hogy még nem is hallott a widgetekről. Közben továbbra is számos szavahihető szakember állítja, hogy ez az online lapok számára is az egyik leghatékonyabb marketingeszköz. A te kiadványod él vele? Yeremiah Owyang (nem nick, tényleg így hívják) most igen jól összefoglalja a widgetek használatának az előnyeit. (Könnyű neki, a Forrester vezető elemzője)

Statikus Google Map varázsló - Nem fogom tudni korrekt, műszaki nyelven elmagyarázni. A lényeg az, hogy ennek a "varázslónak" a segítségével korrekt, honlapba építhető térképet készíthetsz, ami ugyan nem tud olyan sokat, mint az "igazi" Google Map, viszont pillanatok alatt betöltődik.

Legyél hasznos! - Vin Crosbie nem ontja naponta a blogbejegyzéseket, de mindig fontos dolgokat ír. Most például azt, hogy a médiában dolgozó valamennyi vezetőnek át kell gondolnia, hol tud a legtöbbet tenni az "iparág" túléléséért. Drámai hangvételű írásában Crosbie azt állítja, hogy évi 200.000 dolláros tanácsadói állását (és jövedelme 75 százalékát) feladva valami világmegváltó tevékenységbe kezd. (Azt nem árulta el, hogy mibe.)

Linkelj! - Természetesen nem mellébeszélésekre, hanem a (hyper)linkek értelmes használatára biztat Scott Karp (Publisging 2.0.). A cikk - nevezzük így - a weben fellelhető külső (háttér, kiegészítő) információ kiaknázásának új módjaival foglalkozik. Különösen fontos ezzel a témával foglalkozni idehaza, ahol számos online újság még a leglapvetőbb linkeket sem képes berakni anyagaiba.

Ha hinni lehet a jóslatoknak, a hétvégén szép, tavaszias idő lesz. Ha el akarsz szakadni a számírógépedtől, töltsd le az mp3 játszódra a Web Analytcs Association felvételét, amin a szakértő a widgetek hatékonyság-méréséről beszél.

Guardian vlogok a Current TV -n - A Guardian újabb médiaplatformot és ezzel együtt újabb közönséget próbál meghódítani. A fiataloknak szánt első vlog (szerintem ) iszonyú béna. Egyetlen beszélő fejből és állóképekből vágták össze. Lehet, hogy jobb lenne, ha a cipész megmaradna a kaptafánál? (Bár a Guardian MediaTalk podcastja, ahol általában hárman beszélnek egyszerre igen életszerű...)

Multimédiás projektek - Az Editors Weblog az MSNBC egy új anyagára hívja fel a figyelmet. Lehet persze azt mondani, hogy az amerikai piac elég nagy az ilyesmihez, de a bejegyzésből két kattintásra elérhető egy holland projekt is, ami ráadásul nem is saját belügyeikről, hanem az amerikai előválasztásról szól.

Az újságíró-hallgatóknak üzleti és vállalkozói képességekkel kell rendelkezniük - Legalábbis ezt állítják Mark Glaser legújabb írásának szakértő szereplői. (Természetesen mindezeket a már korábban említett technikai ismeretek mellett kell tudni. Csendben kérdezem: Ha valaki ennyi mindenhez ért, miért nem választ magának valami RENDES szakmát???)

Tovább nyit a Facebook - Vincent Maher arról ír, hogy a "külső API" - javítsatok ki, ha rosszul írom - megnyitása új lehetőségeket teremt a média számára. Ezentúl nemcsak a médiaszereplők nyithatnak gyarmatokat a Facebookon, de saját felületükre is importálhatnak Facebook-alkalmazásokat. (Attól tartok, nem túl szakszerűen foglaltam össze a dolgot, de remélem, hogy így legalább érthető.)

Az új média üzleti modellje - Egyik kedvenc újságíró-bloggerem, Paul Bradshaw terjedemes művének utolsó fejezetében arról ír, hogyan lehet gazdaságos módon működtetni 21. század médiáját. Alapolvasmány. (Nem tudom, hogy egy ilyen anyag elolvasása után eszébe jut-e valakinek azt mondani, hogy a blog az nem más, mint "webes napló".

A Microsoft 44,6 milliárd dollárt fizetne a Yahoo-ért. - Felesleges írnom róla, inkább ajánlom mindenkinek, hogy kövesse folyamatosan az eseményeket. Erre az egyik legjobb hely a paidContent.org, láthatóan nagyon ráálltak a témára.

A Metazin - "lapok lapja, szemlék szemléje " a napokban Greg Bowers a Poynteren megjelent, az információtúlterheléssel foglalkozó cikkét szemlézte. Kritikátlanul.

A kiindulópont még rendben van: A korábbi természetes állapotot, az információk szűkösségét korunkban felváltotta az információbőség. Ebből logikusan következik, hogy megváltozott az újságírók szerepe. Vitatható viszont a konklúzió:

Browers nyilván hülyeségeket beszél, a Metazin meg boldogan átveszi. A "végtelen infirmáció" korának a lényege a szűrés, válogatás. A keresők, hírgyűjtők (news aggregators), közösségi ajánlások (a Diggs-től a linkmegosztókon át a blogok hozzászólásaig) mind arra szolgálnak, hogy az olvasók (nézők, hallgatók) ne szoruljanak kizárólag a szerkesztők kegyeire. Az egész Hosszú Farok - gazdaság legfontosabb következménye, hogy a közönségnek nem kell a toplisták, címlapok, műsorújságok és hasonlók szűkös ajánlatára hagyatkozniuk, hanem az óriási választékból mindenki kicsipegetheti az őt érdeklő információkat. Feltéve, ha ismeri, és tudja használni a rendelkezésére álló szűrőket. Az újságíróknak ebben a világban is fontos helyük van, de ez semmiképpen sem az, hogy versenyre keljenek a You Tube jópofa videóival.

Mindezt persze közvetlenül is megírhattam volna a Metazinra,...ha lehetne ott hozzászólásokat írni.

Nekem nincs már nagyon kedvem az iWiWről írni, de érdeklődéssel olvasom, amit mások összehoznak.
Például Fülöp Hajnalka cikkét. (Hálóba font üzlet - hárommillió kísérleti alany) Eredetileg a Népszabadság Infovilág mellékletében jelent meg, de ne ott olvasd el, mert kiderült, hogy ez csak egy helyhiány miatt csonkolt (és részben véleménytelenített) változat. A teljes cikk a Magyar Internetező Nők Egyesülete - igen, ilyen is van, mégpedig elég régóta - honlapján jelent meg.

Konrád az iWiW "reformja" (a céges szereplők legalizálása/megsarcolása) ürügyén írt egy bejegyzést, amit aztán egy komolyabb hozzászólás-roham tett teljessé. Tanulságos olvasmány.

Véleményem szerint az iWiW bármit csinálhat, még hosszú időn keresztül élvezheti az elsőként érkezettek előnyét. (Az ebből származó elkényelmesedés viszont már sok vállalkozást tett tönkre.)

The Ultimate Guide of Blog Usability - Egy újabb praktikus összefoglaló a VirtualHosting.com-tól. (Ezúttal a blogtervezés ergonómiájáról, magyarul usability-ról)

Accuracy in Media - Itt nem is csak egy cikket, vagy blogbejegyzést, hanem egy egész webhelyet ajánlok a figyelmetekbe. Az AIM a média hibáinak figyelésére alakult "watchdog" szervezet, ami még évtizedekkel a www születése előtt kezdte el működését.

The Economics of Blogging for Attention - A ReadWrite hosszú cikke egy megunhatatlan téma új (és érdekes) feldolgozása: Miért blogolnak a bloggerek, miért éri meg és hogyan lehet kitűnni a tömegből?

Washington Post Versus NY Times Online - Ki nyer ma? (24/7WallSt.com)

Szokás szerint nagyon röviden írok néhány olyan témáról, aminek érdemes lett volna utána nézni a héten, de nem maradt rá idő:

Google and Other People's Content - Jon Fine, a BusinessWeek szakírója nagyon logikusan vezeti le, hogy a a Google stratégiája, mely szerint mások tartalma mellett helyez el hirdetéseket, óhatatlanul véges életű. Ez persze elég furcsán hangzik most, amikor még igen mutatósak az eredmények, de idővel mégis elkerülhetetlenné válik, hogy a Google alaposabban bevásároljon a tartalomszolgáltatásba. Fine szerint az nem feltétlenül valamilyen macerás és bizonytalan sorsú napilap, vagy tévé megvásárlását jelentené, inkább az olyan kisebb munkaigényű, de nagy látogatottságú webhelyet fognak megszerezni, mint például valamelyik népszerű időjárás-site. Ez persze a kisebb probléma, hiszen áru van a piacon, a Google-nak meg bőven van pénze. A nagyobb gondot az eddigi Google-filozófiával való szakítás jelentené, ami szerint a Google úgy médiacég, hogy közben saját tartalommal nem rendelkezik.

Multimedia news - A BBC integrálta tévés- rádiós és internetes hírszerkesztőségét. A cél (hivatalosan) az, hogy valamennyi platformon ugyanazon a színvonalon informálhassák a közönséget. (Mellesleg megszabadulnak rengeteg embertől is.) Érdekes, hogy még a forradalmi lépésről beszámoló Peter Horrocks hírigazgató is mintha bizonytalan lenne: Valóban jó, hogy megszüntetik a platformok korábbi sokszínűségét? A bizonytalanság nem véletlen. Tim Maby, a Guardian munkatársa (korábban évtizedekig rádiós) szerint a '90-es évek elején a BBC tévés és rádiós részlegeinek az összeköltöztetése is komoly minőségromláshoz vezetett. (Persze a brit sajtóban állandóan bírált BBC még hanyatló állapotában is fényévekre van a folyamatosan feljövőben levő hazai közmédiától.)

Átalakított híroldalak. Most éppen az ABC News és az MSNBC oldalakat érte utol a tatarozási hullám. Hát nem is tudom... Ezek a Nagy Híroldalak egyre inkább olyanok számomra, mint egy MacMcDonald's és egy Burger King gyorsétterem. Hasonló dizájn, hasonló kaja, hasonló szag - csak a cégér különbözik.

Kindle - Az igazi bennfentesek már kipróbálhattál az Amazon vadonatúj e-könyv olvasóját. Ahogy ilyenkor elvárható, a vélemények igen szélsőségesek. A befolyásos újságíró-blogger, Jeff Jarvis fanyalog. A legalább ilyen befolyásos hivatásos megmondóember, Guy Kawasaki lelkesedik. (Rajtuk kívül is rengetegen írnak még róla.) Úgy látom, nem ez lesz az írott szövegek iPodja. Bár, ki tudja?

Az Etaoin Shrdlu blog jóvolatából találtam Hany Farid weboldalára, ahol szép kis gyűjteményt állított össze a médiában is megjelent manipulált, hamisított képekről.

Nincsenek új találmányok. Ha azt hiszed, hogy mostanában kezdték hírességek fejét modellek testéhez barkácsolni tévedsz.
Farid gyűjteményében szerepel egy 1860 tájáról származó Abraham Lincoln kép, amin egy bizonyos John Calhountól "kölcsönöztek" számára testet.

Korábban a zeneiparban dolgoztam. Ott megtanultam, hogy megfelelő technikával egy kis ügyességgel és nagy türelemmel fakezű zenészekből is tökéletes virtuóz gyártható. Azóta leginkább csak a magnetofon feltalálása előtti felvételeket vásárolok. Vagy koncertre járok.

Szerettem az ITTK Infinit Hírlevelét. Elsősorban természetesen a tartalma miatt is, de azért is, mert mindig sikerélményt jelentett, ha végre sikerült megtalálni benne valamit, amiről tudtam, hogy benne kell lennie. Az Infinit Hírlevél dacolva a webes trendekkel maga volt az anti-usability.

Nemrég állandó honlappá alakult át a hírlevél. Joomla motor, egyszerű, átlátható felület, archívum, kereső, RSS... Mi kellhet még?

Örülök az új Infinitnek. Ha nem is végtelen, de mindenképpen komoly perspektívát nyit meg.
Hiányolom viszont, hogy nem lehet a cikkekhez hozzászólást írni , nem értem, hogy miért Power Pointban, miért nem valami webkettes, megosztható formátumban kerülnek fel az előadások, nem értem, miért csak letölteni lehet az InfÓra rádió anyagait miért nincs hozzájuk lejátszó és podcast feliratkozás?

Ezek persze csak apróságok, egyszer talán ezekre is jut idő. Addig is böngészgetek és rengetet olyan holmit találok, ami korábban a hírlevélben elsikkadt. Gyorsan iratkozzatok fel ti is az RSS értesítőre!

Rengeteg az olvasnivaló, lesz mivel tölteni a következő napokat:

Can Google-Powered Phones Connect With Carriers?  - A Wall Street Journal cikke azt elemzi, hogyan terjeszti ki birodalmát a Google azzal, hogy a térképtől a közösségi hálózatokig különböző alkalmazásait a mobil hálózatokra adaptálja. (Mindez persze olyan bonyolult szövetségi rendszerek kiépítésével jár, ami néha még a szakértők számára is nehezen átlátható.)

New channels galore as BBC aims to rule the world - with help from Doctor Who and the Teletubbies  - A következő években egy sereg új nemzetközi csatornát indít a BBC Worldwide. Elsősorban az amerikai piacon nyomulnak agresszívan. Miközben a BBC üzleti ágazata igen sikeres, folyamatosan súlyos bírálatok érik a közszolgálati ágazatot. A legutóbb például azért indult ellene támadás, mert nem törődik eléggé a normál nyelvhasználattal: A bemondók és a tudósítók rondán, helytelenül, a standard angoltól eltérő módon beszélnek… (A Teletubbiktól azért megkímélhetnének.)

A great future for newspapers  - Samir Husni (azaz Mr. Magazine) továbbra is bízik a nyomtatott lapok jövőjében. (Sokan szívesebben hallgatják őt, mint a lapok közeli halálát vizionáló szakértőket.)

Now Zuckerbergs ’faces” the pressure - Igen szép dolog, hogy a csillagos egekbe felértékelték a Facebookot és egy csücskének eladásáért 240 millió dollárt kaszáltak, csak lassan valami üzleti tartalommal is meg kellene tölteni a lufit. Nagy nyomás nehezedik Mark Zuckerbergre és embereire: A hirdetők szívesen kezdenének már valamit a jól szegmentált 30 milliós felhasználótáborral. A hírek szerint november 6-án várható valamilyen bejelentés.

Google Scares The Search Crowd - A napokban a Google minden előzetes felszólítás nélkül visszaminősítette néhány ismert tartalomszolgáltató – köztük a Washingtonpost.com, a  Forbes.com, a  Techcrunch, és az  Engadget PageRank értékét. Keresőkre szakosodott elemzők a PageRank-értékek hirtelen esése semmiképpen sem a forgalom drasztikus csökkenésével magyarázható. Úgy tűnik inkább, hogy a Google ezúton kívánta figyelmeztetni a linkekkel túlságosan gátlástalanul csencselő, vagyis a keresési találatokat manipuláló felhasználóit. (A blogger-reakciókból úgy tűnik, hogy ez sikerült is.)

The future of newspaper – without paper - Na ezt nem bírom egy mondatban összefoglalni. Akit érdekel a (bizonytalan) jövő, rágja át magát rajta.

US Newspaper Editors Are Having To Explain To Their Public What All The Changes Really Mean To The Daily Read, Some Of It No Holds Barred  - A szép hosszú címben benne van minden: Az amerikai újságszerkesztőknek meg kell magyarázniuk az olvasóknak, mit is jelentenek valójában számukra a mostanában végbemenő változások

"A jelek szerint a világ vezető napilapjai belátták: ingyenesen kell felszolgálniuk a tartalmakat, az olvasók nem hajlandók a napi betevő hírekért fizetni, ha kell, még egyet-kettőt kattintanak, és ugyanazt megkapják egy másik szájton. A kieső bevételt a gyorsan bővülő online hirdetési piacról akarják felcsippenteni."

A HVG (pontosabban a Háló melléklet) legutolsó számában megjelent cikk szűk másfél oldalon foglalja össze azt, amiről én itt évek óta irkálok. Ha mostanában kezdtél el az ingyenes tartalom - fizetős tartalom dilemmával foglalozni jó alapot ad , ha haladó vagy a témában, segítségével felfrissítheted ismereteidet.

A cikk külön érdekessége, hogy a szerző, Séra László a HVG Online vezető programozója.

Ne akarj történelmet csinálni,  a következő hűvös, szeles napokban inkább pótold lemaradásaidat!
Néhány tipp:

Érvek és ellenérvek – Az Economist.com olyan szavazógépet készített, ahol nemcsak gombokat nyomkodsz, de érvelned is kell (lehet). Az egyik aktuális vita éppen arról szól, hogy hozzájárulnak-e az új technológiák és az új média az oktatás színvonalának a növeléséhez. (Annyit elárulok, hogy pillanatnyilag a „nem” válaszok vannak többségben.)

Behálózott újságírók – Nemrég ért véget a Networked journalism konferencia. Jeff Jarvis terjedelmes beszámolója  tipikusan olyan írás, aminek elolvasására a hét közben nincs esély. (A konferenciáról számos ismert médiablogger beszámolóját olvashatod.)

New Media Consolidation  – Scott Carp legújabb cikke az új média gazdaságtanáról. (Meg sem kísérlem két mondatban összefoglalni.)

A BusinessWeek új ruhája – Igaz, hogy „csak” a nyomtatott magazinról van szó, igaz, hogy az átalakítás nem most, hanem néhány héttel ezelőtt történt, de akkor is érdekes.

Newspaper in 2020 –  Már maga a cím is provokatív. A World Association of Newspapers weboldalán sok okos ember vizionál a témával kapcsolatban.

Vannak ilyenek. Itthon is. Például az, hogy Demeter Galéria néven újraindult  Balla Demeter és Hegyi Zsolt (zsoltu) hányatott sorsú online galériája.

Az imponáló művészkörére (joggal) büszke galéria valamikor az Internettónál kezdte működését, majd a DataNet Online-on tett kitérő után az [origo]-n landolt. Néhány hónapja az  [origo] úgy döntött, hogy André Kertész, Fehér László, vagy Hermann Nitsch nem illik a portál stratégiájába. (Ezzel lényegében minősítették saját közönségüket.)

Az albérleti évek után saját név alatt induló Demeter Galériának sok sikert kívánok!

__________________________________________________________________________

Más. Nagyon más, de szintén jó. Konradnál olvastam a Konfereniakalauzról  Ha szerveztél már olyan rendezvényt (akár egy bulit is), amire valaki rászervezett egy hasonlót, akkor értékelni fogod ezt a honlapot.

Konferenciafigyelő oldallal persze próbálkoztak már mások is, de azok az oldalak vagy kezelhetetlenek voltak, vagy nem frissültek (vagy a kettő együtt). Ez most teljesen funkcionális, nincs rajta semmi felesleges, van viszont címkézés, RSS, interaktív (Google Map) térkép.

Csak reménykedni tudok benne, hogy néhány leselejtezett titkos ügynököt is felfogadnak, aki kiszimatolják, kik készülnek titokban valamilyen konferenciára.

Széky János ÉS-ben Méd levelei eddig is a heti kötelező olvasmányaim közé tartoztak, de a fenti cím alatt megjelentett írás különösen belopta magát a szívembe.

A nyomtatott sajtó sanyarú helyzete gyakori téma itt, a Médiablogban. Próbáltam már körbejárni a kérdést erről, amarról, de a lényeg az, amit most Széky így fogalmazott meg:

Az az idézet csak kedvcsináló, mindenképpen ajánlom az eredeti írás  elolvasását.

Széky rovata is bizonyítja, hogy a györgypéteri „posztmodern” stílus nélkül is lehet a médiáról írni.

A Majtényi – Miklósi páros után Lipovecz Iván vállalkozott rá, hogy külső szemmel értékelje a Népszabadság teljesítményét. (Szerintem rettenetes  a „lapombudsman” elnevezés, én  inkább a belső kritikus, vagy felkért elemző titulust használnám.)

Első elemzésében  Lipovecz nem finomkodik, részletesen megírja, mikor felejtett el a lap tájékoztatni, hol tévesek a leírtak és mi az, amiről érthetetlen módon hallgattak.

Lipovecz Iván ezer éve dolgozik a hazai sajtóban, volt „a” TV (akkoriban az egyetlen) rádió bonni tudósítója, a tévé (külsős) műsorvezetője , a Világgazdaság újságírója, majd nagyon sokáig a HVG főszerkesztője. Minden tiszteletem a Majtényi-Miklósi duóé, de számomra az ő néha barokkosan túlburjánzó okosodásaiknál érdekesebb, hogy olvassa egy (sokat) tapasztalt újságíró a Népszabadságot. ( Jó volna persze azt is ismerni, amit a kollégák iránti tapintatból nem írhat meg.) Várom a következő adagot!

Jó idő lesz. Szerintem jobban teszed, ha kirándulni mész, de ha mégis ragaszkodsz a web túrásához, adok néhány tippet:

Times deselected

Jeff Jarvis lelkesült írása annak ürügyén, hogy ledőlnek a fizetős online tartalom „utolsó bástyái is” (ahogy a napokban írtam róla, a NY Times ingyenessé tette a TimesSelectet, Ruppert Murdoch pedig bejelentette, hogy hamarosan nem kell fizetni már a WSJ.com-ért semm.)

Multimedia packages: Organizing 30+ pieces 

Mindy McAdams azzal foglalkozik, hogyan lehet egy sok darabból álló multimédiás anyagok logikusan és felhasználóbarát módon egy online lapba illeszteni.

The Seven Secrets of Highly Successful Bloggers   (vagyis a kiemelkedően sikeres bloggerek 7 titka)  A Blog Herald bejegyzését azoknak ajánlom, akik imádják az effajta „biztos tippeket”. (Mellesleg igen jelentősen korszerűsödött a BH sablonja.)

The People’s 311 Közösségi site, ahol önkéntesek a NY Cityben fellelhető kátyúkra, felpuffadt járdákra és hasonlókra hívják fel a figyelmet. (Fotó, térkép stb.) (A képeket nézve biztos vagyok benne, hogy mi, budapestiek pillanatokon belül ennek az anyagnak a többszörösét lennénk képesek összegyűjteni.)

A napozástól bőrrákot kaphatsz, a strandolás butít - inkább próbáld rendezni egyre nagyobb információs deficited!

Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy a blogok már teljesen mindennapossá váltak és szépen beépültek a médiauniverzumba. A napokban a LA Timesban "Blogs: All the noise that fits" című cikkében Michael Skube indított megsemmisítő(nek szán) rohamot a blogok és a blogoszféra ellen. Az egyik legtekintélyesebb amerikai újságíró-blogger, Jay Rosen  néhány soros (de sok értékes linket tartalmazó) bejegyzésben reagált rá.. A címe: "Ember, menj inkább nyugdíjba!" (Skube egyébként újságírást tanít valamelyik amerikai egyetemen!) Ha ennyi nem elég, Skube cikkének címére keresve rengeteg további blogger-reakciót találsz.

Érdemes kicsit rágódni a Silicon Alley Insider "Running the Numbers: Why Newspapers Are Screwed" című írásán is. Ez írás a NY Times példáján, számokkal próbálja bizonyítani, mennyire lehetetlen gazdaságilag a print-online átállás. Seamus McCauley (Virtual Economics) igen elegánsan szedi darabjaira a felszínes számolgatást. (Ha ez nem elég, olvasd még el Steve Yelvington érveit is!

 Egyre többen és egyre többször használunk olyan holmikat, amiket egyszerűen  közösségi hálózatnak szoktunk titulálni. Örülünk nekik, vacakolunk velük, de ritkán izgatjuk magunkat az elméleti alapokkal. Brad Fitzpatrick most megteszi ezt helyettünk is.

A Read/Write Web egy olyan szolgáltatásról (PubMatic) ír , aminek segítségéve la honlaptulajdonos a vezető hírdetési hálózatokból kimazsolázhatja a legjobban fizető hirdetéseket. (Finom...)

Na, kellemes hétvégét!

"...amit mi csinálunk, az is inkább az újságírás paródiája, semmint valódi média, aminek nyilván oka az én személyem is - én is inkább vagyok publicistaparódia, mint valódi kritikus. Szeretném persze, ha az Indexben meg tudnánk haladni ezt a színvonalat, de illúzióim nincsenek. Derékig állunk ebben a munkakultúrában, és az ország csak most áll a kijózanodás előtt. Lassan tudatosul, hogy ezt a kádárista tempót el lehet felejteni."

Olvasd el a teljes inetrjút a Heti Válasz weboldalán!

(Ezt az írást sem vettem volna észre, ha nincs az eMaSa kitűtő lapszemléje.)

A blogok egyik legsúlyosabb problémája a múlandóság. A bejegyzések szép lassan „lecsorognak”, a legtöbb olvasó pedig nem turkál a régebbi szövegek között. Rosszul teszik, mert bőven akadnak olyan évekkel ezelőtti bejegyzések, amiknél most sem lehet érvényesebbet írni.

Paul Bradshaw (Online Journalsm blog) most összegyűjtötte a (szerinte) legfontosabb 12 online újságírással foglalkozó bejegyzést.

(További tippek találhatók Shane Richmond, a Telegraph szerkesztőjének blogjában) 

Van az a vicc a pilótával, aki a fedélzeti rádión keresztül köszönti az utasokat, egyben bejelenti, hogy leállt a repülő valamennyi futóműve. „Ha kinéznek a tengeren, egy apró, piros pontot látnak. Egy gumicsónak, onnan beszélek én.”

Valahogy így vagyok én is, (csak aszinkron módban): Mire ezt a bejegyzést olvassátok, reményeim szerint már én is valahol távol leszek. (A párhuzam persze csak idáig jó, besült motorokról és zuhanó repülőgépről szó sincs.)

A Médiablog kicsit szünetel, mint nyári lakótelepen a központi meleg víz – a csőrendszer időszakos karbantartása elkerülhetetlen.

Addig is egy kis olvasnivaló:

A NY Times cikke arról, mennyire nem fogyasztanak semmiféle híreket a 30 év alatti amerikaiak. Szó sincs arról hogy (csak) az internet hatására lenne ez. Úgy nőttek fel, hogy az aktív hírfogyasztás mintája hiányzott az életükből.

Az amerikai média-auditorok végre belátták, hogy együtt kell vizsgálni a nyomtatott és az online lapok olvasottságát. A nyomtatott lapoktól elpártoló olvasók egy jelentős része ugyanis nem az adott tartalomnak mond búcsút, hanem csak a médiafogyasztás más módját választja.

A Floridai Egyetem újságírás és média tanszéke nemrég több vezető szakember részvételével kerekasztal-vitát szervezett az online lapokon megjelenő videókról.  Mindy McAdams  blogján a teljes 2,5 órás anyag elérhető. (MMA jegyzeteiből szerencsére kiderül, hogy az egyes témák időben mikor kerülnek sorra.)

Július 30-án jövök!

Lassan három éve blogolok az online médiáról. Eleinte gyakran kellett írnom arról, milyen egyoldalú, torz módon foglalkozik a hazai hagyományos média a blogokkal. Idővel aztán árnyaltabbá kezdett válni a kép, mára pedig az „amatőröket” nemrég még egy lesajnáló grimasszal elintéző lapok, műsorok is már-már korrekt anyagokat állítanak elő.

Nem áltatom magam, nem gondolom, hogy ezt a változást a hazai blogok növekvő mennyisége és minősége okozta. Feltehetően nagyobb szerepet játszott az, hogy a világ vezető napi- és hetilapja rendszeresen és részletesen foglalkoznak a digitális kultúra hatásával, a médiafogyasztási szokások átalakulásával.

A Népszabadság mai számában Az elaltatott gyanakvás című cikkében Hargitai Miklós ír a  hagyományos média és a blogok viszonyáról.. Hargitai neve ugyan inkább a lap tudományos ismeretterjesztő és környezetvédelmi oldalairól ismerős, de talán éppen az internetes témák révén jutott el a blog-média kapcsolatig. A Népszabadság hozzá(nk)állásának változását jelzi, hogy a cikk a Média rovat vezető anyagaként jelent meg.

Lehet, hogy a cikk címe rám is vonatkozik? Hargitai Miklós néhány hete engem is megkeresett néhány kérdéssel, „szerepeltet” is a cikkben. Ezek után nyilván gyanús, ha azt mondom, hogy igen kiegyensúlyozott az írás, mert sem  nem bagatellizálja  a  blogok (vagy inkább a web 2.0) jelentőségét, sem nem keni el a „profi-amatőr” kapcsolat során felmerülő problémákat.

Elolvastam még egyszer. Még mindig így gondolom.

Kiegészítő táplálék: A cikk elolvasása után tedd magadévá ukridge kitűnő parafrázisát is!

Én eddig kitartóan (és eredményesen) ellenálltam a családi nyomásnak és nem voltam hajlandó beszerezni semmiféle videókamerát. Ha az utazások és a családi események dokumentálása ki is marad, úgy látom, munkám miatt előbb-utóbb én is rákényszerülök hogy felvételeket készítsek.

Ami biztos: Nem a készüléken múlik a siker.  Egy közeli ismerősöm most most tért haza hosszabb külföldi útjáról. 20 órányi felvételt készített egy olyan fényképezőgéppel, ami egy nekifutásra legfeljebb 12 percnyi anyag készítését teszi lehetővé. Az egymás után rögzített, vágatlan, mozdulatlan kamerával (+ belső mikrofonnal rögzített hang) felvett jelentek izgalmasabbak, élőbbek, mint  sok profi dokumentumfilm.

Nem kell feltétlenül filmfőiskolát végezned, ha a cikked / blogbejegyzésed mellé egy kis mozgóképet szeretnél biggyeszteni, de nem árt, ha egy-két alapdolgot megtanulsz. Fész a videózástól? Megpróbáltad, de béna felvételeket készítettél? Jobb akarsz lenni kollégádnál? Melegen ajánlom figyelmedbe Andy Dickinson kitűnő bejegyzését

Egészen mást kerestem, amikor a 10 Ways tot Test Facts cikkbe botlottam. Dupla haszon: Fontos dolgokról van benne szó + érdekesnek tűnik a „lelőhely” a Britannica Blog is.

Az ilyen pontokba szedett tanácsokat mindenki szereti, nekifutottam tehát, hogy összefoglaljam őket, de valahogy túl képlékenynek tűntek ahhoz, hogy egyszerűen megragadhassam őket. (Nem beszélek le senkit, aki akarja, olvassa el maga.) 

A témáról eszembe jutott viszont egyik kedvenc webhelyem, a FactCheck.org   Téma - rövid összefoglalás – alapos elemzés – a felhasznált források felsorolása. (A források megadása kivételével nem így működik a legtöbb jazz kompozíció?) Így néz ki a FactCheck.org minden anyaga. Pártoktól független tényfeltárás, a politikai – gazdasági – közéleti szereplők orrának beleverése….az ellentmondásokba.
(Lehet, hogy Ukridge egyszer még ilyen intézménnyé növi ki magát?)

Szerény nyomtatótt sajtó hátrányban van. Csak keveset - az online "lapokhoz" képest szinte semmi sem -  tudnak olvasóikról.
Most legalább a hetilaposok bepótolhatnak egy kicst.

Kösz Index!

Nemrég egy rövid bejegyzésben emlékeztem meg Orbán Viktor új honlapjáról.
Akkor jeleztem, hogy egy részletesebb elemzésre is készülök. Megírtam, az egyik "ismert közéleti hetilapban" megjelent, a Médiablog olvasói a hivatalos online premiier előtt, saját honlapomon mát online is olvasható.

Hiába próbálok másfele figyelni, látom, hogy kerül az előtérbe az interneten is a mozgókép, hogy szorítja háttérbe az írott szövegeket. A mindent elárasztó videók miatt háttérbe kerülnek a fotók is. Kár. Egy  fotó, vagy egy sorozat sokkal jobban el tud mondani egy történetet, mint egy béna videó. Persze nem akármilyen fotó, hanem például olyanok, amilyeneket Simon Márk készít

Márk szimpatikus, csendes ember. Nem az a nyomulós fajta. Inkább szemlélődő típus, aki olyasmit is észrevesz, ami mellett más elmenne. Fotókiállításra ritkán járok, örülök, hogy most – muosz.hu jóvoltából a neten is láthatók a képei.

A Népszabadság mai számában (és persze a az interneten is) olvasható A következő lépés: automata újság című cikkben a szerző, Rab László Nyírő Andrással riogatja az olvasókat.

Rab László írásait szeretem, de azt hiszem nem sértem meg azzal a megállapításommal, hogy nem tartozik a média 2.0 avatott szakértői közé. Ennek megfelelően ebben a cikkben is sok mindenről szó esik, de a sok darabka nem áll össze olyan szerves egésszé, mint egy jó disznósajt. Ha járatos vagy a témában, akkor ez neked kevés, ha tájékozatlan vagy, akkor meg összezavar. (Hja, nehéz feladat tömegmédiában szakkérdésekről, közérthetően írni…)

Az interjú részben arról szól, hogy a blogok tekinthetők-e hiteles információforrásnak, részben pedig arról, hogy a jövő az „automata újságoké.”

Szerintem meg nem így van. Naponta használom a Google Newst és a Topix.net-et, de nem arra, hogy átfussam a friss híreket. Erre sokkal alkalmasabb valamelyik (jól) szerkesztett híroldal, közösségi hírgyűjtő, vagy valamelyik megbízható szakblogger napi linkajánlata.
A hírgyűjtőket keresőként használom: Itt keresek kiegészítő forrásokat egy már valahol fellelt témához.

Az automatikus hírgyűjtők több ezer forrásból guberálnak. Ha megszűnnek az elsődleges információforrások (u.n. cikkek), akkor nem lesz miből válogatni.

Adalék:

Nyírőről és a 21stcenturyjournalism.com projektről nemrég írtam

Nem valami újfajta online káromkodásról van szó, csak belefutottam egy pofás Web 2.0. gyűjteményebe.
A GO2WEB20.net amerikaias szerénységgel a teljes web2.0 kalaúznak ("The complete web 2.0. directory") titulálja magát ami persze teljes képtelenség, de azért ügyes dolog.

Nem kell aggódni, nem akarok a hazai webkettős-szakértők pályájára merészkedni, ezt az oldalt is csak ezért mutatom meg, mert ékes bizonyítéka annak, hogy néha sok rizsa nélkül is lehet hasznos információkat átadni.

A go2web20-ra mutató linket az átalakuló média szempontjából sokkal fontosabb News Videographer blogban találtam.

Egyre több online lapnál várják el az újságíróktól hogy a szokásos anyag mellett készítsenek valamilyen mozgóképet is. Vannak, akik ellenállnak, mások belevágnak. Az utóbbiek a szerkesztőség részéről általában kevés segítségre számíthatnak. Elsősorban őket kívénja támogatn ia News Videographer, leginkább azzal, hogy őszinte kritikát mond az elkészült anyagokról.

A hazai hazai online lapoknál inkább még csak kísérleti stádiumban van a videózás, de csak idő kérdése és kamerát nyomnak a te kezedbe is. (Ha meg szabadúszó vagy, saját piacképességedet növeled egy jó kis videóval.) Jó lesz tehát, ha alaposan tanulmányozod a News Vidographer bejegyzéseit.

Jól jártál. Nem adtál ki 1995 dollárt a konferencia-belépőre, nem fizettél egyenként 1095 dollárt a műhelyfoglalkozásokért, nem kellett költened repülőre, szállodára, étkezésre, ráadásul most néhány perc alatt mégis képbe kerülhetsz!

Ha követed rhernandez útmutatásait (QuickTime!) és elkerülöd a legnagyobb buktatókat, akkor már jó úton jársz. Legfeljebb az kell még, hogy olyan tehetséges legyél, mint az Interminable rain (via Mindy McAdamns)

Megemésztetted már a State of the News Media jelentést?
Akkor vesd magad rá a 2007 Digital Outlook Reportra. (

 Guy Kawasaki - tőle a link - melegen ajánlja minden médiával folgalkozó olvasónak. Én hiszek neki (+ a készítő Razorfish tanácsadóval kapcsolatban is kedvező tapasztalataim vannak.)

Eyetracking points  Az utóbbi időben kissé elhanyagolt OJR cikke arról, hogyan nézik az emberek a weboldalakat, hogyan lehet növelni a layout hatékonyságát.

Is Content Still A Business?  Scott Karp írásait mindig érdemes elolvasni, de ez mostani cikk különösen fontos kérdéssel foglalkozik. Van-e  jövője a tartalom-biznisznek? – (szerinte nem sok) Ezzel a bejegyzéssel a jövő héten külön is foglalkozni szeretnék, de azért olvasd csak el!

Online Poll: Which Magazine Has the Best Website?   Melyik a legjobb magazin-website? Az amerikai mezőny meglehetősen kiegyenlítettnek tűnik. (Vajon itthon hogyan alakulna a mezőny?)

Crowdsourcing: Egy indexes cikk kapcsán a héten mifelénk is az előtérbe került ez  a fogalom. Soha nem késő: A Read/Write Web jóvoltából most pontosan megtudhatod, miről is van szó.

Ha már síelkni úgysem mehetsz, a legokosabb, ha előveszel néhány, a hét közben elhanyagolt linket:

Integrated Newsrooms Part 3  
Az integrált szerkesztőség, vagyis mikor nem választja el több kilométer távolság a „print” és az online szerkesztőségeket már nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati dolog. Egy kis idő ugyan még eltelik, míg ez a gyakorlat hozzánk is elér, de addig sem árt tanulni mások kínlódásaiból. (Mint nyilván kikövetkeztetted, az az írás már egy sorozat harmadik része. Érdemes visszalapozni az előző adagokhoz is.)

Transitioning Magazine To Digital Publishing 
A héten zajlott a SIIA információipari konferencia, ahol a millió egyéb esemény mellett a Forbes.com és az SI.com szerkesztői beszéltek arról, hogyan is zajlok a nyomatott magazinok átvándorlása az internetre. (Állandóan csak a napilapokról beszélünk, szegény magazinokat elhanyagoljuk. ) Itt most a beszélgetés videó-felvételét élvezhetitek.

Social Media Traffic Might Not Be What You Need    
Miközben mi itt az iWiW imponáló számainak bűvöletében élünk, Sally Falkow (és mások) segítenek értelmezni ezeket a számokat. A tanulság természetesen az, hogy a sok ember nem jelent feltétlenül ugyanannyi vevőt is.

Az elmúlt napokban sok véleményt olvashattunk az átalakított [origo] és hvg.hu ürügyén a hírportálok tervezéséről.
Azt gondoltam, érdemes kicsit körülnézni a "példaképek" között is.

Itt van például a Creative Match cikke az IHT.com (többen szerint ehhez hasonlít az új hvg.hu) átalakításáról.

Az új IHT.com-ot a New York-i Optodesign tervezte. (Szerintem) rettenetes honlapjukról kiderül, hogy ők jegyzik a BusinessWeek.com-ot is, de dolgoztak a nytimes.com-on is.

Az elmúlt évben átszabták  a washingtonpost.com-ot és a CNN.com-ot is. Sokak szerint nagyon hasonlít a kettő egymáshoz.
(Pedig nem ugyanaz tervezte.)

A nytimes.com főállású design-igazgatót (Khoi Vinh) vett fel, aki a site folyamatos megújulásán dolgozik. Blogjában elolvashatod, miként magyarázza az eddigi átalakításokat. Kicsit másképp ír erről és alternatív megoldásokat is javasol a BrassTacks Design  (Tanulságos és marketingnek sem rossz.)

Itt van még egy tudományosabb megközelítés Skandináviából.

A nyomtatott lapok tervezése sem tűnik sokkal egyszerűbb feladatnak, pedig ott sokkal kialakultabb hagyományokra lehet alapozni. Miközben a weben a „széles formátumra” való áttérés folyik, a nyomtatott lapok a kisebb (kompakt, berliner) méretre térnek át. Valószínűleg újságot tervező szakemberből sem csak egy van, nekem mégis úgy tűnik, hogy mindig, mindenhol Mario Garcia és csapata bukkan fel. Nemrég fejezték be a keskeny nyomtávú Wall Street Journalt, de a Newsdesigner.com-ot olvasgatva itt is – ott is Garcia neve bukkan fel. Őt magát is olvashatod, az Observer átalakításáról ír.

Néha meg szoktam nézni, honnan is jönnek a látogatók a Médiablogra. (Ne mondd, hogy te nem csinálsz ilyesmit, mert úgysem hiszem el!) Nemrég egy ilyen nézelődés során akadtam a www.vasnepe.hu címre. Sok-sok évvel ezelőtt sűrűn jártam Szombathelyre. Gyakran előfordult, hogy nem lehetett „pesti” lapokat kapni, de Vas Népe mindig volt. Én a falra másztam  a sok számomra érthetetlen-érdektelen helyi vonatkozású információ miatt, de a „bennszülöttek” - nyilván ugyanezért – lelkesen olvasták.

Persze a mostani Vas Népe a régi lapnak csak névrokona. Akkor a Megyei Pártbizottság volt a kiadó, most meg a  WAZ csoport tulajdonában levő Pannon Lapok Társasága. (Megjegyzés: A WAZ csoport hazai médiabirodalmába tartozik főbérlőm, a HVG is.)

A Vas Népének  most van tehát honlapja is. Nem is rossz. (A kommunista időkben nem lehetett, de nem a pártbizottság gonoszsága miatt, hanem mert Tim-Berner Lee akkor még nem találta fel a webet.). Úgy tűnik, PLT-hez tartozó valamennyi lap azonos sablonra épül. Nem világmegváltó, de egyszerű, világos átlátható.

A Vasnépe.hu-n van blog is, a Nyugativég. Szeptember óta működik, nem túl gyakran frissül, de van. A bejegyzések profi publicisztikák, de a szerző (az Ismeretlen Blogger) még nem érzett rá a blogolás ízére. Nem hivatkozik (linkel) más lapokra, más bloggerekre, csak magányosan küzd a nyugati végeken.

Örülök, hogy felbukkant egy szombathelyi háziblogger. A kelet magyarországi blogger-túlsúly lassan nyomasztóvá kezdett válni.

A több tízezer blogger mellett a hagyományos média is beszámol róla, hogy a Time magazin Téged, vagyis az aktív, tartalmakat másokkal megosztó internetezőt választotta az Év Emberének. Szép. ( Remélem nem halványítja el örömödet, hogy korábban Hitler és Sztálin is szerepelt ezen a helyen.)

A részletekkel nem traktálnék senkit, erről mások mellett bőségesen beszámol a Hírszerző és  a Népszabadság is.   (A Hírszerző a BBC-t, a CNN-t és a Független Hírügynökséget nevezi meg – rájuk mutató link nélkül – forrásaként. Elég furcsa megoldás ez, hiszen egyetlen kattintással elérhető lenne maga a Time online kiadása, vagyis a döntést magyarázó cikk.

Engem a Time szerkesztőinek döntésénél sokkal jobban meglepett, hogy ez a téma felkerült a mai Népszabadság címlapjára. Ha valami, ez történelmi esemény. Az sem kisebbíti jelentőségét, hogy ma hétfő, vagyis viszonylagos hírszűke van.

Nem kioktatás következik itt, hanem egy új „találmányomra” szeretném felhívni a figyelmet. Az Explore Writing  majdnem minden műfajban eligazítja az írásra vetemedőket. A verstől a forgatókönyvig (szinte) bármilyen betükből álló képződményhez kaphatsz itt nagyon gyakorlatias tippeket.

A visszaadott kézirat miatti kudarc feldolgozásától az esküvői beszéd rejtelméig rengeteg témát érint a site. Külön öröm számomra, hogy több hasonló oldallal ellentétben ezt nem amerikaiak írták, így nem a szerzők nagyságának domborítására, illetve azok különböző kiadványainak eladása áll a középpontban. 

Szinte már hagyományosan következzen itt néhány link, ami megérdemelne / megérdemelt volna valamivel hosszabb kifejtést:

Best of Blogs  - Mark Glaser a Deutsche Welle blog-világversenyének zsűrijének tagja volt. Most az ott szerzett tapasztalatairól számol be.

Social network site history - Danah Boyd indította ezt a wikit, ahol a közreműködők megpróbálják rekonstruálni a közösségi hálózatok rövid, de eseménydús történetét

David Cohn a közösségi hálók és az újságírás kapcsolatáról

A szerkesztőség nem börtön  – Az Editorsweblog meglepő felismerése a szerkesztőségek integrációja (multimédiás szerkesztőségek) kapcsán.

A BBC (bizonyos körülmények között) fizet a civilek által beküldött tartalomért. A Guardian cikke a BBC új szabályzatáról

New Media Establishment 50 – Az Média 2.0 legbefolyásosabb figurái (a PressGazette szerint)

Most fedeztem csak fel a Litera.hu-n olvasható Netnaplókat  (Ezzel persze el is árultam, hogy nem vagyok az irodalmi honlap rendszeres olvasója. Részben talán azért nem, mert az irodalom számomra még mindig leginkább papíron és szigorúan vízszintes testhelyzetben fogyasztandó.)

Először azt hittem, hogy titkos irodalmi blogbunkerre találtam. Miközben néhány bátor író kinn vitézkedik a szabad blogtérben, több tucatnyi irodalmár itt, a kívülállóktól védett Litera.hu-n blogol. Aztán gyanús lett, hogy túl sok a megszakadt napló. Végül rájöttem, hogy csak ilyenek vannak. A Netnaplók ugyanis nem blogok. A (felkért?, önként jelentkező?) részvevők egy hétig írjá naplójukat. Kár, hogy csak addig, több is van köztük, amit szívesen olvasnék továbbra is.

(Első kérdés: Mikor jönnek rá az írók, hogy a blog az egyik  leghatásosabb és biztosan a legolcsóbb promóciós eszköz. Második kérdés: Mikor jönnek rá az írók, hogy a marketing nem valami szükséges rossz, mint a szerzői jog, vagy az adózás, hogy a közönségtalálkozókon és dedikálásokon túl is érdemes keresni a kapcsolatot az olvasókkal?)

Szerencsére vannak, akik már régen felfedezték a Netnaplókat. Most tudtam meg, hogy a Zen-taxi már hónapokkal ezelőtt írt is róluk.

The search for influence: Google becomes a political player (Media Guardiann)

Ha eddig naiv voltál és azt hitted, hogy a Google és a politika között nincs közös nevező, most megtudhatod, hogy nagyon is van…

Episode II: The Revenge of the Portal (AdAge)

Talán meglepő, de Fejlettebb Internetes Kultúrával rendelkező országokban a portálokkal már jó ideje senki sem foglalkozik. (A szokásos fáziskésés miatt idehaza még állami és vállalati döntéshozó hirdeti az „Arccal a portálok felé!”mozgalmat. Steve Rubel szerint most ugyan újra feljövőben vannak a portálok, de ezek nem azonosak az ezredforduló mindet tudó kezdőoldalaival. Az új portálok inkább személyre szabható, szolgáltatásokat kínáló kezdőoldalak. (Természetesen ezen a területen is óriási a harc a felhasználókért.)

So what is the point of newspaper blogs? (Telegraph)

Shane Richmond a  Wordblog korábban már említett  kétségeire próbál meggyőző választ adni. (Mindenki döntse el maga, hogy sikerül-e.)

(Az ajánlott oldalak egy része csak előzetes regisztráció után látogatható. A regisztrációtól kórosan irtózók számára továbbra is ott a  BugMeNot!)

A paidContent a digitális tartalom iránt érdeklődők egyik legfontosabb információbányája.
A paidContent szerkesztői túl jók, a tartalom túldagadt a korábbi kereteken. Aki járt ott, megtapasztalhatta, micsoda szenvedés bármit is megtalálni, elolvasni, visszakeresni.

 Nemrég egy nagyobb adag befektetői pénz szakad Rafat Ali & Tsai nyakába. Akkor megígérték, hogy ebből gatyába rázzák az oldalakat (testvérkék a rovatból önálló szájttá dagadt  MocoNews és a ContentSutra) és bővítik a stábot is. És tényleg, itt az új, működőképes, használható paidContent. A nevével ellentétben ingyen!

... hiszen a munkája éppen arról szól, hogy elmondja a véleményét - mondta Vicsek Ferenc újságíró, a Klubrádió és az ATV munkatársa, korábban a FigyelőNet főszerkesztóje. (Fejből idézek, de az idézet tartalmának pontosságát az IH Politikai közösségek építése a blogok segítségével c. fórum közönségéből bárki igazolhatja.)

Válasz helyett >>

Esettanulmány a szerkesztőségek integrációjáról. Mióta a NY Times 2005-ben bejelentette a nyomtatott lap és az online kiadás addig független szerkesztőségének összevonását, megállíthatatlannak tűnik ez a folyamat. Az is jól látszik viszont, hogy a megfelelő előkészítés nélküli, erőltetett egyesítés komoly károkat okozhat. Az Editorsweblog írása a felmerülő gyakorlati problémákkal foglalkozik.

Mi is az a Publishing 2.0.? Tim O’Reilly, a Web 2.0 (fogalom) feltalálója most mindent megmagyaráz…

Mark Glaser szerint még korai elkergetni a lapoktól a vezércikk írókat. (Válasz Jeff Jarvis írására.)

Az American Press Institute tanulmánya   a napilapipar jövőjéről, a fenntartható fejlődésről és a lehetséges új üzleti modellekről.
Mivel a letölthető anyag igen terjedelmes (96 oldal), most több olvasnivaló nem is ajánlok.

A nyomtatott kiadványokat készíteni nehéz, de szép feladat.
Most, amikor a nyomtatott világ maradéka is a digitalizmus felé halad, akadnak olyan holdkórosok, akik nyomtatott magazinok kiadására alapítanak céget. (Na jó, web / magazin hibrid kiadására).
Below the Fold: 8020 Publishing: Long Live the Printed Word

Kutya-macska Újságíró-blogger barátság Az örök optimista Jeff Jarvis cikke arról, hogyan működnek együtt, hogyan egészíti ki egymást a munkáját  bloggerek és újságírók,
MediaGuardian: The bloggers and journalists are comrades-at-keyboards

Mi a blogolással kapcsolatos legnagyobb hazugság? – kérdezi Ann Handley.
(Nem árulom el.) A bejegyzés több értékes linket tartalmaz.
MarketingProfs: Daily Fix: What’s the Biggest Lie About Blogging?

Multimédiás újságírás. Hogyan dolgozta fel a
CS Monitor Jill Caroll túszulejtésének és fogva tartásának történetét.
Online Journalism Blog: Multimedia journalism meets conversational media 

Kér éve még nagy szám volt, ha megjelent itthon egy blogokkal foglalkozó cikk. Ma már inkább csak akkor kapja fel a fejét az ember, ha botrányos hülyeségeket találl egy-egy írásban.

Ónody-Molnár Dóra cikke, ami a Népszabadság múlt szombati számában, vagyis kiemelt helyen jelent meg, szerencsére nem ebbe a kategóriába tartozik.  Megszólal benne Andersen Dávid a Golden Blog szóvívője (nem is tudtam, hogy van ilyen) és Sükösd Miklós szociológus is. (Én is felbukkanok néhány mondat erejéig, de a Médiablog rendszeres olvasóinak ottani mondanivalóm nyilván nem lesz új.)

Valami egészen mást keresve bukkantam erre a rádióadásra, ahol 3 okos ember és egy nagyon vicces  (nem annak volt szánva) rádióriporter beszélgetnek komoly dolgokról.

http://www.wamu.org/audio/dr/06/07/r2060710-11358.ram 

A Washigtonpost.com hivatásos reformere, Adrian Holovaty válaszol az OJR kérdéseire. (Holovaty neve a Médiablogon korábban az adatokat automatikusan frissítő – konvertáló honlapok ötlete kapcsán merül fel. 

Hogyan férnek bele a blogok a szerkesztőségi kultúrába? (Ki mondta, hogy beleférnek?) Mark Glaser  -Mediashift 
Hogyan fogadhatja el a tartalom kontroljára szakosodott szerkesztőség a blogger szabadságát?

Podcasting trendek. A Forrester tanulmányának összefoglalása. (Gondolom, Te sem vagy a Forrester  előfizetője.)

Nokia „Citizen Journalizm Awards 2006” 
Ha bele sem olvasol, már maga a versenykiírás ténye is  hír. (Az önös érdek persze tagadhatatlan, de talán nem ront a dolgon.)

A végén a csemege: A Blogtert is a T-Online veszi meg?
(Rosszul zárnak az inforemációs szelepek? Vagy csak arról van szó, hogy a blogoszférában hatékonyabb a vírusmarketing bármilyen sajtóközleménynél?)

Újabb gyöngyszemek a blogokról & webkettőről írt hazai cikkek gyűjteményéhez:

Plankó Gergely cikke (Exponenciálisan nő a blogok látogatottsága) a Napi Online-ban ugyan barátságosan közelít a blogokhoz, mégis felemásra sikeredett. Legnagyobb baja, hogy makacsul köti a témát a naplóíráshoz, illetve egy blogoló hírességhez (Gyurcsány), de nem foglalkozik azzal, ami a blogolás lényege (párbeszéd, az információk megosztása stb.). Vitatható  a cikkben megszólaló egyetlen ”szakértő” (egyben a cikk informátora) Miskolczy Csaba kiválasztása is. A Blogter ügyyvezetője üzletemberként és felhasználóként is nyilván foglalkozik a blogokkal, de sem bloggerként, sem blogkutatóként nem ismert. Blogszakértői szerepkörben való egyoldalú szerepeltetése erős „pr-cikk zamatot” kölcsönöz az írasnak.

A Világgazdaság Online Kapósak lettek a bloggerek címmel először egy kis előzetest sütött el, majd másnap a Telebit mellékletben megjelent az egész szöveg ( Bloghajrá a médiapiacon ) A cikk, ami elsősorban a blogokat a Nagy Médiának közvetítő BlogBurst portállal foglalkozik sajnos csak a fizetős karanténban   érhető el. (A VG Online ezek szerint úgy látja, hogy van pénz a témában.)
A Médiablog olvasóit emlékeztetném, hogy én a témával többször is foglalkoztam, ezeket a bejegyzéseket a kereső segítségével INGYEN is elő lehet ásni.

Szabó Gergely az Index Tech rovatánál láthatóan derékig (ha nem nyakig) gázol a webkettőben.
Már második írásában  foglalkozik a Wikio nevű valamivel, ami olyan mintha a Google Newst keresztezték volna a Diggel. Jó olvasni, hogy valaki olyasmiről ír, amit ért, kipróbált (+ az egyik fejlesztőt is kifaggatta.)

Tegnap a Papír vagy bit című cikkre hívtam fel a figyelmet. Most viszont egy  olvasó hívta fel a figyelmet arra, hogy baj van az ott említett számokkal. A keretes írás szerint a Népszabadság Online napi 400.000 látogatóval a látogatottsági rangsor 11. helyén áll. A szerző nyilván elnézett egy nullát, NOL a Ringier csoport másik két sztárjával, a Blikkel és a Nemzeti Sporttal sem éri el ezt a számot.
(A NOL egyedi látogatóinak száma hétköznapokon 50.000 - 60.000 körü ingadozik.)

Csak gyűjtőknek! A polblog cikkgyűjtemény (talán utolsó) darabja a 168 órában. Lánczi Éva cikke - amiben, jaj, már megint én lépek fel a Szakértő szerepkörében - ugyan az jobbak közül való, de a kampányvégi időzítés miatt inkább csak sajtótörténeti szerepre számíthat.

A Médiablog szubjektív és szakszerűtlen elemzései szerint az Index a nyertes. Nem ment az eszemre a tegnapi választási forduló, tudom, hogy az Index nem párt és így nem indult a választásokon. Én csupán a választási tudósításokat figyeltem és feltűnt, hogy mennyire gyors, használható és élvezhető az Index.

Természetesen folyamatosan tudósított az [origo] is és erejükhöz képest próbáltak a pályán maradni a kisebb hírportálok – köztük Főbérlőm – is. Az [origo] videókkal is villogott, ami első pillantásra ugyan imponáló, második pillantásra viszont rájön az ember, hogy ezek sok újat nem adnak a tévétudósításokhoz képest. (Nyilván a tévéktől voltak a felvételek.)

Az internet ereje nem a képek, hanem a folyamatosan frissülő adatok szinte élő közvetítésében mutatkozott meg. Amíg a tévénézők a „beszélő fejeket” nézve rághatták körmüket, az interneten azt és akkor láthattuk amikor akartuk (illetve amikor az alaposan leterhelt szerverek hagyták)

Számomra az Index nyert azért is, mert a legjobb indexes hagyományokat követve helyszíni tudósításokkal lazították a választási görcsöt.

Kíváncsi vagyok, hányan lehettek tegnap, aki egyszerre hallgatták valamelyik tévét / rádiót és figyelték az interneten elérhető adatokat. (Azok az idők jutottak az eszembe, amikor az emberek a tévén, letekert hanggal nézték a focimeccset, hogy közben a rádión Szepesi örjöngését hallgassák.)

Adalék (04.11.): Bloggerek a választásokról  (A hvg.hu összeállítása.)

Serpák a blogfaluban - A közösségi tartalomszűrésről és a blogok által megvalósuló  közsségi kontrollról szól Vincze Zita cikke a NOL-on.

Blogolni szeretnél? Gyere és válassz!  - A blogszolgáltatók vállaltan szubjektív (és nem is teljes) listája rövid ismertetéssel. Nyilván nem hibátlan, de mégis jó, hogy van. (ITport)

Kínos kiegyensúlyozottság  "A Washington Post online változatát baloldali elfogultsággal vádolják. A szerkesztőség úgy dönt, jobboldali blogot indít a kiegyensúlyozottság érdekében. A vállalkozás balul üt ki." (Metazin)

Érdekelne egy olyan tanulmány, ami azt vizsgálná, hogyan terjedt ki a választási kampány az internetre 2002-ben és most. (Az az  érzésem, hogy az idei kampány sokkal erősebben átitatta a webet.)

Jó lesz, ha már véget ér a kampány, kissé depolitizálódik a cybertér. (Nyilván nem teljesen, ami rendjén is van.)

Most viszont mindenki próbálja kielégíteni csillapíthatatlan kampányinformáció-szomját, illetve minden tartalomgyártó próbálja kihasználni a néptömegek olthatatlan kampámyinformáció-szomját.

A lap.hu gyűjteményben megjelent a politikusblog.lap.hu oldal.
A deprimáló (talán a témát minősítő?) szürke külső mögött igen gazdag belbecs lakozik. A névtelen szerkesztő igen alapos munkát végzett, ugyanis nemcsak a politikusok blogjait gyűjtötte össze, de megtalálhatók az oldalon a témához kapcsolódó cikkek, fórumtémák stb. is. (Megjegyzés: Az oldalon többször hivatkozik a Médiablogra, de becsszó, nem csak ezért tetszik!)

Azt már megszoktuk, hogy minden valamire való portál, portálocska saját választási mellékletet működtet. A nemrég indult zin.hu hírgyűjtő rendszer sem tudott ellenállni a kísértésnek és előállt a valasztas.zin.hu gyűjteménnyel. Céljuk „ a 2006-os országgyűlési választásokkal kapcsolatos hírek, blog tartalmak lehetőség szerint független összegyűjtése és egy oldalon történő "aggregált" publikálása”

Idővel nyilván el kell dönteni, melyik volt a kampány legbénább webes próbálkozása. A Fidesz Ifjúsági Tagozata által jegyzett, „Gyurcsány paródiaként” hirdetett  Magamért.com  jó eséllyel pályázik a kitüntető címre.

A Blogter egy hete folyamatosan ígéri a Nagy Jobboldali Blogger felbukkanását. A legutóbb mára beharangozott premier láthatóan tovább csúszik. (Itt már legalább egy Mikola kell ahhoz, hogy a késői jobbos belépő valóban nagyot szóljon!)   Közben Gyurcsány valahogy nem túl aktív a Blogteren. A keletkezett űrt kitöltendő a Blogter saját, háztáji sztárjainak újrahasznosításával próbálkozik. 

Frissítés (12.43) Na, megérkezett a Blogterre a várva várt Jobbos Nagyágyú, Pelczné dr. Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke személyesen. Az elmúlt egy héten nyilván alapos kiképzést kapott, de a szocik éberségének elaltatása érdekében igen unalmasan indított. (Nyugi, nem eszik meg a bloggerek, a hozzászólások csak moderálás után kerülnek ki!)

Frissírés (16.33) Azért akadnak már egész jó kis kérdések is! (Kíváncsian várom a válaszokat!)

Ígértem szerint itt következnek a linkek az utolsó napok politikai blogokkal foglalkozó "észosztásairól". (Azokról, amikben én is részt vettem.)

Gyurcsánynak jól jön, a Fidesznek nem kell a blog - [origo]
Csak a baloldalon írnak blogot - Kossuth Rádió/ 16 óra, írott összefoglaló
A rádióműsor felvételének lejátszása, vagy letöltése  (A beszélgetés a hangfájl elejétől kb. 3 percre,  ahírek után kezdődik.)

Bevallom, amikor néhány napja M. elküldte nekem ezt a linket, először azt hittem, hogy csak egy újabb példányt kaptam a „futtottak még hírgyűjtők” kollekciójához. Aztán persze kicsit alaposabban is megnézegettem az oldalakat és rájöttem, hogy egész másról van szó.

A Külföldi figyelő önmeghatározásuk szerint „nemzetközi sajtóajánló és véleményportál „. Nem cikkfordításokat közöl, inkább  - Pocakos blogjához hasonlóan – több cikk alapján jár körbe egy témát, vagy egy „talált” cikkhez fűz reflexiókat.

A Külföldi figyelő láthatóan jól átgondolt koncepció alapján épül(t) fel, ugyanakkor látszik, hogy leginkább az impresszumban is feltüntetett frissen végzett filozófus – pszichológus – pedagógus lelkesedése működteti. Szó sem lehet tehát a vezető lapok vezető témáinak szisztematikus szemlézéséről, vagy néhány vezető téma folyamatos követéséről. (Ilyesmi nem is várható el egy néhány ember által, főleg lelkesedésből működtetett „vállalkozástól”.)

A KF ugyan véleményportálként definiálja önmagát, de tulajdonképpen mi különbözteti meg egy blogtól? Véleményeket  fogalmaz meg, vannak benne linkek, lehet hozzászólást írni... Hol a határ a blog és a „nemblog” között?

Miután mindenki a blogoszféra és a hagyományos média is többször, kimerítően foglalkozott az „egy millió dolláros honlap” témájával, most valaki „feltalálta” ugyanennek a gyenge ötletnek az online újságokra alkalmazott változatát.

A World-Wide Newspapers  nyilvánvaló értelmetlenség, ronda, áttekinthetetlen, sokkal rosszabbul használható, mint a leggyengébb linkgyűjtemény. Mégis foglalkozik vele az Editors Weblog, az eMedia Wire  - és persze most a Médiablog is:-).

Adalékok:

Én inkább ezeket  ajánlom

http://www.onlinenewspapers.com/
http://www.refdesk.com/paper.html
http://www.thebigproject.co.uk/news/

Címkék: újság linkgyűjtemény

A "felhozatal"l (szinte) végtelen, az időm véges…
Itt most röviden néhány olyan cikket, blogbejegyzést szemlézek, amiről szívesen írtam volna részletesebben is, de…

Az újságírókat átképzik, ugye?  - Steve Outing írja az e-media tidbits blogban , hogy a nyomtatott sajtóban dogozó újságírók egyik előremenekülési lehetősége az átképzés videó-újságíróvá.
Lehet, hogy erre tart a világ, de tartok tőle, hogy ez a fajta „konvergencia” leginkább a tévé és írott sajtó gyengeségeinek egyesítéséhez vezet. (Ide illik néhány nappal ezelőtti bejegyzésem az írott szöveg előnyeiről.)

Gordon Crovitz, a Dow Jones elektronikus kiadványokért felelős elnöke nyilatkozik a Paidcontent.org vezetői interjú-sorozatában
Az ilyen interjúkból általában nem tudjuk meg, mire készülnek a „nagyok”, de a sorok közt olvasni tudók mégis kihámoznak a sok-sok karakter közül ezt-azt…

A Time Warner partnerek bevonásával akar új életet lehelni az AOL-ba. Ez megint olyan hír, ami a hajdani dotcom-lázat  juttatja az ember eszébe. Az internet valamikori sztárjának neve (AOL) persze most messze nem cseng olyan jól, mint például a Google, de azért biztos akadnak még  a padkáson-pincében valamilyen jobb darabok. A partnerjelöltek élén persze ott nyomul a Google és a Microsoft.

Online tartalommal is lehet pályázni a Pulitzer díjra. A bejelentés  szerint 2006-tól a „Breakig News” kategóriában  (tudósítás és fotó) elfogadnak „tisztán” online anyagokat is.
A hír nem annyira az eseteges hazai pályázók, mintinkább  amiatt fontos, hogy jelzi az online újságírás rangjának az emelkedését. (Ott.)

Cory Doctorow interjú a Kultplay-en.  A Boing Boing a Wired és még sok minden más rendszeres szerzője a gazdaság működéséről, a tudásmegosztásról és a „forradalmi körforgásról”. Az interjúban több hétre elegendő vitatéma található!
(Figyelemreméltó, hogy a Re: Activism konferencia „sztárparádéja” , majd Ethan Zuckerman villámlátogatása után most az új média újabb kulcsfigurájától kapunk közvetlen információkat! )

Emberlakta hangyaboly  Szekfű Balázs a Népszabadságban megjelent cikkében  az emergencia  segítségével próbálja modellezni, hogyan szervezi meg magát az internet korlátozott utasításkészletével az „emberlakta hangyaboly”.
A szokásostól eltérő közelítés miatt feltétlenül érdemes elolvasni a cikket, mellesleg a hozzám hasonló tudatlanok valami képet nyerhetnek arról, mi is az az emergencia.

Értékek a világhálón ”Mi a titka az értékes webhelyeknek, hogyan kerülhetjük el hogy oldalunk eltűnjön a internet végtelen hálójában.”
Azt hiszem, hogy ezt a témát felesleges is kommentálni. Legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy erről egy cikknél bővebben is szívesen olvasnék (magyarul is)!

A világháló rendje  „Amerikai kézben maradhat-e az internet igazgatása? Egyelőre igen, de a kérdés nem dőlt el véglegesen, miután más országok kormányai is beleszólást követeltek a világháló irányításába az információs társadalomról tartott múlt heti tuniszi világértekezleten.”
A névkiosztás ellenőrzése, az ICANN jövője olyan (fontos, de kissé száraz) téma, amivel feltétlenül foglalkozni kell. Örülök, hogy Bedő Iván a HVG-ben megjelent cikkével  mentesített a feladat alól!